A bűnbeesés
Minden embernek van egy eredeti lelke, amely elutasítja a rosszat és a jóra törekszik. Anélkül azonban, hogy a tudatában lennénk, gonosz erők arra sarkallnak bennünket, hogy feladjuk a jóságot, amelyre eredeti lelkünk annyira vágyik, és olyan rossz cselekedeteket hajtsunk végre, amelyeket szívünk mélyén nem akarunk megtenni. Az emberiség bűnös történelme egészen addig folytatódik, míg ezek a gonosz erők támadnak bennünket. A gonosz erők vezérét a kereszténység Sátánként ismeri. Erőit mindeddig nem tudtuk megsemmisíteni, mert nem ismertük fel azt, hogy kicsoda és hogyan született Sátán. Ahhoz, hogy a rosszat gyökerestül megszüntessük és így a bűnös történelemnek véget vetve a jóság korszakába lépjünk, először fel kell tárnunk Sátán indítékait és eredetét, valamint meg kell látnunk a pusztítást, amelyet az emberi életben okozott. A bűnbeesés magyarázata ezekre a kérdésekre válaszol.
1. rész: A bűn gyökere
Senki nem ismerte eddig a bűn mélyben eredő gyökerét, amely az embereket szüntelenül a gonoszság útjára viszi. A keresztények a Bibliából kiindulva ahhoz a bizonytalan hithez ragaszkodnak, mely szerint a bűn gyökere abban rejlik, hogy Ádám és Éva ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Néhány keresztény úgy hiszi, hogy a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcse egy valóságos fa gyümölcse volt, mások pedig úgy hiszik, hogy itt is egy jelképről van szó, mint a Bibliában annyiszor. Vizsgáljuk meg a bűnbeesés bibliai történetét és az egymástól eltérő értelmezéseket, hogy megtaláljuk a teljes magyarázatot.
1.1 Az élet fája, valamint a jó és a rossz tudás fája
Ádám és Éva akkor estek bűnbe, amikor ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Egészen napjainkig sok keresztény vallja azt a hitet, hogy egy valóságos fa gyümölcséről van szó. Vajon Isten, az emberiség szülője ilyen vonzónak teremtene meg egy gyümölcsöt, ami akár bűnbeesést is okozhat? Vajon olyan helyen hagyná-e, ahol gyermekei könnyen elérhetik? Jézus azt mondta: „Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert”. Akkor hát hogyan okozhatja egy ehető dolog az ember bűnbeesését?
Az emberiséget az első ősöktől örökölt eredendő bűn terheli. Hogyan szállhat a leszármazottakra az a bűn, amit valaminek az elfogyasztása okoz? Bármely dolog csak a származási vonal folytán örökölhető. Egy étel okozta átmeneti rosszullét következményei nem örökítődnek leszármazottak hosszú során keresztül.
Vannak, akik azt vallják, hogy Isten amiatt teremtette a jó és a rossz tudás fáját és parancsolta meg Ádámnak és Évának, hogy gyümölcséből ne egyenek, hogy ezzel próbára tegye engedelmességüket. Feltehetjük a kérdést, hogy vajon a szeretet Istene ilyen könyörtelen módon tenné-e próbára az embert, úgy, hogy az halálát is okozhatja? Minthogy Isten megmondta nekik, Ádám és Éva tudták, hogy amint esznek a gyümölcsből, meghalnak. Mégis ettek belőle. Ádám és Éva nem szűkölködtek élelemben. Nem kockáztatták volna az életüket és nem lettek volna engedetlenek csupán azért, hogy hozzájuthassanak valamilyen finomsághoz. Feltételezhetjük tehát, hogy a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse nem egy közönséges gyümölcs volt, sokkal inkább egy olyannyira vonzó dolog, aminek megszerzésétől még a haláltól való félelem sem riasztotta el őket.
Ha a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse nem egy valóságos gyümölcs volt, akkor jelképnek kell lennie. Miért kellene a szó szerinti értelmezéshez ragaszkodni, amikor a Biblia olyan sok helyen használ jelképeket és hasonlatokat? Helyesebben tesszük, ha felhagyunk ezzel a régimódi hitfelfogással.
Mielőtt meghatároznánk, mit jelképez a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse, vizsgáljuk meg az élet fáját, amely a jó és a rossz tudás fája mellett állt az Édenkertben. Ha megértjük, hogy mit jelképez az élet fája, akkor a jó és a rossz tudás fájának jelentését is megértjük.
1.1.1 Az élet fája
A Biblia szerint a bűnös ember abban reménykedik, hogy megközelítheti vagy elérheti az élet fáját: „A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája”. Az ószövetségi izraeliták az élet fájában tehát reményük beteljesülését látták. Jézustól egészen napjainkig minden keresztény abban reménykedett, hogy megközelítheti az élet fáját és része lehet benne: „Boldog, aki megmossa ruháját. Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba”. Minthogy az élet fája az emberiség végső vágya, arra következtethetünk, hogy Ádám vágya is az élet fája volt.
A Biblia leírja, hogy amikor Ádám bűnbe esett, Isten egy tüzes kardot tartó kerubot állított az Éden kapujához, hogy őrizze az élet fájához vezető utat. Ebből is arra következtethetünk, hogy Ádám számára a reményt a bűnbeesés előtt az élet fája jelentette. Ádám anélkül űzetett ki a Paradicsomból, hogy reményét, az élet fáját elérte volna. Így a bűnbe esett ember számára az élet fája attól kezdve csak reménység maradt.
Mi volt a növekvő, még nem tökéletes Ádám reménye? Minden bizonnyal az, hogy olyan férfivá válik, aki azáltal, hogy bűnbeesés nélkül eléri a tökéletességet, megvalósítja Isten teremtésének eszményét. Az élet fája azt a férfit jelképezi, aki a teremtés célját teljes egészében megvalósította. Ádámnak ilyen ideális férfivá kellett volna válnia. Az élet fája tehát a tökéletes Ádámot jelképezi.
Ha Ádám nem esett volna bűnbe, leszármazottai is elérték volna az élet fáját, és felépítették volna a földi Mennyországot. Ádám azonban elbukott és Isten tüzes karddal zárta el a fához vezető utat. Az élet fája attól kezdve – még azoknak a hatalmas erőfeszítéseknek az ellenére is, amit a bűnös emberek a teremtés eszményének helyreállításáért tettek – csak elérhetetlen álom maradt. Az eredendő bűnnel terhelt bűnbe esett ember pusztán a saját erejéből a teremtés célját nem tudja teljesíteni, és nem képes az élet fájává válni. Ahhoz, hogy ez az eszmény teljesüljön, meg kell jelennie a földön egy igaz életfának, egy férfinak, aki megvalósította a teremtés eszményét. Az egész emberiséget magába kell oltania és eggyé kell válnia vele. Jézus az élet fájaként jött el. Az élet fája, amire az ószövetségi kor hithű emberei vártak, nem volt más, mint Jézus.
Attól kezdve, hogy Isten tüzes karddal őrizteti az utat, ami az élet fájához visz, a fát nem lehet megközelíteni anélkül, hogy előbb meg ne tisztítanánk az utat. Pünkösd napján lángnyelvek ereszkedtek le a szentekre és a Szentlélek töltötte be őket. Ez az esemény azt jelezte, hogy az út megtisztult és a tüzes kard nem áll többé az útban. A Szentlélek érkezése előtt ez jelent meg lángnyelvek alakjában. Ezzel megnyílt az út Jézus, az élet fája és az élet fájába oltódás felé.
A keresztények azonban csak szellemileg oltódtak be Jézusba. Ez az oka annak, hogy még a legelkötelezettebb keresztény szülők gyermekei is eredendő bűnnel születnek, amit meg kell váltani. Még a legnagyobb hitű szentek sem voltak képesek megszabadulni az eredendő bűntől, s így kénytelenek voltak gyermekeikre átörökíteni azt. Krisztusnak mint életfának emiatt kell újra eljönnie a földre. Ha ismét magába oltja az emberiséget, megválthatja az eredendő bűnétől. A keresztények emiatt türelmetlenül várják az élet fájának eljövetelét, ami Krisztus második eljövetelét jelképezi a Jelenések Könyvében.
