Bevezetés a helyreállítás történelmébe
A helyreállítás gondviselése Istennek az a munkája, mely által Isten az eredeti, bűn nélküli állapotában állítja helyre az embert, hogy az végül teljesíthesse a teremtés célját. Az ember, amint már az első részben megvizsgáltuk, a növekedési szakasz kiteljesedési szintjén esett bűnbe és azóta Sátán uralma alatt él. Az emberiség helyreállítása érdekében Isten azon fáradozik, hogy Sátán befolyását megszüntesse. A Krisztológia című fejezet rámutatott arra, hogy mielőtt kiszabadulnánk a bennünket Sátánhoz fűző kötelékekből és visszatérnénk a bűnbeesés előtti állapotba, még meg kell tisztulnunk eredendő bűnünktől. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha újjászületünk a Messiás, az Igaz Szülő által. Ez azt jelenti, hogy először nekünk magunknak kell végigmennünk a Sátántól való elválás útján, hogy helyreállhassunk a bűnbeesés előtti Ádám és Éva szintjére, vagyis a növekedési szakasz végére. Ezen az alapon befogadhatjuk a Messiást, újjászülethetünk, s így teljes mértékben helyreállhatunk az ember bűnbeesés előtti pozíciójába. A Messiást követve végül tovább kell növekednünk, egészen a tökéletességig, amikor képesek leszünk a teremtés céljának teljesítésére.
Mivel a helyreállítás gondviselése Isten újjáteremtési munkája, amely a teremtés céljának megvalósítására irányul, Isten ezen a gondviselésen saját elveivel összhangban munkálkodik. A helyreállítás gondviselése során ezt az elvet a helyreállítás elvének nevezzük. Vizsgáljuk meg, milyen módon valósul meg a helyreállítás gondviselése.
1. rész: A jóvátétel általi helyreállítás elve
1.1 A jóvátétel általi helyreállítás
A jóvátétel általi helyreállítás elvének tanulmányozása előtt meg kell értenünk, hogy milyen pozícióba került az ember a bűnbeesés után mind Istennel, mind Sátánnal való kapcsolatának tekintetében. Ha az első emberpár nem esett volna bűnbe, hanem elérte volna a tökéletességet és szívében eggyé vált volna Istennel, akkor egyedül Vele épített volna fel kapcsolatot. Bűnbeesése miatt azonban Sátán vérvonalához kapcsolódott és arra kényszerült, hogy Sátánnal is kapcsolat fűzze össze. A bűnbeesést követően, amikor Ádámnak és Évának már volt eredendő bűne, de még sem jó, sem rossz cselekedetet nem követtek el, mindkettőjükhöz kapcsolódva köztes pozícióba kerültek Sátán és Isten között. Ennek következtében leszármazottaik is köztes pozícióban vannak. Vegyük egy olyan ember példáját itt, a bűnbe esett világban, aki nem hisz Jézusban, de lelkiismeretesen él. Amíg erényes, Sátán nem ragadhatja a pokolba, de Jézusban való hite nélkül Isten sem tudja a Paradicsomba vinni, s így köztes pozícióban marad. Lelke a szellemi világnak egy olyan átmeneti részében lesz majd, amely sem a Paradicsomhoz, sem a pokolhoz nem tartozik.
Hogyan választja el Isten Sátánt a köztes pozícióban lévő bűnbe esett embertől? Sátán és az ember kapcsolatának alapját a vérvonal adja. Istennek csak akkor áll módjában a mennyei oldalra helyreállítani az embereket, ha megfelelnek egy olyan feltételnek, amelynek révén Isten az Ő oldalán állónak ismerheti el őket. Ugyanakkor Sátán elismeri, hogy az emberiség Teremtője Isten, így addig nem tarthat önkényesen igényt az emberre, amíg nem talál olyan feltételt, amely révén megtámadhatja a bűnbe esett embert. Jó feltételeket teremtve a bűnbe esett ember tehát Isten oldalára, rossz feltételek esetén pedig Sátán oldalára kerül.
