A feltámadás
Ha a Szentírás próféciáit szó szerint értelmezzük, arra kellene számítanunk, hogy Jézus második eljövetelekor a szentek testben támadnak föl, és így rég eltemetett és elporladt testük visszanyeri eredeti formáját. Ezek a próféciák egyrészt Isten Igéjét jelentik, és mint hívő embereknek el kell fogadnunk őket, másrészt azonban, tudásunk mai szintjének birtokában lehetetlennek hangzanak. Mindez nagy zavart okoz a keresztény hitben, ezért fontos tisztáznunk a feltámadás valódi jelentését.
1. rész: A feltámadás
A feltámadás az életbe való visszatérést jelenti. Az életbe való visszatérés egyben azt is feltételezi, hogy eddig halottak voltunk. Ahhoz, hogy a feltámadás jelentésének mélyére hatoljunk, előbb tisztáznunk kell az élet és halál fogalmának bibliai értelmezését.
1.1 Az élet és a halál bibliai értelmezése
Amikor egyik követője megkérdezte Jézust, hazamehet-e atyját eltemetni, Jézus így szólt: „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat”. Jézus e szavaiból kitűnik, hogy az életről és a halálról a Bibliában két különböző értelmezés található. Az élet és a halál első jelentése a fizikai életre vonatkozik. A „halál” kifejezés itt a fizikai élet végét jelenti, mint a tanítvány elhunyt apjának esetében is, akit el kellett temetni. Ebben az értelemben az élet egy olyan állapotot jelent, amelyben működnek a fizikai én fiziológiai funkciói.
Az élet és halál második jelentése azokra a Jézus által halottaknak nevezett élő emberekre vonatkozik, akik azért gyűltek össze, hogy eltemessék az elhunytat. Miért nevezte Jézus halottaknak azokat, akiknek a teste élt? Azt akarta mondani ezzel, hogy mivel ők nem fogadták el Jézust, eltávolodtak Isten szeretetétől és Sátán uralma alatt éltek. A halálnak ez a második jelentése nem a fizikai élet befejeződésére vonatkozik, hanem annyit jelent, mint elhagyni Isten szeretetét és Sátán uralma alá kerülni. Az élet jelentése ebben az értelemben az Isten akarata szerinti és az Isten végtelen szeretetének birodalmában való életre vonatkozik. Ezért ha valaki távol él Isten birodalmától és Sátán szolgaságában van, még ha él is fizikai énje, az eredeti értékrend szerint halott. Hasonló következtetés vonható le az Úr ítéletéből, amellyel a hitüket vesztett szárdeszi egyháztagokat sújtotta: „Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy”.
Másrészről, ha valakinek a fizikai élete ugyan megszűnt, de a lelke a Mennyországban, vagyis a szellemi világnak azon a területén él, amelyben Isten a szeretete által uralkodik, akkor a szó valódi értelmében élő marad. Amikor Jézus azt mondta, hogy: „Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”, úgy értette, hogy akik hisznek benne, és Isten birodalmában vannak, azok élnek, s miután fizikai testük visszatért a földbe, a szellemük tovább él Isten birodalmában. Jézus a következőt is kijelentette: „Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre”. Azzal, hogy azt mondta, a hívők sosem halnak meg, azt fejezte ki, hogy akik földi életük alatt hisznek benne, azok nem e világban, hanem a szellemi világban örökké Isten szeretetében élnek majd, és mind ebben, mind a másik életben élők lesznek. Szavaival arról biztosít bennünket Jézus, hogy a halál, mint a fizikai élet vége, nem befolyásolja örök életünket. Jézus így szólt: „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti”. Azok, akik fizikai jólétük megtartása végett megszegik Isten akaratát, bár testük élő, mégis halottak. Másrészről azok, akik Isten akaratáért feláldozzák a testüket, még ha testüket eltemették és elporladt is, élők. Szellemi emberekként örökké élnek Isten szeretetében.
1.2 A bűnbeesés által okozott halál
A Biblia szerint a halálnak tehát két különböző jelentése van. A két jelentés közül melyik vonatkozik arra a halálra, amelyet az első emberpár bűnbeesése okozott?