Isten megváltási gondviselésének az a célja, hogy a Jelenések Könyvében említett életfa elérésével helyreállítsa az Édenkertben megtörtént kudarcot. Ádám a bűnbeesés miatt nem tudta megvalósítani az első életfa eszményét. Jézusnak, az „utolsó Ádámnak” újra meg kell jelennie az utolsó napokban életfaként, hogy befejezze a bűnös emberiség megváltását.
1.1.2 A jó és a rossz tudás fája
Isten nem egyedül Ádámot teremtette meg, hanem megteremtette Évát is, hogy Ádám felesége legyen. Amint az Édenkertben volt egy fa, amely a tökéletes férfit jelképezte, kellett, hogy legyen egy olyan fa is, amely a teremtés eszményét teljes mértékben megvalósító nőt jelképezi. Az életfa mellett álló jó és rossz tudás fája volt az a fa, amely jó célját beteljesítve az ideális asszonyt, a tökéletes Évát jelképezi.
A Biblia a szőlőtő és a vesszők metaforájával utal Jézusra. Ehhez hasonlóan annak érdekében, hogy utaljon a bűnbeesés titkára, Isten megadta a két fa metaforáját, amelyek a tökéletes Ádámot és a tökéletes Évát jelképezik.
1.2 A kígyó személye
Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a kígyó bűnre csábította Évát. Vizsgáljuk meg a kígyó identitását és azt, hogy mit jelképez.
A Bibliában említett kígyó tudott társalogni az emberrel. Bűnre vitte az embert, aki egy szellemi lény. Ezenfelül ismerte Isten akaratát, amely szigorúan megtiltotta az embernek, hogy egyen a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből. Ez nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy a kígyó által jelképezett lény egy szellemi lény volt.
„Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a Sátán, aki tévútra vezeti az egész világot.” – Jel 12,9
Az ősi kígyó maga az Évát az Édenkertben megkísértő kígyó. Ez az ördög vagy Sátán, aki azelőtt a mennyben élt, de levetették onnan, minden bizonnyal egy szellemi lény. A bűnbeesés óta Sátán az emberiség szívét valóban szüntelenül a gonoszság felé fordítja. Minthogy Sátán egy szellemi lény, az őt jelképező kígyónak is egy szellemi lénynek kell lennie. Ez a bibliai bizonyíték megerősíti, hogy az Évát megkísértő kígyó nem egy állat, hanem egy szellemi lény volt.
Felmerül az a kérdés, hogy a kígyó által jelképezett szellemi lény vajon már a világegyetem megteremtése előtt létezett-e, vagy annak részeként lett megteremtve. Amennyiben már a világegyetem megteremtése előtt létezett, és célja Istenével ellentétes lenne, a jó és a rossz küzdelme az egész világegyetemben elkerülhetetlen és örökké tartó lenne. Isten helyreállítási gondviselése ekkor hiábavaló lenne. Alaptalanok lennének továbbá azok az elméletek, amelyek kimondják, hogy a világegyetemet Isten teremtette. Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a kígyó által jelképezett szellemi lény eredetileg jó céllal lett teremtve, de később bűnbe esett és Sátánná vált.
Milyen szellemi lény az, aki képes társalogni az emberrel, megérti Isten akaratát és valamikor a mennyben élt? Milyen lény az, aki bár bűnös és lezüllött, mégis képes túllépni időn és téren azért, hogy uralkodjon az emberi lelken? Csak az angyalok rendelkeznek ilyen képességekkel. Az idézet, hogy „Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” azt a következtetést támasztja alá, hogy a kígyó, amely megkísértette az embert és bűnt követett el, egy angyal volt.
A kígyónak villás nyelve van. Olyan embert jelképez, aki ellentmondásos dolgokat mond és szívében kettős életet él. A kígyó, mielőtt még felfalná, körültekeredik áldozatán; olyan emberhez hasonlít, aki saját érdekében elcsábít valakit. A Biblia ezért hasonlítja az embert megkísértő angyalt egy kígyóhoz.
1.3 Az angyal és az emberiség bűne
Az már világos, hogy az embert megkísértő kígyó egy angyal volt, aki Sátánná vált, miután bűnbe esett. Vizsgáljuk most meg az angyal és az ember bűnét.
1.3.1 Az angyal bűne
„Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.” – Júd 6-7
Ebből a részből arra következtethetünk, hogy az angyal bűnbeesését egy törvénytelen szexuális kapcsolat jelentette. A paráznaság bűnét nem lehet egyedül elkövetni. Az angyal vajon kivel létesített az Édenkertben törvénytelen szexuális kapcsolatot? Ahhoz, hogy leleplezzük ezt a rejtélyt, vizsgáljuk meg, hogy milyen bűnt követett el az ember.
1.3.2 Az ember bűne
Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Ádám és Éva, mielőtt bűnbe estek volna, mindketten meztelenek voltak, és nem szégyenkeztek miatta. A bűnbeesés után azonban elszégyellték meztelenségüket és fügefalevélből készült köténnyel eltakarták alsótestüket. Ha azt a bűnt követték volna el, hogy esznek a jó és a rossz tudás fájának valóságos gyümölcséből, minden bizonnyal inkább a kezeiket vagy a szájukat takarták volna el. Az emberi természetnek sajátja, hogy elrejti a hibáit. Az a tény, hogy alsó testrészüket takarták el, mutatja, hogy a szégyenük forrása ez a testrészük, nem pedig a szájuk volt. A Jób 31,33-ban ez áll: „Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna”. Ádám alsótestét takarta el a bűnbeesés után és ez mutatja, hogy emiatt a testrésze miatt szégyenkezett. Ádám és Éva azért a nemi szervüket szégyellték, mert ez volt bűnös cselekedetük eszköze.
Mi volt az a tett, amelyet az ember a bűnbeesés előtti világban még az élete árán is megtett volna? Nem lehetett más, mint a szeretetkapcsolat. Istennek az áldásokban kifejezett teremtési célját csak a szeretet által lehet megvalósítani. Isten teremtési célja, amelyet a ,,legyetek termékenyek és szaporodjatok” áldása fejez ki, csak a szeretet által teljesedhet be. Ennek megfelelően tehát, Isten teremtési céljának szempontjából a szeretetnek kellene a legértékesebb és a legszentebb dolognak lennie. Az emberek azonban gyakran szégyennel, sőt megvetéssel néznek a szexuális kapcsolatra, hiszen ez volt a bűnbeesés valódi oka. Az ember tehát egy törvénytelen szexuális kapcsolat által esett bűnbe.
1.3.3 A törvénytelen szexuális kapcsolat az angyal és az emberek között
Eddig elmagyaráztuk, hogy az angyal bűnre csábította az emberpárt, és egy törvénytelen szexuális kapcsolat által estek bűnbe. Az emberek és az angyalok az egyetlen szellemi lények, akik képesek szeretetkapcsolatot létesíteni, arra következtethetünk tehát, hogy a törvénytelen szexuális kapcsolat egy angyal és egy ember között történt meg.
Jézus azt mondta: „A Sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni”. Minthogy az ördög Sátán, kijelenthetjük, hogy az emberek az első embert megkísértő „ősi kígyó” leszármazottai. Milyen körülmények között vált az emberiség Sátán, a bukott angyal leszármazottjává? Az angyal és az első ősök között egy törvénytelen kapcsolat alakult ki. Az egész emberiség, mint ennek a kapcsolatnak a gyümölcse, Sátán származási vonalából való. Amikor Szent Pál azt írta, hogy: „Mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását”, elismerte, hogy mi, bűnbe esett emberek nem Isten, hanem Sátán származási vonalából születtünk. Keresztelő János „viperák fajzatjainak”, vagyis Sátán gyermekeinek nevezte az embereket. Jézus a következőket mondta az írástudóknak és farizeusoknak: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?” Ezek a sorok azt bizonyítják, hogy mi az angyal és első őseink között létesített törvénytelen szexuális kapcsolat eredményei vagyunk. Valójában ez a bűnbeesés lényege.