Ádám családja is köztes pozícióban volt, s hogy olyan pozícióba emelkedhessen, amelyben a gondviselést előremozdíthatják, Isten arra utasította a gyermekeket, Káint és Ábelt, hogy mutassanak be egy áldozatot. Azonban az, hogy Káin megölte Ábelt, olyan feltételt teremtett, amelynek következtében inkább Sátán tarthatott rájuk jogot. Isten azért küldte Jézust az emberekhez, hogy a benne való hit által az Ő oldalára kerüljenek. Eljövetelekor azonban sokan visszautasították Jézust, és így Sátán oldalán maradtak. Ez az oka annak, hogy Jézus a Megváltó, de egyben az ítélet ura is.
Mit jelent tehát a jóvátétel általi helyreállítás? Ahhoz, hogy az ember visszakerüljön abba a pozícióba vagy állapotba, amelyet előzőleg elveszített, bizonyos feltételeknek eleget kell tennie. A helyreállítás feltételeinek teljesítését jóvátételnek nevezzük. Az elveszített hírnév, pozíció vagy az egészség visszaszerzéséhez például az embernek meg kell tennie a szükséges erőfeszítéseket vagy meg kell fizetnie az árát. Tegyük fel, hogy két ember, aki eddig szerette egymást, most rossz viszonyban van. Mielőtt egykori szeretetük újjáéledhetne, meg kell teremteniük a kibékülés feltételeit. A bűnbe esett embernek, aki Isten kegyelmének állapotából kiesett és romlottságba süllyedt, ugyanígy bizonyos feltételt kell létrehoznia ahhoz, hogy igaz pozíciójába visszakerülhessen. Azt a folyamatot, amely során a szükséges feltételeket teljesítve helyreállítjuk az eredeti pozíciót és állapotot, jóvátétel általi helyreállításnak, a feltételt pedig jóvátételi feltételnek hívjuk. A jóvátétel általi helyreállítás gondviselése alatt Istennek azt a munkáját értjük, amely során az emberiség jóvátétel általi feltételek megteremtése révén helyreáll igaz, bűntelen állapotába.
Milyen arányban áll a jóvátételi feltétel a veszteség értékével? Erre a kérdésre a jóvátételi feltételek három fajtája ad választ.
Az első az egyenlő mértékű jóvátételi feltétel. Ebben az esetben akkor teljes a helyreállítás, ha az eredeti pozíció vagy állapot elhagyásakor bekövetkezett veszteséggel egyenértékű jóvátételi feltételt fizetünk. Ebbe a kategóriába a kártérítés vagy a kárpótlás tartozik. A bibliai sor, hogy „életet életért, szemet szemért, fogat fogért” a jóvátételi feltételnek erre a fajtájára utal.
A második a kisebb mértékű jóvátételi feltétel. Ez esetben a veszteségnél kisebb értékű jóvátétel megfizetésével teljesül a helyreállítás. Vegyük például annak az embernek az esetét, akinek nagyon nagy adóssága van: ha hitelezője jóindulatú, és elengedi adóssága egy részét, akkor az adós úgy is törleszthet, hogy csak az adósság egy részét fizeti vissza. A kereszt általi megváltás kitűnően példázza ezt. Jézusba vetett hitünkkel egy kisebb mértékű jóvátételi feltételt teremtünk, s pusztán ezáltal megkapjuk a megváltás nagyobb kegyelmét, amely feljogosít bennünket arra, hogy ugyanabban az újjászületésben részesülhessünk, mint Jézus. A vízkeresztség jóvátételi feltételén keresztül Jézus és a Szentlélek által szellemileg újjászülethetünk. Az úrvacsora során pedig Jézus testének és vérének drága kegyelmét kapjuk meg, amikor egy darab kenyeret és bort veszünk magunkhoz. Ezek a példák a kisebb mértékű jóvátételi feltételt illusztrálják.
A harmadik a nagyobb mértékű jóvátételi feltétel. Ha valaki nem teljesíti a kisebb mértékű jóvátételi feltételt, eredeti állapotába csak az előzőnél nagyobb mértékű jóvátételi feltétel teljesítésével juthat vissza. Ábrahám például a galamb, a kecske és az üsző feláldozásánál hibát követett el, s hogy hibáját helyre tudja állítani, egy nagyobb mértékű jóvátételi feltételt kellett tennie. Ezért kérte arra Isten, hogy áldozza fel egyszülött fiát, Izsákot. Amikor Mózes idejében, a negyvennapos kánaáni kémkedés során az izraeliták kételkedtek Isten ígéretében, a nagyobb mértékű jóvátételi feltételt a negyven éven át tartó pusztai vándorlás jelentette, amelynek folyamán a kémkedés sikertelen küldetésének minden egyes napjáért egy évet fizettek az izraeliták.