Isten úgy teremtette meg az embert, hogy megöregedjen és visszatérjen a porba; az ember sorsa – a bűnbeesésre való tekintet nélkül – a fizikai halál. Ádám kilencszázharminc bibliai évet élt és teste visszatért a porba, de nem ez volt az a halál, amelyet a bűnbeesés okozott. A teremtés elve szerint a test a lélek öltözete. Ahogy az elkopott ruháinkat sem hordjuk többé, a testünktől is megválunk, amikor megöregszik és elgyengül. Csak a ruhátlan lélek az, amely eljut a szellemi világba és ott örökké él. Semmilyen anyagi dolog nem létezhet örökké. Ez alól az ember sem kivétel, így a testünk sem élhet örökké. Miért teremtette volna Isten a szellemi világot végső lakhelyünknek, ha az embernek örök testi élete lenne itt a földön? A szellemi világ nem a bűnbeesés után lett megteremtve, hogy ez legyen a bűnös szellemek lakóhelye. A szellemi világ az eredeti teremtés része, ahol azok, akik betöltötték a teremtés célját, a földi létüket követően az örök életet élvezhetik.
A legtöbb ember ragaszkodik földi életéhez. Sajnálkoznak elmúlása felett, mert a bűnbeesés miatt nem tudják, hogy testük elhagytával a csodálatos, örök szellemi világban örökkévaló élet vár rájuk. A fizikai életből a szellemi életbe való átmenet ahhoz hasonlítható, amikor a hernyó pillangóvá változik. Ha a hernyónak lenne öntudata, valószínűleg ugyanúgy ragaszkodna a leveleken eltöltött, korlátozott életéhez, mint az ember a maga földi létéhez. Minden bizonnyal a hernyó sem szívesen válna meg hernyó mivoltától, mivel nem tudja, hogy pillangóként életének egy új szakasza vár rá, amelynek során a virágok illatát és a nektár édes ízét élvezheti majd.
A földi és a szellemi létezés kapcsolata a hernyó és a pillangó kapcsolatához hasonlítható. Ha nem történt volna meg a bűnbeesés, a földön élő emberek olyan természetesen kommunikálnának a szellemi lényekkel, ahogyan egymással. Tudnák azt, hogy a halál nem egy végső búcsú szeretteiktől. Ha tisztában lennének azzal, hogy milyen csodálatos és boldog az a világ, amelybe a földön elért tökéletesség és a természetes halál után juthatnak, alig várnák már a napot, amikor ez megtörténik.
Mivel a bűnbeesés nem a fizikai élet végét jelentő halált okozta, arra következtethetünk, hogy a másik fajta halálról van szó. Vizsgáljuk meg ezt jobban. Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy amely napon esznek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből, meghalnak. Mivel Isten intette így őket, biztos, hogy valóban meghaltak, amint ettek belőle. A bűnbeesés után Ádám és Éva azonban tovább élt és gyermekeik születtek, akikből a mai romlott társadalom származik. Arra következtethetünk tehát, hogy a bűnbeesés által okozott halál nem a fizikai élet végét jelenti, hanem az átmenetet Isten jóságának birodalmából Sátán gonoszságának birodalmába.
Vegyünk még egy bizonyítékot a Bibliából. Azt olvashatjuk, hogy: „Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad”. Szereteten itt Isten szeretetét kell értenünk. Az az ember, aki nem Isten szeretetével szereti a másikat, halott, akkor is, ha itt a földön élő és tevékeny. Ezt fejezik ki a következő sorok is: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet”9, és „...de a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke”.
1.3 A feltámadás jelentése
Mind ez idáig sokan hittek abban, hogy a bűnbeesés által előidézett halál a fizikai halál volt. A feltámadás bibliai jelentését következésképpen úgy értelmezték, mint a fizikai halálból való visszatérést, és abban hittek, hogy a halottak feltámadása a szétoszlott test biológiai újjászületését jelenti. Az első emberpár bűnbeesése azonban nem ezt a fajta halált okozta. A teremtés elve szerint az emberi test úgy lett megteremtve, hogy megöregedését követően visszatérjen a földbe. Egy szétoszlott test már nem kerül vissza eredeti állapotába. Egy szellemnek pedig nincsen arra szüksége, hogy még egy fizikai testet kapjon, hiszen a hatalmas szellemi világban örökké tartó élet vár rá.