1.4 A jó és a rossz tudás fájának gyümölcse
Az előbbiekben már elmondtuk, hogy a jó és a rossz tudás fája Évát jelképezi. Mit jelképez vajon ennek a fának a gyümölcse? Éva szeretetét. Egy fa gyümölcsei által szaporodik, Évának ehhez hasonlóan Ádámmal létesített isteni szeretete által kellett volna gyerekeket szülnie. Ő azonban sátáni szeretetből gonosz gyermekeknek adott életet. Éva nem éretten született, a növekedési szakaszon való végighaladása után kellett volna elérnie a teljes érettséget. Ilyen módon szeretetéből jó vagy rossz gyümölcsök születhettek volna. Ezért van az, hogy a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse Éva szeretetét jelképezi, a fa maga pedig Évát.
Mi a jó és a rossz tudás fája gyümölcse elfogyasztásának a mélyebb jelentése? Amit megeszünk, részünkké válik. Évának azáltal, hogy tökéletesíti Isten-központú szeretetét, a jóság gyümölcséből kellett volna ennie. Ekkor megkaptuk volna Isten isteni természetének a lényegét és így jó származási vonalat indítottunk volna el. Éva azonban azáltal, hogy a Sátán-központú gonosz szeretetet tökéletesítette, a gonoszság gyümölcséből evett, s így a gonosz természet lényegét örökölte és egy olyan gonosz származási vonalat indított el, amelyből az egész bűnös társadalmunk is kiindult. Az a tény, hogy Éva evett a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből, mutatja, hogy Sátánnal létesített szexuális kapcsolatot, amely vér szerint köti őt Sátánhoz.
Isten így átkozta meg a bukott angyalt, hogy: „Hasadon csúszol és a föld porát eszed életed minden napján”. A „hasadon csúszol” azt jelenti, az angyal egy nyomorúságos lénnyé válik, amely képtelen lesz megfelelően működni, vagy eredeti feladatát teljesíteni. A „föld porát eszed” pedig, hogy amióta levetették a mennyből, az angyal meg van fosztva az Istentől származó életelemektől, s a bűnös világból összegyűjtött gonosz elemekből kell tengetnie életét.
1.5 A bűn gyökere
A Biblia magyarázatából láthatjuk, hogy nem az a bűn gyökere, hogy az első emberpár evett egy gyümölcsből, hanem egy angyallal (akit a kígyó jelképez) létesített törvénytelen szexuális kapcsolat. Ennek eredményeként nem tudták továbbadni Isten jó származási vonalát, hanem Sátán gonosz vonalát terjesztették el.
Tudjuk, hogy az eredendő bűn egyenes ágon generációról generációra terjedt, s ez azért volt lehetséges, mert egy szexuális kapcsolat, amely vérségi kapcsolat, megszilárdította a bűn gyökerét. Elegendő bizonyíték áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerjük, az ember bűnének a gyökere szexuális kicsapongásban rejlik. Azok a vallások, amelyek nagy fontosságot tulajdonítanak a bűntől való megtisztulásnak, a paráznaságot főbenjáró bűnnek tartják, és annak érdekében, hogy megfékezzék, az erényességet és az önmegtartóztatást tanítják. Mindez mutatja, hogy a buja vágyakban található a bűn gyökere. Az izraeliták annak érdekében gyakorolták a körülmetélkedés szertartását, hogy megszentelődjenek. Minthogy a bűn gyökere abban rejlik, hogy örököltük az egész lényünket átjáró szemérmetlenség gonosz vérét, az izraeliták a vér kifolyatásával kiérdemelték Isten kiválasztott népe pozícióját.
A szexuális kicsapongás számos hős, hazafi és nemzet bukását okozta. A bűn gyökere, az erkölcstelen szexuális vágy még a legkiemelkedőbb emberek lelkében is állandóan működik, még akkor is, ha ők olykor nincsenek is ennek tudatában. A vallások által felállított erkölcsi szabályok, különböző nevelési programok alapos alkalmazásával és a bűnözésnek kedvező társadalmi-gazdasági rendszerek reformálásával talán el tudunk törölni minden más rosszat. A szexuális kicsapongás járványát azonban, amely rohamosan elterjedt, amint a civilizáció fejlődése egyre kényelmesebbé és nemtörődömmé tette az emberek életvitelét, senki sem tudja megelőzni. Amíg tehát nem szüntetjük meg teljesen a gonoszság gyökerét, az ideális világba vetett remény csupán egy üres álom marad. A visszatérő Messiásnak egyszer és mindenkorra meg kell oldania ezt a problémát.
2. rész: A bűnbeesés indítéka és folyamata
A bűnbeesés indítékát az angyalnál kell keresnünk, akit, mint láttuk, az Évát megkísértő kígyó jelképez. Akkor tudhatunk meg tehát valamit a bűnbeesés indítékáról és folyamatáról, ha először megvizsgáljuk az angyal személyét.
2.1 Az angyalok és az emberekkel való kapcsolatuk
Az angyalokat Isten minden más teremtménye előtt teremtette. A menny és a föld megteremtésének bibliai leírásában észrevehetjük, hogy Isten többes számban beszél. „Teremtsünk embert képmásunkra magunkhoz hasonlóvá”. Nem azért beszélt így Isten, sok teológus magyarázatával ellentétben, mert magához mint a Szentháromsághoz szólt, hanem az angyalokhoz beszélt, akiket az ember előtt teremtett.
Az angyalokat szolgálóinak teremtette, akik segítenek neki a teremtésben és a világegyetem fenntartásában. A Bibliában számos rész utal arra, hogy az angyalok Isten akaratát teszik. Angyalok voltak, akik Isten áldásának az üzenetét átadták Ábrahámnak, ők vitték hírül Krisztus megfogantatását, egy angyal volt, aki feloldotta Péter láncait és kivezette őt a börtönből a városba. A Jelenések Könyve 22,9-ben az angyal magát „szolgának” nevezi, a Zsidókhoz írt levél 1,14 verse az angyalokra mint „szolgáló lelkekre” utal. A Biblia többször említi azt is, hogy az angyalok tisztelik és dicsőítik Istent.
Vizsgáljuk most meg a Teremtés Elveinek nézőpontjából az emberek és az angyalok kapcsolatát. Arra vagyunk hivatottak, hogy az angyalokon is uralkodjunk, minthogy Isten minket a gyermekeinek teremtett és az egész teremtés felett uralmat adott nekünk. A Bibliában az áll, hogy az embernek joga van az angyalok felett is ítélkezni. Sokan azok közül, akik kommunikálnak a szellemi világgal, tanúskodnak arról, hogy a paradicsomban a szenteket angyalok seregei kísérik. Ezek a megfigyelések illusztrálják azt, hogy az angyalok küldetése az emberek szolgálata.
2.2 A szellemi és a fizikai bűnbeesés
Isten az embert két részből, fizikai és szellemi énnel teremtette. Ennek megfelelően a bűnbeesés is két területen, a fizikai és a szellemi világban történt meg. Az angyal és Éva között megtörtént szexuális kapcsolat volt a szellemi bűnbeesés, míg az Éva és Ádám között létesített szexuális kapcsolat volt a fizikai bűnbeesés.
Hogyan létesülhet szenvedélyes szerelmi kapcsolat egy angyal és egy ember között? Egy személy és egy szellemi lény ugyanazokat az érzéseket és érzelmeket élik át egymással, mint két földi ember. Egy angyal és egy ember közötti kapcsolat tehát minden bizonnyal lehetséges.
A következő példából ezt még jobban is megérthetjük. Beszámoltak már olyan esetekről, hogy földön élő emberek szellemi lényekkel éltek házaséletet. A Biblia szól arról az angyalról, aki Jákobbal birkózott és kimozdította csípőcsontját. Három angyal látogatott el Ábrahám családjához, borjúhúst és vajat ettek, és tejet ittak. Azok az angyalok, akik Lót házába látogattak, ettek a kovásztalan kenyérből, amelyet felszolgált nekik. Amikor a város lakói meglátták az angyalokat, buja vágyaktól felizgatva körbevették Lót házát és ezt kiabálták: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.”