Miért van szükség nagyobb mértékű jóvátételi feltételre, amikor egy feltételt második próbálkozásra akarunk véghez vinni? Ha Isten gondviselésében a központi személy második alkalommal próbálja megtenni a szükséges jóvátételi feltételt, akkor nemcsak saját, kudarcot vallott feltételét kell teljesítenie, hanem az előtte járók hibáit is helyre kell állítania.
A következőkben vizsgáljuk meg, milyen módon tehetünk eleget egy jóvátételi feltételnek. Eredeti pozíciójának vagy állapotának a visszanyeréséhez az embernek meg kell fordítania azt a folyamatot, ahogyan a hibát elkövette. Minthogy a választott nép szidalmazta és keresztre feszítette Jézust, ahhoz, hogy megváltásban részesülhessen, és eredeti pozíciójában, Isten választottjaként állhasson helyre, éppen az ellentétes utat kell végigjárnia: szeretnie kell Jézust és önként kell érte vállalnia a keresztet. Ez az oka annak, hogy a kereszténység a mártíromság vallásává lett. Az emberiség hatalmas bánatot okozott Istennek azzal, hogy nem követte akaratát és bűnbe esett. Hogy a jóvátétel eszközével ezt helyreállíthassuk, fel kell kutatnunk tiszta, eredeti természetünket, és akaratának engedelmeskedve meg kell vigasztalnunk Isten szívét. Minthogy az első Ádám cserben hagyta Istent, leszármazottai Sátán uralma alá kerültek. A második Ádámnak, Jézusnak kellett kiszabadítania és visszavinnie őket Istenhez, s hogy ezt tehesse, még azután is imádnia és tisztelnie kellett Istent, miután Isten elhagyta őt. Ez az a bonyolult ok, amely miatt Isten magára hagyta Jézust a kereszten. Végül pedig, egy nemzet törvényei azért rónak büntetést a bűnözőkre, hogy a társadalmi rend fenntartásához szükséges jóvátételi feltételeket megteremtsék.
Kinek kell jóvátételi feltételt tennie? Az előzőekből már tudjuk, hogy az embernek felelőssége teljesítése által kellett volna tökéletessé válnia, s így még az angyalok feletti uralomra is jogot szerzett volna. Az első emberpár azonban nem teljesítette a felelősségét, és bukásával olyan helyzetbe került, amelyben Sátán uralkodott felette. Ahhoz, hogy megszabaduljunk Sátán uralma alól és visszakerüljünk arra a szintre, amelyen mi uralhatjuk őt, teljesítenünk kell a saját felelősségrészünket jelentő jóvátételi feltételeket.
1.2 A messiás alapja
A Messiás az emberiség Igaz Szülőjeként jön el, mivel ő az egyetlen, aki az eredendő bűn eltörlésének útján újjászületést hozhat a bűnbe esett szülőktől származó embereknek. Ahhoz, hogy mi, bűnbe esett emberek az eredeti állapotunkban állhassunk helyre, be kell fogadnunk a Messiást, még előtte azonban létre kell hoznunk a Messiás alapját.
Milyen jóvátételi feltételekre van szükség ahhoz, hogy a Messiás alapja létrejöhessen? E kérdés megválaszolásához előbb meg kell értenünk, hogy Ádámnak hogyan kellett volna megvalósítania a teremtés célját, valamint azt, hogy miként vallott ebben kudarcot, ugyanis a jóvátételi feltételnek azt a folyamatot kell visszafordítania, ahogyan Ádám az eredeti útról letért.
A teremtés céljának teljesítéséhez Ádámnak két feltételnek kellett volna eleget tennie. Először is meg kellett volna teremtenie a hitalapot. Ez magának Ádámnak a feladata volt. A hitalap létrehozásának a feltételét Isten parancsolatának szigorú megtartása jelentette, vagyis az, hogy a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből ne egyen. E feltétel teljesítése során egy meghatározott, saját felelősségrészének teljesítéséhez szükséges növekedési folyamaton haladt volna végig. A növekedés időtartama a gondviselés menetében fontos számokat képvisel, ezért a növekedési folyamat olyan időszakként is értelmezhető, amely bizonyos számok beteljesítésére szolgál.