A feltámadást úgy határozhatjuk meg, mint azt a folyamatot, amelynek során a helyreállítás gondviselése által az ember a bűnbeesés okozta halálból visszatér az életbe, vagyis Sátán uralmának birodalmából Isten közvetlen uralmának birodalmába kerül vissza. Így tehát amikor bűnbánatot tartunk és ezzel a jóság magasabb fokára lépünk, akkor az annak megfelelő szintre támadunk fel.
A Biblia a következőképpen illusztrálja a feltámadás folyamatát: „Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre”. E bibliai vers alapján kijelenthetjük, hogy feltámadni annyit jelent, mint elhagyni Sátánt és visszatérni Istenhez. Ezt is olvashatjuk: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel”. Ez a sor azt jelenti, hogy mivel Ádám bűnbeesése miatt Sátán vérvonalát örököltük, halottak vagyunk, tehát amikor Krisztus által visszatérünk Isten vérvonalába, életre kelünk.
1.4 Milyen változásokat hoz a feltámadás?
Isten Igéje szerint Ádám és Éva meghaltak, miután ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből. Ennek ellenére semmilyen jelentős külső változás nem ment végbe rajtuk, legfeljebb a bűnbeesés miatti szorongás és félelem változtatta meg arcvonásaikat egy kis időre. Ilyenformán azoknak a bűnbe esett embereknek a külsejében sem várhatunk semmilyen jelentős változást, akik feltámadnak és a bűnbeesés előtti szintre kerülnek. Ámde az az ember, aki újjászületett a Szentlélek által, minden bizonnyal átélte a feltámadás élményét. Hasonlítsunk össze egy ilyen hívő embert egy rablóval: az előbbi feltámadt arra a szintre, ahol Isten királyságában születhet újjá, míg az utóbbi egy pokolra ítélt, szellemileg halott ember. Megjelenésük alapján azonban nem lehet megkülönböztetni őket egymástól. Azok, akik Jézus tanításai szerint hisznek Istenben, valóban feltámadnak a halálból az életbe. Találkozásuk Jézussal és a feltámadás által nyert új életük azonban semmilyen nyilvánvaló változást nem okoz testükön.
Jézus valóban olyan ember volt, aki megvalósította a teremtés célját, noha külsejéből ítélve a közönséges emberektől nem különbözött észrevehetően. Ha megjelenése egyértelműen elárulta volna isteni mivoltát, körülötte mindenki hitt volna benne és követte volna őt.
Azok a változások, amelyeket akkor tapasztal az ember, amikor feltámad és Isten uralmába lép át, az ember szívében és lelkében mennek végbe. Ezek a belső változások a testét is megtisztítják, és Sátán lakhelyéből Isten templomává változtatják. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy fizikai testünk is feltámad. A testünk egy olyan épülethez hasonlítható, amelyet korábban gonosz célra használtak, most pedig templomként szolgál. Még ha kívülről semmit sem változott, ma mégis egy felszentelt hely.
2. rész: A feltámadás gondviselése
2.1 Hogyan végzi Isten a feltámadás munkáját?
A feltámadás az a folyamat, amely által a bűnbe esett ember helyreáll abba az eredeti állapotba, amelyet Isten neki szánt. A feltámadás gondviselése tehát a helyreállítás gondviselését jelenti. Mivel a helyreállítás gondviselése Isten újjáteremtési munkája, a feltámadás is egy újjáteremtési munka. A feltámadás gondviselése tehát a teremtés elve szerint a következőkben leírt módon valósul meg.
Először is, a feltámadás gondviselésének történelme folyamán sok olyan ember élt, aki valamilyen küldetést kapott, és teljes hittel és őszinte munkával igyekezett megvalósítani a Menny akaratát. Noha felelősségüknek nem tettek teljes egészében eleget, elkötelezettségükkel kiszélesítették azt az alapot, amelynek segítségével az őket követő nemzedékek szívbéli kapcsolatot tudtak kialakítani Istennel. Ezt az alapot a helyreállítás gondviselésében a kor érdemének nevezzük. A kor érdeme az előttünk élt próféták, bölcsek és igaz emberek által létrehozott szívbéli alappal arányosan növekedett. A feltámadás tehát a kor érdeme szerint történik.