2.2.1 A szellemi bűnbeesés
Isten megteremtette az angyali világot és Lucifert az arkangyal pozíciójába állította. Lucifer volt az angyali világnak adott szeretet csatornája, mint ahogy Ábrahám hasonló módon közvetítette az áldást Izrael felé. Olyan pozícióban állt, hogy szinte egymaga birtokolta Isten szeretetét. Miután azonban Isten megteremtette az embert, gyermekét, sokkal jobban szerette őket, mint Lucifert, akit szolgájának teremtett. Valójában Isten Lucifer iránti szeretete egyáltalán nem változott, ugyanolyan volt az ember megteremtése után is, mint előtte. Amikor azonban Lucifer látta, hogy Isten jobban szereti Ádámot és Évát, mint őt, úgy érezte, hogy csökkent a felé irányuló szeretete. Ez a helyzet hasonlít a szőlőmunkásokról szóló bibliai példabeszédhez. Amikor azok a munkások, akik reggel óta dolgoztak és igazságos bért kaptak, látták, hogy azok, akik később jöttek ugyanannyi bért kaptak, úgy érezték, őket alulfizették. Amikor Lucifer úgy érezte, hogy kevesebbet kapott a megérdemeltnél, az emberek között is ugyanabba a pozícióba akart kerülni, mint amelyet az angyali világban élvezett, vagyis Isten szeretete közvetítőjének a pozíciójába. Ezért csábította el Évát, ez volt a szellemi bűnbeesés kiváltó oka.
A világegyetemben minden arra lett teremtve, hogy Isten a szeretete által uralkodjon rajta. A szeretet ezért az élet forrása, a boldogság kulcsa, és a lényege mindannak az eszménynek, amelyre minden lény vágyik. Minél több szeretetet kap valaki, annál szebbnek látszik a többiek szemében. Teljesen természetes volt, hogy amikor az Isten szolgájának teremtett angyal megpillantotta Évát, Isten lányát, nagyon szépnek látta. S amikor látta, hogy Éva válaszol kísértésére, szeretetének az ösztönzése csábítóan hatott rá. Lucifer ekkor elhatározta, hogy a következményekkel nem törődve elcsábítja Évát. Az erős vágytól hajtott, pozícióját elhagyó Lucifer, és az idő előtt Istenhez hasonlóvá válni akaró Éva közös alapot alakítottak és adás-elfogadás kapcsolatot kezdtek egymással. Az adás-elfogadásuk miatt kifejlődött törvénytelen szeretet hatalma által a szellemi síkon törvénytelen szexuális kapcsolatot alakítottak ki egymással.
Minden teremtményre érvényes az az elv, hogy a szeretetben való egyesülés folyamán különböző elemeket cserélnek ki egymás között. Amikor tehát Éva eggyé vált szexuálisan Luciferrel, bizonyos elemeket kapott tőle. Először is a rettegés érzetét, amelyet a teremtés céljának megsértése miatt felébredt lelkiismeret-furdalása okozott. Másodszor Lucifertől megkapta azt a bölcsességet, ami ráébresztette arra, hogy eredetileg Ádámnak kellett volna a férjévé válnia, nem pedig az angyalnak. Éva állt abban a pozícióban, hogy bölcsességet kapjon az arkangyaltól, mert még éretlen volt, tudása nem volt még olyan fejlett, mint az érettség szintjén álló angyalnak.
2.2.2 A fizikai bűnbeesés
A tökéletes Ádámnak és Évának eredetileg Isten szeretetében örök férjjé és örök feleséggé kellett volna válniuk. A még éretlen Ádám és Éva bűnbe estek férjként és feleségként, miután Éva törvénytelen kapcsolatba bocsátkozott az arkangyallal. Az Ádám és Éva közötti sátáni szeretet jegyében fogant – idő előtti – házastársi kapcsolat volt a fizikai bűnbeesés.
Mint már említettük, Éva az angyallal elkövetett szellemi bűnbeesés következtében félelemérzetet örökölt, amelyet lelkiismeret-furdalása és az új tudás ébresztett benne, hogy eredetileg Ádámnak és nem az arkangyalnak kellett volna a férjévé válnia. Abban a reményben, hogy jogos férjével egyesülve megszabadul félelemérzetétől és újra Isten elé állhat, Éva elcsábította Ádámot. Évának ez a motivációja vezetett a fizikai bűnbeeséshez.
Amikor törvénytelen szexuális kapcsolat által egyesült az arkangyallal, Éva Ádámmal szemben arkangyal pozícióba került. Így Ádámot, aki még részesült Isten szeretetében, nagyon vonzónak látta. Éva, minthogy Ádámban látta egyetlen reményét az Istenhez való visszatérésre, hogy visszatérjen Istenhez, eljátszotta ugyanazt a szerepet, mint az őt megkísértő Lucifer, és megkísértette Ádámot. Ádám válaszolt a kísértésre, közös alapot létesítettek és elindult közöttük egy adás-elfogadás kapcsolat. A kapcsolatukból származó törvénytelen szeretet ereje Ádámot pozíciója elhagyására késztette, majd egy szexuális kapcsolat hatására eggyé váltak.
Amikor Ádám és Éva eggyé váltak, Ádám örökölte mindazokat az elemeket, amelyeket Éva kapott az arkangyaltól. Ezeket az elemeket az összes következő generáció megszakítás nélkül örökölte. Mi történt volna akkor, ha Ádám eléri a tökéletességet, nem engedve Éva kísértésének? Az Évát helyreállító gondviselés viszonylag egyszerű lett volna, mert bár ő már bűnbe esett, Ádám, Éva tökéletes szubjektuma még érintetlen maradt. Sajnos azonban Ádám is bűnbe esett, így az emberiség egészen napjainkig Sátán származási vonalát terjesztette el.
3. rész: A szeretet ereje, a törvény ereje és Isten parancsolata
3.1 A szeretet ereje és a törvény ereje a bűnbeesésben
Az emberek Isten törvénye által lettek megteremtve és eredetileg a törvény ereje szerint kellene élniük. Lehetetlen ezért, hogy a törvényben levő erő letérítsen valakit a törvény felé vezető útról és a bűnbeesésbe sodorjon. Hasonlíthatjuk ezt egy vonathoz, amely a sínek vagy a mozdony meghibásodásán kívül csak akkor tud kisiklani, ha ütközik egy, a vonatra ható nagyobb erővel, amely más irányba viszi. A törvényben levő erő ugyanilyen módon hajtja az embereket a megfelelő irányba. Akkor azonban, ha ütköznek egy szembejövő erősebb törvénytelen erővel, biztosan bűnbe esnek. A törvény erejénél nagyobb erő nem más, mint a szeretet ereje. Az éretlenség állapotában még lehetséges, hogy a törvénytelen szeretet ereje a bűnbeesésbe sodorja az embert. Miért nagyobb a szeretet ereje a törvény erejénél? Ha fennáll annak a lehetősége, hogy a deviáns szeretet bűnbeesésre késztesse a még éretlen embert, akkor miért teremtette Isten erősebbnek a szeretetet a törvénynél?
A teremtés elvei szerint Isten szeretete a négypozíciós alapon belüli összes szeretetkapcsolat szubjektuma. Ez az alap akkor épül fel, amikor tagjai az egymás felé irányuló dinamikus szeretet-adásban beteljesítik a három objektum célját. Isten szeretete nélkül nem lehet felépíteni az igaz négypozíciós alapot, és nincs módja annak sem, hogy beteljesítsük teremtésünk célját. Valóban a szeretet életünk és boldogságunk forrása.
Bár Isten a törvényre építve teremtette az embert, a szeretet által uralkodik rajta. Ahhoz tehát, hogy a szeretet betöltse megfelelő feladatát, erősebbnek kell lennie a törvény erejénél. Amennyiben a szeretet ereje kisebb lenne a törvény erejénél, Isten nem uralkodhatna szeretettel az ember felett, és az ember maga is inkább a törvény, mintsem Isten szeretete szerint élne. Jézus ezért igazsággal nevelte tanítványait, de a szeretete mentette meg őket.