A második feltétel, amelyet Ádámnak a teremtés céljának megvalósulásáért meg kellett volna teremtenie, a jellemalap volt. Miután létrehozott volna egy megingathatatlan hitalapot, Ádámnak eggyé kellett volna válnia Istennel, hogy ilyen módon megteremtse a jellemalapot. Ő lett volna az Ige tökéletes megtestesülése, aki tökéletes jellemmel rendelkezik és aki teljesíti Isten első áldását. Ha nem esett volna bűnbe, Ádám így beteljesítette volna a teremtés célját. A Messiás alapjának megvalósításához a bűnbe esett embernek hasonló folyamaton kell keresztülmennie: először a hitalapot, s utána a jellemalapot kell felépítenie.
1.2.1 А hitalap
Minthogy Ádám nem engedelmeskedett Isten Igéjének és bűnbe esett, nem tudta felépíteni a hitalapot, ezért nem válhatott az Ige tökéletes megtestesülésévé és a teremtés célját sem tudta teljesíteni. Ahhoz, hogy a teremtés céljának megvalósításához helyreállítsa az alapot, a bűnbe esett embernek először jóvátétel által helyre kell állítania a hitalapot, amelyet az emberiség ősei elmulasztottak felépíteni.
A hitalap helyreállításához szükséges jóvátételi feltételeknek három jellemzőjük van.
Először is szükség van egy központi személyre. Amióta Ádám kudarcot vallott a hitalap felépítésében, Isten olyan központi személyeket keres, akik képesek rá, hogy az elveszített alapot helyreállítsák. Ezért mutatott be áldozatot Káin és Ábel, valamint Noét, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Mózest, a királyokat és Keresztelő Jánost is azért hívta el Isten, hogy központi személyekké nevelje őket.
Másodszor, a központi személynek egy áldozatot kell felajánlania. Amikor Ádám elveszítette Istenbe vetett hitét, Isten Igéjét is elveszítette, amelyet azért kapott, hogy teljesítse a hitalap felépítéséhez szükséges feltételt. Ennek az lett az eredménye, hogy a bűnbe esett ember nem kaphatja meg Istentől közvetlenül a hitalap helyreállításához szükséges Igét. Emiatt az embernek bizonyos dolgokat kell felajánlania, amelyek az Igét helyettesítik. Ahogyan a Bibliában áll, a bűnbeesés miatt az ember a teremtett dolgok szintje alá süllyedt: „csalárdabb az emberi szív mindennél”. Az Ószövetség kora előtti időszakban tehát az emberek úgy építhették fel a hitalapot, hogy a teremtett világból szerzett áldozatot vagy annak a megfelelőjét, például a bárkát mutatták be. A hitalap egyben a Sátán által beszennyezett teremtett dolgok helyreállítását szolgáló alapot is jelentette. Az Ószövetség korában mind a mózesi törvényben kinyilatkoztatott Ige, mind pedig az Igének olyan képviselői, mint a frigyláda, a templom és a különböző központi személyek az eredeti Ige helyettesítőiként, a feltétel tárgyaiként szolgáltak, vagyis ezek jelentették az áldozatot. Az Újszövetség korában az Evangéliumok és Jézus voltak a feltétel tárgyai, Isten ezeken keresztül nyilatkoztatta ki az Igét. Az emberiség szempontjából nézve ezek az áldozatok a hitalap létrehozását szolgálták, Isten szemszögéből pedig a feltételért felajánlott áldozatok biztosították Isten gondviselés feletti tulajdonjogát.
Harmadszor egy számszerű jóvátételi időszakot kell teljesíteni. Később részleteiben is megnézzük, hogy a jóvátételi időszaknak miért kell bizonyos gondviselési számokon alapulnia, valamint a számokra épülő időszakoknak milyen hosszúaknak kell lenniük.
1.2.2 A jellemalap
Az előzőekben már esett szó arról, hogy bűnbe esett emberként csak akkor teljesíthetjük a teremtés célját, ha az Ige tökéletes megtestesítőjévé válunk. Ennek megvalósításában az első emberpár kudarcot vallott. Az Ige tökéletes megtestesítőivé úgy lehetünk, ha előbb megtisztulunk eredendő bűnünktől a Messiás által.