Másodszor, a teremtés elve szerint Isten felelőssége az volt, hogy az embert megteremtse és Igéjét adja neki, az emberé pedig az, hogy a tökéletességet elérje azáltal, hogy hisz az Igében és aszerint él. Ehhez hasonlóan a feltámadás gondviselésében Isten felelőssége az, hogy Igéjét és vezetését adja nekünk, míg a mi felelősségünk az, hogy a gondviselés beteljesítése érdekében higgyünk az Igéjében és gyakoroljuk azt.
Harmadszor, a teremtés elve szerint az ember lelke csak fizikai énje révén érheti el a tökéletességet. A feltámadás gondviselésében egy lélek feltámadása ugyanígy csupán a földi élet által lehetséges.
Negyedszer, a teremtés elve szerint az ember egy három szakaszos növekedési folyamat végigjárásával érheti el tökéletességét. A bűnbe esett emberek feltámadásának gondviselése tehát szintén három – a gondviselés történelmének három koraként megjelenő – szakaszon keresztül teljesedhet ki.
2.2 A földön élő emberek feltámadásának gondviselése
2.2.1 A feltámadás megalapozásának gondviselése
A bűnbe esett emberiség feltámasztásának gondviselését Isten Ádám családjában kezdte el. A gondviselés azonban elhúzódott, mert felelősségüket nem teljesítették azok, akik Isten akaratának megvalósításával lettek megbízva. Kétezer bibliai év elteltével Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy a hit atyja legyen, és Isten akarata őáltala kezdett megvalósulni. Az Ádámtól Ábrahámig terjedő kétezer éves időszak eredménye egy olyan alap megteremtése volt, amelynek segítségével Isten a következő korszakban megkezdhette a feltámadás gondviselését. Ezt az időszakot ezért a feltámadást megalapozó gondviselésnek nevezzük.
2.2.2 A feltámadás kialakulási szintjének gondviselése
Isten munkája az Ábrahámtól Jézusig tartó kétezer év folyamán arra irányult, hogy a feltámadás kialakulási szintjére emelje fel az embereket. Ez a korszak ezért a feltámadás kialakulási szintje gondviselési kora. Isten kialakulási szintű feltámadási munkájának köszönhetően mindazok részesülhettek a kor érdemében, akik ebben az időszakban éltek. Isten ebben a korban az Ószövetség törvényét adta az embereknek, hogy a törvénybe vetett hit és annak gyakorlása által teljesíthessék felelősségüket és megigazulhassanak Isten előtt. Ezt a kort ezért a tettek általi megigazulás korának nevezzük. Azok az emberek, akik mindennapjaikat a törvény szerint élték, szellemben a kialakulási szintre emelkedtek fel és kialakulási szintű szellemekké váltak. Mindazok, akik a földön elérték a kialakulási szintű szellem szintjét, haláluk után a szellemi világ kialakuló szellem szintjére kerültek.
2.2.3 A feltámadás növekedési szintjének gondviselése
Jézus keresztre feszítése miatt a feltámadás befejezetlenül maradt és beteljesedésére egészen Jézus visszajöveteléig várni kell. A Jézus korától eltelt kétezer év a gondviselés meghosszabbításának ideje volt, mialatt Isten úgy vezette a gondviselést, hogy a szellemi megváltással az embereket a növekedési szintre emelte fel. Ez a kor ezért a feltámadás növekedési szintjének gondviselési kora. Isten növekedési szintű munkájának köszönhetően azok, akik ebben a korban éltek, valamennyien részesülhettek a kor érdemében. E korban hinniük kellett az Újszövetség Igéjében, amelyet Isten azért adott nekik, hogy teljesítsék felelősségüket a gondviselésben, és megigazuljanak Isten előtt. Ezt a korszakot ezért a hit általi megigazulás korszakának nevezzük.
Az e korszakban élő emberek szellemben feltámadhattak, ha földi életükben hittek az evangéliumban. A növekedési szintre emelkedve élő szellemekké lettek. Mindazok, akik földi életük során élő szellemekké váltak, haláluk után a Paradicsomba, vagyis a szellemi világ élő szellem szintjére kerülnek.