3.2 Miért a parancsolatot tette meg isten a hit alapjának?
Miért azzal a parancsolattal táplálta Isten Ádám és Éva hitét, hogy ,,ne egyetek a gyümölcsből”? Ádám és Éva felett, minthogy még éretlenek voltak, Isten nem tudott közvetlenül szeretetével uralkodni. Isten előre látta, hogy ha egyszer közös alapot építenek ki az arkangyallal, a szeretet ereje nagyobb lévén a törvény erejénél, él a veszélye annak, hogy megadják magukat egy deviáns, törvénytelen szeretetnek és bűnbe esnek. Isten tehát, annak érdekében, hogy megakadályozza ezt, parancsolatában megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy ilyen módon kapcsolódjanak az arkangyalhoz. Amennyiben elfogadják Isten parancsolatát, és egy kizárólagosan Vele létesített adás-elfogadás által közös alapot építenek ki vele, bármilyen erős az arkangyal törvénytelen szeretetének ereje, ez nem lett volna hatással rájuk, és sohasem estek volna bűnbe. Ádám és Éva azonban tragikus módon nem engedelmeskedtek a parancsolatnak, hanem közös alapot építettek ki az arkangyallal és adás-elfogadás kapcsolatba kezdtek vele. A törvénytelen szeretet ereje így letérítette őket útjukról.
Isten nem csupán azért adta az éretlen embernek a parancsolatot, hogy megakadályozza a bűnbeesést. Szerette volna, ha teremtő természete öröklése révén élvezik az angyalokat is magába foglaló természet fölötti uralmat. Az embereknek annak érdekében, hogy örököljék a teremtő képességet, az Igébe vetett hit által kell tökéletesíteniük magukat, így teljesítve a feladat rájuk eső részét.
Isten csak az embernek és nem az arkangyalnak adta a parancsolatot. Arra vágyott, hogy teremtésének elvei alapján dicsőíthesse az ember méltóságát, amely egyben méltóvá teszi az embert arra, hogy Isten gyermeke legyen és uralkodjon még az angyalok felett is.
3.3 Az időszak, amely alatt szükség volt a parancsolatra
Örök érvényű volt-e a gyümölcs elfogyasztására vonatkozó tiltás? Ádám és Éva akkor teljesítették volna be Isten második áldását, ha igaz férjként és feleségként egyesülve belépnek Isten szeretetének közvetlen uralmába, és az Ő szeretetével nevelik fel gyermekeiket. A törvény kijelöli, hogy amint az ember kiteljesíti személyiségét, ehet a gyümölcsből.
A szeretet ereje nagyobb a törvény erejénél. Ha Ádám és Éva elérik a tökéletességet, istenfélő férjjé és feleséggé válnak, és szeretetének abszolút ereje által tapasztalják meg Isten közvetlen uralmát, akkor házastársi szeretetük is abszolút lett volna. Nincs olyan személy vagy erő a világegyetemben, amely szét tudná szakítani ezt a szeretetköteléket. Ha Ádám és Éva elérték volna ezt a pontot, sohasem estek volna bűnbe. Amint Ádám és Éva szeretete szilárdan Istenben ver gyökeret, az arkangyal szeretete, amely alacsonyabb szintű az emberénél, semmilyen módon nem tudta volna megszüntetni Ádám és Éva házastársi kapcsolatát. Isten parancsolata tehát, hogy ne egyenek a gyümölcsből, csak addig lett volna érvényes rájuk, amíg még éretlenek voltak.
4. rész: A bűnbeesés következményei
Melyek voltak a világegyetemre nézve, beleértve az emberiséget és az angyalokat, a szellemi és a fizikai bűnbeesés következményei? Vitassuk most meg a legsúlyosabbakat.
4.1 Sátán és a bűnbe esett emberiség
Lucifer arkangyal kapta a Sátán nevet bűnbeesése után. Amikor az első emberősök bűnbe estek, vérségi kapcsolatba kerültek Luciferrel. Sátánnal alakítottak ki négypozíciós alapot és így az egész emberiség az ő gyermeke lett. Ezért mondta azt Jézus az embereknek, hogy „Sátán a ti atyátok”, és „viperák fajzatainak” nevezte őket. Szent Pál ezt írta: „De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását”, bizonyítván, hogy senki sem tartozik Isten vérvonalába, hanem az első emberpár bűnbeesése miatt az emberek Sátán vérvonalába tartoznak.
Ha Ádám és Éva elérik a teljes érettséget, és Istennel a középpontban felépítenek egy négypozíciós alapot, akkor megvalósult volna Isten uralmának a világa. Azonban még éretlenül bűnbe estek, és Sátánnal a középpontban alakítottak ki egy négypozíciós alapot. Ennek következtében a világ Sátán uralma alá került. Ezért áll az a Bibliában, hogy Sátán „e világ ura”, „e világ istene”.
Amint uralmat nyert az ember felett, akinek eredetileg a teremtés urává kellett volna válnia, Sátán uralmat nyert az egész világegyetem felett is. Írva van, hogy: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását... Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” Ezek a sorok leírják a Sátán uralma alatt levő természet szenvedését, amint vágyik az eredeti természetüket kiteljesített, bűn nélküli emberek megjelenésére, a napra, amikor legyőzik Sátánt és szeretettel fognak uralkodni.
4.2 Sátán tevékenysége az emberi társadalomban
Sátán, mint ahogyan Jóbbal is tette, szüntelenül vádolja az emberiséget és le akarja húzni a pokolba. Ha azonban nincsen objektuma, akivel közös alapot építhet ki, és akivel adás-elfogadás kapcsolatot alakíthat ki, még ő sem tudja folytatni gonosz cselekedeteit. Sátán objektumai a szellemi világban élő gonosz szellemek. E gonosz szellemek objektumai pedig a földön élő gonosz emberek szellemi énjei, és a gonosz szellemek az ő testükön keresztül cselekednek. Sátán hatalma tehát a gonosz szellemek által terjed, és a földön élő emberek cselekedetei által nyilvánul meg. „A Sátán hatalmába kerítette a karióti Júdást”, vagy például Jézus egyszer „Sátánnak” nevezte Pétert. A Bibliában a földön élő gonosz emberek szellemei mint az ördög „angyalai” szerepelnek.
A földi Mennyország egy olyan helyreállított világ, amelyben Sátán már semmilyen cselekedetre sem tud szítani. Az emberiségnek, ha fel akarja építeni ezt a világot, le kell rombolnia Sátánnal létesített közös alapját, helyre kell állítania közös alapját Istennel és Vele kell adás-elfogadásba lépnie. A prófécia, hogy az utolsó napokban Sátánt a „mélységbe vetik” azt jelenti, hogy teljesen cselekvésképtelenné válik, mert nem fog egyetlen társat sem találni. Ha le akarjuk rombolni Sátánnal létesített közös alapunkat és meg akarjuk őt ítélni, meg kell értenünk a személyét és a bűnét, és Isten előtt kell vádolnunk őt.
Mindazonáltal Isten az embereket és az angyalokat is felruházta szabad akarattal, erőszakkal nem állíthatja őket helyre. Felelősségük teljesítése által, Isten Igéjéért kiállva kell az embereknek szabad akaratuk erejével önkéntes megadásra kényszeríteni Sátánt. Ez az egyetlen módja annak, hogy visszakerüljünk az Isten által a teremtéskor elképzelt eredeti eszményhez. A helyreállítás gondviselése, minthogy Isten erre az eszményre alapozva viszi előbbre, újra és újra elhúzódott.