A Messiás befogadása előtt azonban egy olyan alapot kell megteremtenünk számára, amely a hitalapra épülő jellemalap létrejöttével teljesül. A Messiás befogadását követően, miután az emberiség helyreállt az első emberpár bűnbeesés előtti szintjére, még mindig előttünk áll egy út, amelyet végig kell járni: Isten szívével a középpontban eggyé kell válnunk a Messiással, a mindaddig járatlan utakon követnünk kell a növekedési folyamat végéig, hogy végül az Ige tökéletes megtestesítőivé válhassunk.
A bűnbe esett emberek a bűnbe esett természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétel megteremtésével tudják felépíteni a jellemalapot. Amikor az első emberpár bűnbe esett és az eredendő bűnnel beszennyezte magát, Istentől kapott eredeti természetét nem tudta kibontakoztatni, hanem a bűnös természet elsődleges jellemzőit nevelte ki magában. A bűnös természet leküzdéséhez szükséges jóvátételi feltétellel a bűnös ember létrehozhatja a Messiás befogadásához szükséges jellemalapot, megtisztulhat eredendő bűnétől, és végül képes eredeti természetét helyreállítani. A következő fejezetek arról is szólnak, hogy ezek a feltételek milyen módon teljesíthetőek.
2. rész: A helyreállítás gondviselésének folyamata
2.1 A helyreállítás gondviselésének korszakai
Tekintsük most át az egész történelmet Ádámtól kezdve, ahogyan azt a Biblia bemutatja, és vizsgáljuk meg az egyes gondviselési időszakokat, amelyeket a történelem magába foglal. Isten gondviselése, amely arra irányult, hogy a bűnbe esett embert segítse a Messiás fogadásához szükséges alap felépítésében, és így a teremtés céljának megvalósításában, már Ádám családjában elkezdődött. Isten akarata azonban meghiúsult, amikor Káin megölte Ábelt. Ez a megvalósulatlan akarat tíz nemzedékkel később Noé családjára szállt. Isten vízözönt bocsátott a gonosz világra, hogy Noé családját elkülönítse tőle és a helyreállítás gondviselését irányítani tudja. Az volt a szándéka, hogy a Messiás alapjának felépülését szolgáló gondviselést már Noé családjában véghez viszi, majd erre az alapra elküldi a Messiást. Noé második fiának, Kámnak a bűnös tette miatt azonban a Noé családjára és a bárkára épülő gondviselés kudarcot vallott. Ennek következtében a tíz nemzedék és a negyvennapos vízözön, amelyekkel Isten a gondviselését előkészítette, Sátán kezébe került.
Egy négyszáz éves jóvátételi időszak elteltével, mialatt újból a Menny oldalára került mindaz, ami elveszett, Isten Ábrahámot bízta meg akaratának teljesítésével. Ha Ábrahám Isten akaratát követve felépítette volna a Messiás családi szintű alapját, ez az alap kiterjedt volna a nemzet szintjére, és így a Messiás eljöhetett volna. Mivel azonban a jelképes áldozatot Ábrahám hibásan mutatta be, Isten akarata ismét meghiúsult. Emiatt Sátán igényt tarthatott az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszakra, melynek folyamán Isten a hit atyját kereste, aki majd fogadni tudja a Messiást. Ábrahám helyzete ennek ellenére különbözött Noé helyzetétől. Ábrahám ugyan kudarcot vallott a jelképes áldozat bemutatásakor, a Messiás családi szintű alapja mégis létrejöhetett Ábrahám családjának három nemzedéke: Ábrahám, Izsák és Jákob által. Ezen az alapon Isten megsokasította az Egyiptomban élő választott népet, és a Messiás alapját nemzeti szintre emelte. Ezért hívjuk Ábrahámot a hit atyjának. Ha a korszak jelentőségét szigorúan az eredménye szempontjából ítéljük meg, megérthetjük, hogy az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak célja az volt, hogy megjelenjen a hit atyja, aki a helyreállítás gondviselésének megkezdéséhez szükséges alapot képes megteremteni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten helyreállítási munkája Ábrahámmal kezdődött el.