2.2.4 A feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselése
A feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselési kora az a kor, amelyben az emberek a visszatérő Krisztus által részesülnek mind a szellemi, mind a fizikai megváltásban, valamint beteljesítik a feltámadás gondviselését. Isten kiteljesedési szintű feltámadási munkájának köszönhetően e kor érdemében azok részesülnek, akik e korszakban élnek. Második eljövetelekor Krisztus elhozza az új igazságot, amely beteljesíti az Ó- és Újszövetség ígéreteit, és ezt az új igazságot a Teljes Szövetségnek nevezhetjük. Hogy gondviselésbeli felelősségüket teljesítsék és Isten előtt megigazuljanak, az embereknek hinniük kell ebben az igazságban, s itt a földön kell szolgálniuk és követniük az Urat. Ezt a kort ezért a követés általi megigazulás korának nevezzük. E kor emberei az Úrban való hit, az Úr szolgálata által és magukat az ő munkájának szentelve mind szellemileg, mind fizikailag feltámadnak, isteni szellemekké válnak és a földi Mennyországban élnek. Miután fizikai testüket elhagyják, szellemekként a szellemi világ isteni szellem szintjére, a Mennyországba kerülnek.
2.2.5 A Mennyország és a Paradicsom
Mivel az Alapelv teljes megértésének nincsenek birtokában, a keresztények egy része számára a Mennyország és a Paradicsom fogalmai nem egyértelműek. Ha messiási küldetését Jézus teljesítette volna itt a földön, a földi Mennyország még élete folyamán felépült volna. A szellemi világ Mennyországa ugyancsak létrejött volna, miután a földi Mennyország tökéletes személyiségű lakói isteni szellemekként léptek volna át a szellemi világba. Jézus azonban meghalt a kereszten, és a földi Mennyország nem valósult meg. Egyetlen olyan ember sem élt még a földön, aki elérte volna az isteni szellem szintjét. Mindeddig senki sem jutott be a szellemi világ Mennyországába, amely az isteni szellemek lakhelyéül teremtetett. Az égi Mennyország tehát továbbra is üres és befejezetlen.
Miért mondta akkor Jézus, hogy mindenki, aki hisz benne, a Mennyországba kerül? Eljövetelének eredeti célja a Mennyország megalapítása volt, az emberek hitetlensége miatt azonban meghalt a kereszten, mielőtt még létrehozhatta volna a Mennyei Királyságot. A jobb oldalán keresztre feszített latornak Jézus megígérte, hogy találkozni fognak a Paradicsomban. Amikor már mindenki elhagyta őt, a lator volt az egyetlen, aki hitt benne. Amíg Jézusban élt a remény, hogy teljesíti messiási küldetését, azt hirdette, hogy az emberek a Mennyországba léphetnek át. Amikor már a kereszten haldoklott és látta, hogy célja nem teljesült, akkor mondta a latornak, hogy csak a Paradicsomba juthat be. A Paradicsom az a terület a szellemi világban, ahova azok kerülnek, akik földi életük során hittek Jézusban, és így elérték az élő szellem szintjét. Addig a napig várakoznak ott, míg a Mennyország kapui meg nem nyílnak.
2.2.6 Az utolsó napok szellemi jelenségei
Ádám és Éva a növekedési folyamat növekedési szintjének végén esett bűnbe. A helyreállítás gondviselése által, az Ó- és Újszövetség korszakain végighaladva az emberiség visszakerül a növekedési szakasz végére. Az az időszak, amikor az emberek visszajutnak arra a szellemi szintre, ahol a bűnbeesés előtt az első emberpár állt, az utolsó napok. Mivel napjaink az utolsó napok, olyan korban élünk, amikor az emberek a világ minden táján elérik ezt a szintet. Manapság megannyi, földön élő ember képes arra, hogy kommunikáljon a szellemi világgal, csakúgy, ahogyan a bűnbeesés előtt Ádám és Éva is közvetlenül beszélgethettek Istennel. A következő jövendölés az Alapelv által feltárt elképzelés alapján válik értelmezhetővé: „Az utolsó napokban kiárasztom lelkemet minden emberre. Fiaitok és lányaitok jövendölni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak”.
Az utolsó napokban sokan kapják majd ezt a kinyilatkoztatást: „Te vagy az Úr”. Ezek az emberek félreértik ezt, és azt gondolják, hogy ők Krisztus Második Eljövetele. Vajon miért térnek le a helyes útról?