4.3 A jó és a rossz a cél szempontjából tekintve
Minthogy már meghatároztuk, hogy mi a jó és mi a rossz, vizsgáljuk meg ezek természetét a cél szempontjából. Ha Ádám és Éva úgy szerették volna egymást, ahogyan ezt Isten akarta, és Vele a középpontban alakítottak volna ki egy négypozíciós alapot, akkor egy jó világot építettek volna fel. Minthogy azonban ők Isten szándékaival ellentétes célt helyeztek szeretetük középpontjába és Sátánra alapozták négypozíciós alapjukat, végül egy gonosz világot építettek fel. Ez bizonyítja, hogy bár a jó és rossz elemek és cselekedetek ölthetnek ugyanolyan alakot, gyümölcsük megmutatja valódi természetüket. Különböző céljaiknak megfelelően hozzák meg gyümölcseiket.
Számos olyan eset létezik, amikor az emberi természet egy hagyományosan gonosznak ítélt vonása, ha célja Isten akarata felé irányul, jónak tekinthető. Az emberek által gyakran rossznak ítélt vágy valójában Isten adománya. A teremtés célja az öröm, amely akkor keletkezik, ha a vágy beteljesül. Ha nem lenne vágyunk, sosem érezhetnénk örömöt. Ha nem lenne vágyunk, nem vágynánk Isten szeretetére, arra, hogy éljünk, hogy jó cselekedeteket vigyünk véghez, vagy arra, hogy fejlődjünk. Sem Isten teremtésének a célját, sem a helyreállítás gondviselését nem valósíthatnánk meg tehát vágy nélkül. S ekkor nem épülhetne fel egy rendezett, harmonikus és virágzó emberi társadalom.
Isten által teremtett természetünk részei, a vágyak akkor jók, ha Isten akarata felé irányulnak, és akkor rosszak, ha Sátán akaratát szolgálják. Arra következtethetünk tehát ebből kiindulva, hogy ha ez a világ Krisztus útmutatásának megfelelően megváltoztatja irányát, jó világgá, a földi Mennyországgá válik. A helyreállítás gondviselését tehát értelmezhetjük úgy is, hogy ez az a folyamat, amely által ezt a világot megfordítjuk jelenlegi sátáni irányából a Mennyország, Isten teremtésének a célja felé.
A helyreállítás gondviselése folyamán a jóság mindig relatív volt, sosem abszolút. A történelem bármely meghatározott időszakában az akkori hatalom tanával szembeni engedelmességet jónak, az ellene való lázadást rossznak ítélték. A korszakváltás azonban hatalom-és doktrínaváltással is jár, amelynek újak a céljai, valamint a jóról és rosszról alkotott felfogása. Jónak tekinthető az, ha bármilyen vallási hagyománynak vagy iskolának a tagja egyetért a hivatalos tantételekkel vagy filozófiai elmélettel, és rossznak az, ha fellázad ellene. Amikor egy tan vagy filozófia változásokon megy keresztül, új céljainak megfelelően a jóról és a rosszról alkotott felfogása is megváltozik. Ehhez hasonlóan, ha valaki más vallásra tér át vagy más elméleti iskolához csatlakozik, ennek megfelelően fog megváltozni a jóról és a rosszról alkotott nézete is.
Leginkább azért sújtják folyamatosan konfliktusok és forradalmak az emberi társadalmat, mert ahogyan az emberek különböző célokat akarnak elérni, változik a jóról és a rosszról kialakított normájuk is. Az emberek azonban, a történelem végeláthatatlan konfliktusain és forradalmain keresztül is keresték azt az abszolút jóságot, amelyre eredeti lelkük is vágyott. A konfliktusok és forradalmak a bűnös emberi társadalomban elkerülhetetlenül tovább folytatódnak, amint az emberek keresik ezt az abszolút célt, egészen addig, míg végül felépül a jóság világa. A jóság normája csupán a helyreállítás folyamata alatt marad relatív.
Isten, az időn és téren túli örök és abszolút lény, megvalósítja uralmát és kihirdeti igazságát, amint eltűnik Sátán uralma a földről. Azon a napon Isten igazsága abszolút lesz, és a cél, amit szolgál és az általa felállított jóság normája is abszolút lesz. Ezt a kozmikus és mindent magába foglaló igazságot Krisztus a második eljövetelekor fogja megszilárdítani.
4.4 A jó és a gonosz szellemek tettei
A „jó szellemek” Istent, az Ő oldalán álló jó szellemeket és az angyalokat jelölő általános kifejezés. A „gonosz szellemek” pedig Sátánt és az ő oldalán álló szellemeket jelzik. Mint általában a jó és a rossz cselekedetek, a jó és a gonosz szellemek is kezdetben hasonlóaknak tűnnek, de ellentétes célt szolgálnak.
Egy jó szellem munkája idővel növelni fogja a személy béke- és igazságérzetét, sőt még az egészségét is javítani fogja. A gonosz szellemek tettei azonban fokozatosan növelni fogják a nyugtalanságát, a félelmét és az önzését, és rontják az egészségi állapotát is. Azok számára, akik nem ismerik az Alapelvet, talán nehezebb lesz érzékelni a szellemek munkáját, később azonban, gyakran túl későn, a gyümölcseikről fogják felismerni a szellemek természetét. Minthogy a bűnbe esett ember Isten és Sátán között áll, és mindkettejükkel kapcsolatban van, a jó szellem munkáját finoman befolyásolhatják egy gonosz szellem cselekedetei. Vannak olyan esetek, amikor egy jelenség, amely kezdetben egy gonosz szellem munkájának tűnik, végül a jó szellemek hatása alá kerül. Egy olyan ember számára tehát, aki nem ismeri az Alapelvet, nagyon nehéz megkülönböztetni a különböző szellemek munkáját. Sajnálatos az, hogy tudatlanságában számos vallási hatóság elítéli a jó szellemek munkáját azáltal, hogy egy kalap alá veszi a gonosz szellemek munkájával. Ezzel abba a pozícióba kerülnek, hogy nem szándékosan ugyan, de szembeszegülnek Isten akaratával. A szellemi jelenségek napjainkban egyre jobban elterjedtek. Amíg a vallási vezetők nem tudják világosan megkülönböztetni a jó szellemek munkáját a gonosz szellemekétől, addig nem fognak tudni megfelelő útmutatást adni azoknak az embereknek, akiknek valamilyen szellemi élményük volt.
4.5 A bűn
A bűn a mennyei törvény megszegése, amelyet egy ember a Sátánnal létesített közös alap által, a vele indított adás-elfogadás feltételének megteremtésével követ el. A bűnöket négy csoportba lehet sorolni.
Az első az eredendő bűn, amely az első ősök fizikai és szellemi bűnbeeséséből származik. Beleivódott a származási vonalunkba, és ez minden bűn gyökere.
A második az örökölt bűn, amelyet az ember az őseitől örököl. A tízparancsolatban az áll, hogy a szülők bűnei utódaikon lesznek megtorolva.
A harmadik a kollektív bűn, amelyért egy ember egy csoportba való tartozása miatt felelős, akkor is, ha nem követte el, és nem is örökölte őseitől. Jézus kereszthalála egy példa erre. Ennek a bűnnek a terhe a zsidó nép és az egész emberiség vállán nyugszik, annak ellenére, hogy csupán a főpapok és néhány írástudó volt az, aki Jézust a keresztre küldte. A zsidó népnek ennek következtében fájdalmas szenvedésen kellett keresztülmennie, és Krisztus második eljöveteléig az egész emberiségnek a megpróbáltatások útját kellett járnia.
A negyedik az egyéni bűn, amelyet az egyén saját maga követ el.
Az eredendő bűnt tekinthetjük az összes bűn gyökerének, az örökölt bűnt a törzsnek, a kollektív bűnt az ágaknak és az egyéni bűnt a leveleknek. Minden bűn a gyökérből, az eredendő bűnből nő ki. Addig, amíg nem irtjuk ki gyökerestül az eredendő bűnt, nem tudjuk teljesen megszüntetni az összes többi bűnt sem. Ám eddig még egyetlen ember sem tudta kiásni a bűnnek ezt a gyökerét, amely oly mélyen fekszik az elmúlt korszakok alatt. Krisztus az egyetlen, aki, minthogy az egész emberiség igaz szülőjeként jön, ezt meg tudja ragadni és ki tudja tépni.