Az Ádámtól Ábrahámig terjedő időszak ellenben Sátán oldalára került Ábrahám hibája miatt, amelyet a jelképes áldozat bemutatásakor követett el. Szükség lett tehát egy olyan időszakra, amely során az elveszett időszak jóvátétel által visszakerülhetett Isten oldalára; ez az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak jelentősége. Ha Ábrahám nem követett volna el hibát a jelképes áldozat bemutatásában, akkor a Messiás az Ábrahám közvetlen leszármazottai által épített nemzeti alapra jött volna el, és a helyreállítás gondviselése már abban a korban beteljesedett volna. Ehhez hasonlóan, ha a zsidók hittek volna Jézusban és követték volna, akkor támogatták volna abban, hogy élő áldozatként képviselje nemzetüket Isten előtt. Ezzel létrehozhatták volna a Messiás nemzeti szintű alapját. Jézus pedig – Messiásként állva erre az alapra – befejezhette volna a helyreállítás gondviselését.
Ábrahámhoz hasonlóan, aki a jelképes áldozat bemutatásakor elbukott, a nemzeti szintű áldozat bemutatásakor ugyancsak hibát követtek el a zsidók, amikor vezetőik Jézust a keresztre küldték. Így az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak szintén Sátán birtokába került.
Következésképpen egy másik kétezer éves időszakra lett szükség, mely alatt a korábbi kétezer év jóvátétel folytán visszakerülhetett Isten oldalára. A Jézus idejétől napjainkig tartó kétezer éves időszaknak ez a jelentősége.
E korszak során, melyet Jézus keresztje nyitott meg, a keresztényeknek világszintű alapot kell építeniük a Messiás számára.
2.2 A helyreállítás gondviselését alkotó korszakok osztályozása
A helyreállítás gondviselését alkotó korszakok Isten gondviselésének fokozatos fejlődését mutatják. Ezeket a korszakokat hat különböző szempontból lehet besorolni.
2.2.1 A korszakok osztályozása Isten igéje szerint
(I) Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak során az emberek még nem tettek elegendő jóvátételi feltételt ahhoz, hogy közvetlenül megkaphassák Isten Igéjét. A bűnbe esett emberek legföljebb áldozatok bemutatása által teremthettek jóvátételi feltételeket, így azonban az elkövetkezendő időszaknak az alapját fektették le, melyben Isten elkezdhette az Igére alapozott helyreállítás gondviselését. Ezért ez az időszak az Ige megalapozásának gondviselési korszaka.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak során az emberiség szellemisége és értelme az Ószövetségben kinyilatkoztatott Ige segítségével a kialakulási szintre fejlődött. Ezt az időszakot ezért a gondviselés kialakulási szakaszának, más néven az Ószövetség korának nevezzük.
(III) A Jézustól a Második Eljövetelig terjedő időszak során az emberiség szellemisége és értelme az Újszövetségben kinyilatkoztatott Ige segítségével a növekedési szintre fejlődött. Ezt a korszakot tehát a gondviselés növekedési szakaszának, más néven az Újszövetség korának nevezzük.
(IV) Az alatt az időszak alatt, amikor Krisztus Második Eljövetele után a helyreállítás gondviselése beteljesül, az emberiség szellemisége és értelme eléri a kiteljesedés szakaszát a Beteljesedett Szövetség Igéjének segítségével, melynek eszközével teljessé válik a helyreállítás gondviselése. Ezt az időszakot tehát a gondviselés kiteljesedési szakaszának, más néven a Beteljesedett Szövetség korának nevezzük.
2.2.2 A korszakok osztályozása Isten feltámadási munkája szerint
(I) Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak során az emberek áldozatai azt a célt szolgálták, hogy megkezdődhessen az Ószövetség kora, melyben Isten elindíthatja feltámadási munkáját. Ez az időszak ezért a feltámadás megalapozásának gondviselési korszaka.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak során az emberek az Ószövetség Igéjének és e gondviselési kor érdemének köszönhetően a kialakulási szellem szintjéig tudtak feltámadni. Ezt az időszakot ezért a kialakulás szintű feltámadás gondviselési korszakának nevezzük.
(III) A Jézustól a Második Eljövetel idejéig terjedő kétezer éves időszak során az emberek az Újszövetség Igéjének és e gondviselési kor érdemének köszönhetően az élő szellem szintjéig tudtak feltámadni. Ezt az időszakot ezért a növekedési szintű feltámadás gondviselési korszakának nevezzük.