4.6 A bűnös természet fő jellemvonásai
Éva örökölte az arkangyaltól az Istennel szemben elkövetett bűnnel járó összes hajlamot, amikor szexuális kapcsolatuk által vérségi köteléket létesített vele. Ádám ugyanezeket a hajlamokat örökölte, amikor Éva felvéve az arkangyal szerepét, szexuális kapcsolatuk által vérségi köteléket létesített közöttük. Ezek a hajlamok váltak az összes ember bűnös hajlamának a gyökerévé. Ezek bűnös természetünk elsődleges vonásai.
Az arkangyalnak Ádám, Isten szeretett fia iránt érzett irigysége volt az az alapvető motiváció, amelyből kinőttek a bűnös természet fő vonásai. Hogyan lehetséges az, hogy egy Isten által jónak teremtett arkangyal irigységet vagy féltékenységet érezzen? Az arkangyal eredeti lelke meg volt áldva vággyal és értelemmel. Minthogy értelmes volt, észrevette azt, hogy sokkal nagyobb az a szeretet, amelyet Isten az embernek adott, mint az, amit ő kapott. Vágyai miatt pedig természetes módon sóvárgott az után, hogy Isten jobban szeresse őt. A szívnek ez a vágya természetes módon az irigység és féltékenység felé vezetett. Az irigység az eredeti természet elengedhetetlen mellékterméke, ugyanúgy, mint a fénybe álló tárgynak az árnyék.
A tökéletesség elérése után azonban egy ember esetleges irigysége nem fog bűnbeeséshez vezetni. A tökéletes ember mélyen megérti majd, hogy a vágyott tárgy elérése után érzett ideiglenes kielégülés nem éri meg az ezután következő önpusztító érzést. Sohasem fognak tehát elkövetni ilyen bűnöket.
A teremtés célját beteljesített világ az emberi test felépítésére hasonlító szerves kapcsolatokra épülő társadalom lesz. A társadalom, felismerve, hogy az egyén bukása által az egész elvész, vissza fogja tartani az egyéneket az önpusztítástól. Az eredeti természettel járó irigy vágyakat az ideális világban az emberiség előbbre haladására használják majd fel. Sosem fognak bűnbeeséshez vezetni.
A bűnös természet fő vonásait nagyjából négy fajtába lehet sorolni.
Az első: amikor nem Isten nézőpontjából ítélünk. Az arkangyal bűnbeesésének fő oka az volt, hogy nem szerette ugyanolyan szívvel Ádámot, mint Isten, hanem féltékeny volt rá. Ezért kísértette meg Évát. Jól illusztrálja a bűnös természetnek ezt a vonását az a példa, amikor az udvaronc, ahelyett, hogy tisztelné azt, akit a király szeret, féltékeny a kedvenc emberére.
A második: a saját pozíció elhagyása. Lucifer, azon igyekezvén, hogy Isten szeretetéből többet kapjon, az emberi világban is ugyanazt a szeretet-pozíciót akarta élvezni, amelyet az angyali világban foglalt el. E miatt a jogtalan vágya miatt hagyta el pozícióját és esett bűnbe. A bűnös természet e vonása miatt az emberek hamis vágyaktól űzve, túlbecsülik magukat és túllépnek a jó határain.
A harmadik: az uralom rendjének a megfordítása. Az angyal, akin az embernek kellett volna uralkodnia, átvette Éva felett az uralmat. Majd Éva, akinek Ádám uralma alá kellett volna kerülnie, elkezdett Ádám felett uralkodni. A megfelelő rend felborulása keserű eredménnyel járt. Az emberi társadalmat a saját pozíciójukat elhagyó és az uralmi rendet felborító emberek teljesen megzavarják. Ezeknek az ismétlődő eseményeknek a gyökere a bűnös természet e fő vonásában található.
A negyedik: a bűnös tett szaporítása. Ha bűnbeesése után Éva nem ismételte volna meg a bűnét azáltal, hogy elcsábítja Ádámot, Ádám tiszta marad. Csak Évát viszonylag könnyű lett volna helyreállítani. Éva azonban azáltal, hogy bűnbe vitte Ádámot, elterjesztette saját bűnét. A bűnös természet ezen vonásából származik a gonosz embereknek az a hajlama, hogy belekeverjenek másokat egy növekvő bűn-hálózatba.
5. rész: A szabadság és a bűnbeesés
5.1 A szabadság értelme az Alapelv szempontjából tekintve
Mi az igaz szabadság? Az Alapelv fényében a szabadságnak három vonása emelkedik ki.
Az első az, hogy nincsen szabadság az Alapelven kívül. A szabadságnak feltétele a szabad akarat és az ezt az akaratot szolgáló szabad cselekedetek. Az előbbi és az utóbbi a belső természet és külső forma kapcsolata által kötődnek egymáshoz, és csak a köztük felépült harmónia esetén valósul meg a tökéletes szabadság. Szabad akarat nélkül tehát nem létezhet szabad cselekedet, és a szabad akarat sem érvényesül, ha nem jár szabad cselekedetekkel. A szabad akarat idézi elő a szabad tetteket és a szabad akarat a lélek egy megnyilvánulása. Minthogy egy eredeti, bűntelen ember lelke nem működik Isten Igéje, vagyis az Alapelv nélkül, szabad akaratát vagy szabad cselekedeteit sosem az Alapelven kívül fogja érvényesíteni. Az igaz ember szabadsága sosem tér el az Alapelvtől.
A második vonása az, hogy nincsen szabadság felelősség nélkül. Az Alapelv által teremtett emberek csak a szabad akaratukon nyugvó felelősségük teljesítése által érhetik el a tökéletességet. A szabad akarata által a teremtés célját megvalósítani vágyó ember ehhez hasonlóan szüntelenül küzdeni fog azért, hogy teljesítse a feladatát.
Harmadszor, nincsen szabadság eredmény nélkül. Amikor az emberek élnek a szabadságukkal és teljesítik a feladatukat, olyan eredményekért küzdenek, amelyek beteljesítik a teremtés célját, és örömöt adnak Istennek. A szabad akarat szabad cselekedetek révén szüntelenül konkrét eredményeket akar felmutatni.
5.2 A szabadság és a bűnbeesés
Összefoglalva tehát: az Alapelven kívül nem létezik szabadság. A szabadsággal együtt jár az Alapelv által kijelölt felelősség, és a szabadság az Istennek örömöt adó eredmények felmutatására törekszik. A szabad akaraton nyugvó szabad cselekedeteknek csak jó eredményük lehet. A szabadság tehát nem okozhatja a bűnbeesést. Írva van: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”. Ez a szabadság az eredeti lélek szabadsága.
Arra az időre, amíg kötötte őket Istennek a figyelmeztetése, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudás fájának a gyümölcséből, Ádámnak és Évának szabad akaratukból és Isten közbeavatkozása nélkül is engedelmeskedniük kellett volna a parancsolatnak. Eredeti lelkük szabadsága, amely magától fogva felelős azért, hogy a jót keresse, minden bizonnyal engedelmességre ösztönözte őket. Amikor Éva kezdett letérni az Alapelv útjáról, eredeti természete megkísérelve visszatartani őt, félelmet és balsejtelmeket ébresztett benne. Az eredeti lélek szabadsága a bűnbeesés óta arra szolgál, hogy az embereket visszavigye Istenhez. Az emberi szabadság, minthogy ilyen módon működik, nem okozhat bűnbeesést, hanem inkább az eredeti lélek szabadságát elnyomó törvénytelen szeretet nagyobb ereje tehette ezt.
Az igazság az, hogy a bűnbeesés miatt az ember elveszítette szabadságát. Még a bűnbeesett emberekben is érintetlen azonban az eredeti természet magja, amely a szabadságot keresi, és ez teszi lehetővé Isten számára, hogy előre vigye a gondviselést, amely által ezt helyreállítja. A történelem folyamán az emberek egyre jobban vágytak a szabadságra, még életük árán is. Ez arra bizonyíték, hogy a Sátán miatt régen elveszett szabadságunk helyreállításának a folyamatában vagyunk. Szabadság-keresésünknek az a célja, hogy megkönnyítse a teremtésünk céljának megvalósításához Istentől kapott alapvető felelősségünk teljesítését.