(IV) Azon időszak során, amikor Krisztus Második Eljövetele után teljessé válik a helyreállítás gondviselése, az emberek a Beteljesedett Szövetség Igéjének és e gondviselési kor érdemének köszönhetően teljesen feltámadhatnak az isteni szellem szintjéig. Ezt az időszakot tehát a kiteljesedési szintű feltámadás gondviselési korszakának nevezzük.
2.2.3 A különböző gondviselési időszakok helyreállítása jóvátétel által
(I) Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak során Isten az Ószövetség korának alapjait fektette le. Noha ez az időszak Sátáné lett, Ábrahám családjának felnevelésével Isten mégis meg tudta nyitni az Ószövetség korát, amelynek folyamán ezt az első időszakot jóvátétel által helyreállíthatta. Ezért ez az időszak a (jóvátétel általi) helyreállítás gondviselését megalapozó korszak.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak során Isten, elsősorban Izrael népével együttműködve, jóvátétel által helyreállította az előző kétezer éves időszakot, amely Ábrahám jelképes áldozat bemutatásakor elkövetett hibája miatt Sátáné lett. Ez az időszak tehát a jóvátétel általi helyreállítás gondviselésének korszaka.
(III) A Jézustól a Második Eljövetelig terjedő kétezer éves időszak során Isten, elsősorban a kereszténységgel együttműködve, jóvátétel által helyreállította az Ószövetség korát, amely Jézus keresztre feszítése miatt Sátáné lett. Ez az időszak tehát a (jóvátétel általi) helyreállítás gondviselését meghosszabbító korszak.
(IV) Az időszak során, amikor Krisztus Második Eljövetele után teljessé válik a helyreállítás gondviselése, Isten azon munkálkodik majd, hogy jóvátétel által helyreállítsa a teljes gondviselést, amely Sátán birtokába került. Ez az időszak tehát a (jóvátétel általi) helyreállítás gondviselését beteljesítő korszak.
2.2.4 A korszakok osztályozása a messiás növekvő alapjának mértéke szerint
(I) Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak során Isten létrehozta a Messiás családi szintű alapját azáltal, hogy felajánlott áldozatainak alapján kiemelte Ábrahám családját. Ez az időszak tehát a Messiás családi szintű alapjának megteremtését szolgáló gondviselési korszak.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig tartó kétezer éves időszak során Isten azon munkálkodik, hogy az Ószövetség Igéjének alapján felemelje Izraelt, és ezzel megteremtse a Messiás nemzeti szintű alapját. Ez az időszak tehát a Messiás nemzeti szintű alapjának megteremtését szolgáló gondviselési korszak.
(III) A Jézustól a Második Eljövetelig terjedő kétezer éves időszak során Isten megteremtette a Messiás világszintű alapját azáltal, hogy az Újszövetség Igéjének az alapján kiemelte a világ kereszténységét. Ez az időszak tehát a Messiás világszintű alapjának megteremtését szolgáló gondviselési korszak
(IV) Az időszak során, amikor Krisztus második eljövetele után teljessé válik a helyreállítás gondviselése, Isten létrehozza a Messiás kozmikus szintű alapját azáltal, hogy a Beteljesedett Szövetség Igéjén alapulva a mennyben és a földön egyaránt tevékenykedni fog. Ez az időszak a Messiás kozmikus szintű alapjának beteljesedését szolgáló gondviselési korszak.
2.2.5 A korszakok osztályozása a felelősség szerint
(I) Az Ádámtól Ábrahámig tartó kétezer éves időszak során Isten kialakította azt az alapot, amellyel az ezt követő ószövetségi korban a saját felelősségébe tartozó gondviselést irányítani tudta. Ezt az időszakot ezért az Isten felelősségét megalapozó gondviselési korszaknak nevezzük.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig terjedő kétezer éves időszak során Isten felelősséget vállalt mint az ember megteremtője, és a kialakulási szintig teljesítette a helyreállítás gondviselését. Isten együttműködött a prófétákkal és az elsődleges felelősséget, Sátán legyőzését személyesen vállalta. Ezért ezt az időszakot az Isten felelősségén alapuló gondviselési korszaknak nevezzük.
(III) A Jézustól a Második Eljövetelig tartó kétezer éves időszak során Jézus és a Szentlélek, akik Ádám és Éva küldetését vették magukra, a növekedési szintre vitték a helyreállítás gondviselését. Jézus és a Szentlélek vállalták a másodlagos felelősséget, hogy a bűnbe esett ember helyreállításán dolgozva legyőzik Sátánt. Ezért ezt az időszakot a Jézus és a Szentlélek felelősségén alapuló gondviselési korszaknak nevezzük.
(IV) A Krisztus Második Eljövetele utáni időszakban, amikor teljessé válik a helyreállítás gondviselése, a földön és a mennyben élő hívőknek kell vállalniuk a harmadlagos felelősséget, hogy legyőzik Sátánt, a bukott arkangyalt, és beteljesítik a helyreállítás gondviselését. Mindezt a Teremtés elvével összhangban kell megvalósítaniuk, amely kijelöli az ember számára az angyalok fölötti uralom jogának megszerzéséhez vezető utat. Ezt az időszakot ezért a hívők felelősségén alapuló gondviselési korszaknak nevezzük.
2.2.6 A korszakok osztályozása a gondviselés azonossága szerint
(I) Az Ádámtól Ábrahámig tartó kétezer éves időszak során a Messiás alapja jelképes jóvátételi feltételek teljesítésével állt helyre. Ezt az időszakot ezért a jelképes azonosság korszakának nevezzük.
(II) Az Ábrahámtól Jézusig tartó kétezer éves időszak során a Messiás alapja képmás szintű jóvátételi feltételek teljesítése által állt helyre. Ezt az időszakot ezért a képmás szintű azonosság korszakának nevezzük.
(III) A Jézustól a Második Eljövetelig tartó kétezer éves időszak során a Messiás alapja valóságos jóvátételi feltételek teljesítése által áll helyre. Ezt az időszakot ezért a tényleges azonosság korszakának nevezzük.
3. rész: A helyreállítás gondviselésének történelme és én
Én – mint mindenki más – a helyreállítási gondviselés történelmének gyümölcse vagyok. A történelem céljának megvalósítása tehát nem másé, hanem az én feladatom. Fel kell vennem a történelem keresztjét és vállalnom kell a felelősséget, válaszolnom kell a hívásra. Életem folyamán munkámmal mindazokat a jóvátételi feltételeket be kell teljesítenem (horizontálisan), amelyek a helyreállítás gondviselésének hosszú ideje során (vertikálisan) felhalmozódtak. Ez az egyetlen mód arra, hogy a történelem gyümölcseként lehessek büszke magamra; mint olyan valakire, akit Isten egész gondviselésén át sóvárogva keresett. Más szóval, a múlt prófétáinak és szentjeinek, akik saját korukban a helyreállítás keresztjét hordozták, valamennyi befejezetlen feladatát helyre kell állítanom a jóvátétel eszközével a saját nemzedékemben. Máskülönben nem válhatok olyan emberré, aki teljesíti a helyreállítás gondviselésének a célját. Ahhoz, hogy a történelem győztesévé legyek, először világosan meg kell értenem Istennek a múlt prófétái és szentjei iránti szeretetét, elhívásuk eredeti célját és azt, hogy mi volt pontosan az Isten által rájuk ruházott gondviselési küldetés.
A bűnbe esett emberek között nincs azonban egy sem, aki pusztán saját erőfeszítései árán ilyen történelmi győztessé válhatna. Mindezt a Második Eljövetel idején Krisztus segítségével érthetjük meg, aki azért jön el, hogy a helyreállítás gondviselését beteljesítse. Ha hiszünk Krisztusban, ha eggyé válunk vele és osztozunk munkájában, végül együtt horizontálisan teljesítjük a helyreállítási gondviselés történelmének vertikális jóvátételi feltételeit.
Ma ugyanazt az utat kell végigjárnunk, mint amelyen a múlt összes szentje haladt Isten gondviselési akaratának megvalósításán fáradozva. Azokon a járatlan ösvényeken is végig kell mennünk, egészen az út legvégéig, melyeket ők érintetlenül hagytak. A bűnbe esett ember tehát sohasem találhatja meg az élet felé vezető utat, ha a helyreállítás gondviselésének sajátosságait meg nem érti. A helyreállítás elveinek részletesebb tanulmányozását ez indokolja.