5.3 Szabadság, bűnbeesés és helyreállítás
Való igaz, hogy az emberek szabadon kapcsolódhattak a szolgálatukra teremtett angyalokhoz. Éva azonban érzelmileg és értelmileg is összezavarodott, minthogy szíve és értelme még éretlen volt, amikor az angyal megkísértette. Bár eredeti lelke balsejtelmeket ébresztett benne, az angyal és közötte kialakult szeretet ereje nagyobb volt, ezért Éva átlépte a határt és bűnbe esett. Amennyiben Isten parancsolatába vetett hite megingathatatlan marad és nem válaszol az angyal kísértésére, bármennyire is szabadon kapcsolódik az angyalhoz, a törvénytelen szeretet ereje nem fejlődött volna ki és Éva nem esett volna bűnbe. Ezért tehát ugyan szabadságának köszönhetően tudott Éva kapcsolódni az angyalhoz, és ez sodorta őt a szakadék szélére, mégis a törvénytelen szeretet ereje volt az, ami a bűnbeesését okozta, nem pedig szabadsága.
Minthogy Éva úgy lett teremtve, hogy szabadon kommunikáljon az angyalokkal, természetes módon kapcsolódott Luciferhez. Amikor azonban közös alapot építettek fel és elindult az adás-elfogadás közöttük, az így keletkezett törvénytelen szeretet ereje bűnbe sodorta őket. Ezzel szemben, minthogy a bűnbe esett emberek szabadon kapcsolódhatnak Istenhez, ha követik az igazságot, közös alapot, adás-elfogadás kapcsolatot létesítenek Vele, a törvényes szeretet ereje fel tudja éleszteni eredeti természetüket. Az eredeti lélek szabadságának az a vágya, hogy teljes mértékben kibontakoztassa az eredeti lelket. Emiatt vágyott minden kor embere kétségbeesetten a szabadságra.
A bűnbeesés miatt az emberek nem ismerték többé Istent és az Ő szívét, és ez a tudatlanság tette őket képtelenné arra, hogy küzdjenek az Istennek tetsző célokért. Minthogy Isten gondviselése a helyreállítás kora érdemeinek megfelelően adott „szellemet és igazságot” a bűnbe esett embernek, az eredeti lélek szabadságára vágyó ember szíve fokozatosan újjáéledt. Ezzel a folyamattal párhuzamosan helyreállt Isten felé a szívük is, és megerősödött ezáltal bennük a lelkesedés ahhoz, hogy az Ő akaratát tegyék.
Minél inkább növekszik szabadság utáni vágyuk, az emberek annál jobban igényelnek egy olyan társadalmi környezetet, amelyben ez megvalósítható. Elkerülhetetlen a forradalmak kirobbanása akkor, ha egy korszak társadalmi körülményei nem elégítik ki a szabadságszerető emberek igényeit. Példa erre a XVIII. századi francia forradalom. Továbbra is lesznek forradalmak, egészen addig, amíg teljesen helyre nem áll a szabadság.
6. rész: Az ok, amiért Isten nem lépett közbe az első emberpár bűnbeesésekor
A mindentudó és mindenható Isten minden bizonnyal tudott az első emberpár deviáns tettéről és arról, hogy ez a bűnbeeséshez fog vezetni, és biztosan képes volt arra, hogy ezt megakadályozza. Miért nem lépett akkor közbe, hogy ezt megakadályozza? Ez egyike a korok fő megoldatlan rejtélyeinek. Három okot vethetünk fel arra, hogy Isten miért nem lépett közbe a bűnbeesésnél.
6.1 A teremtés elvei abszolút és tökéletes mivoltának megtartása végett
Isten az embert, a teremtés elvének megfelelően, a saját képmására, a teremtő természetével és hatalmával teremtette meg, arra számítva, hogy amint Ő uralkodik az emberiség fölött, úgy fog az ember is uralkodni a teremtett dolgok felett. Az embernek azonban ahhoz, hogy örökölje Isten teremtő természetét, feladata beteljesítése által kell elérnie a tökéletességet. Amint ezt már elmagyaráztuk, a növekedési időszak Isten közvetett uralmának az időszaka, vagy az Alapelv által elért eredményeken alapuló korszak. Isten ebben az időszakban nem uralkodik közvetlenül, mert arra vágyik, hogy lehetővé tegye az emberek számára saját feladatuk teljesítését. Isten csak akkor tud közvetlenül uralkodni rajtuk, amikor elérték az érettséget.
Ha Isten a növekedés időszakában beleszólna az ember cselekedeteibe, akkor ez azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyja az ember felelősségét. Saját teremtési elvét, amely által neki akarja adni alkotó természetét, és a teremtés urává akarja felnevelni, semmibe venné. Ha figyelmen kívül hagyjuk az Alapelvet, ezzel aláaknázzuk abszolút és tökéletes mivoltát. Minthogy Isten abszolút és tökéletes Teremtő, teremtési elve is minden bizonnyal az. Összefoglalva tehát: Isten annak érdekében, hogy megtartsa a teremtés elvének abszolút és tökéletes mivoltát, nem lépett közbe abba a folyamatba, amely előidézte a bűnbeesést.
6.2 Isten az egyedüli teremtő
Isten csak az általa teremtett törvényes létezés felett uralkodik és csak a törvényes cselekedeteket irányítja. Semmi olyan törvénytelen létezést nem szabályoz, amelyet nem Ő teremtett, mint például a poklot, és nem szól bele semmilyen törvénytelen tettbe, bűntettbe például. Ha Isten beleszólna az ilyen létezők vagy tettek életébe, akkor ezt bizonyosan az Ő teremtéseként és törvényszerűnek könyvelnék el.
Ha tehát Isten közbelépett volna az első emberpár bűnbeesésébe, akkor ezeket a tetteket felruházzák teremtése értékeivel és törvényszerűnek tartják. Amennyiben ezt megtenné, Isten egy új törvényt teremthetne, amely által ezeket a bűnös tetteket törvényesnek ismerné el. Minthogy Sátán volt az, aki ezt a végkifejletet előidézte, ő lenne ennek az új törvénynek és a bűnbeesés összes következményének a teremtője. Isten tehát, hogy megmaradjon egyedüli teremtőnek, nem avatkozott bele a bűnbeesésbe.
6.3 Hogy az embert a teremtés urává tegye
Isten megteremtette és az összes teremtett dolog feletti uralommal áldotta meg az embert. Az ember nem uralkodhat olyan más teremtmények felett, amelyekkel egy szinten áll. Az embernek ki kell érdemelnie azt, hogy teljesíthesse az Istentől kapott küldetését.
Minthogy Ő teremtette az embert, Istennek joga van uralkodnia felette. Az embernek birtokolnia kell a Teremtő természetét és hatalmát ahhoz, hogy kiérdemelje a teremtés feletti uralom jogát. Isten, ahhoz, hogy teremtő képességet adjon neki és méltóvá tegye a teremtés feletti uralomra, lehetővé teszi az ember számára, hogy növekedési ideje alatt a feladata teljesítése által elérje a tökéletességet. Csak akkor érdemelheti ki a teremtés feletti uralom jogát, ha az Alapelvnek megfelelően megvalósítja a tökéletességet. Ha Isten közvetlenül uralkodna olyan emberek életén, akik még éretlenek, akkor ezzel az arra érdemtelenek kezébe adná az uralkodói hatalmat. Ezáltal uralomra jogosítaná azokat, akik még nem teljesítették a kötelességüket vagy nem vették még át Isten teremtő képességét. Ha Isten egy éretlen embert már érettként kezelne, saját törvényének mondana ellent. Isten saját teremtési elvét hagyná figyelmen kívül, amelyet ezért hozott létre, hogy az emberek örökölhessék a teremtő természetét és uralkodhassanak a teremtés felett. Isten reszketve nézte végig az ember bűnbeesését és visszafogta magát attól, hogy közbelépjen a még éretlen ember érdekében, hogy megáldhassa őt, mint a teremtés urát.