Amikor Isten megteremtette az embert, azzal bízta meg, hogy az egész világegyetemen uralkodjon. A bűnbeesés miatt azonban az ember nem tudta valóra váltani ezt az áldást. Amikor a helyreállítás gondviselése folytán az emberek szellemileg visszakerülnek a növekedési szakasz végére, szívük szintje a bűnbeesés előtti Ádám és Éva szintjéhez lesz hasonló. Néhány olyan embernek, aki ezen a szinten áll, Isten azt a kinyilatkoztatást adja, hogy ő az Úr, annak elismeréséül, hogy elérte az érettségnek azt a szintjét, amelyen egykor Isten a világegyetem feletti uralommal áldotta meg az embereket.
Azok a hívők, akiket odaadó hitük méltóvá tesz arra, hogy megkapják azt a kinyilatkoztatást, hogy ők az Úr, Keresztelő Jánoséhoz hasonló pozícióban állnak. Ő azzal a küldetéssel jött, hogy egyengesse az Úr útját. Ezeknek a hívőknek hasonlóképpen az a feladatuk, hogy saját felelősségi körükön belül előkészítsék az utat Krisztus második eljövetele számára. Mivel saját területükön az Úr képviselőiként jelennek meg, Isten azt a kinyilatkoztatást adja nekik, hogy ők az Úr.
Amikor a szellemi kapcsolatteremtés képességével megáldott ember azt a kinyilatkoztatást kapja, hogy ő az Úr, az Alapelv tanításának fényében kell értelmeznie ezt a jelenséget. Nem szabad tévesen azt gondolnia, hogy ő Krisztus Második Eljövetele, mert akkor végül akár Antikrisztusként is fölléphet. Ezért találunk a Bibliában olyan jövendöléseket, amelyek szerint az utolsó napokban sok Antikrisztus jelenik meg.
A szellemileg érzékeny emberek, a médiumok gyakran összezavarodnak és ellentétbe kerülnek egymással, mert a szellemi világnak az a szintje, amellyel kapcsolatban állnak, illetve a kapott kinyilatkoztatások tartalma különbözik egymástól. Annak ellenére, hogy a szellemileg nyitott emberek ugyanazzal a szellemi világgal állnak kapcsolatban, körülményeik és pozícióik eltérők, jellemük, értelmük és szellemiségük is különböző szinteken áll, ezért tehát a szellemi világot is különbözőképpen érzékelik. A konfliktusok ilyen különbségek miatt adódnak közöttük.
A helyreállítás gondviseléséhez hozzájáruló emberek általában a gondviselésnek csak egy részéért felelősek. Minthogy teljes mértékben Istennel való vertikális kapcsolatukra koncentrálnak, gyakran nem elég érzékenyek a hozzájuk hasonlóan szellemileg nyitott emberekkel való horizontális kapcsolataikban. A nézeteltérések akkor jelennek meg közöttük, amikor mindegyikük azt gondolja, hogy Isten akarata, amelyet ő követ, különbözik attól, amit mások szolgálnak. Ezek a konfliktusok akkor mérgesednek el, amikor mindannyiuk azt a kijelentést kapja, hogy ő a legjobb. Isten ezzel arra bátorítja mindegyiküket, hogy a nagyobb gondviselésen belül a lehető legjobban teljesítsék saját küldetésüket. Isten továbbá azért adja ezt a kinyilatkoztatást, mert saját területükön valóban ők a legjobbak.
Ezenkívül, amikor a mélyen hívő emberek szellemileg nyitottá válnak, és a szívnek arra a szintjére érnek, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés előtt állt, hasonló próba elé kerülnek, mint amelyben Ádám és Éva kudarcot vallott. Ha nem elég óvatosak, bűnbe eshetnek. Az Alapelv megértése nélkül rendkívül nehéz legyőzni ezt a kísértést. Sajnálatos módon sok vallásos ember bukott meg ezen a próbán és így egy pillanat alatt hosszú évek odaadása és fáradozása árán elért eredmények váltak semmissé.
A szellemi érzékenységgel megáldott emberek hogyan tudják kezelni ezeket a problémákat? Azért, hogy a helyreállítás gondviselését rövid idő alatt teljesíthesse, Isten számos egyénnek oszt szét különböző feladatokat, és mindegyikükkel egyéni kapcsolatban áll. A szellemileg érzékeny emberek között kialakuló konfliktusok gyakorlatilag elkerülhetetlenek. A történelem végén azonban Isten átadja majd az új igazságot, amely segítségével valamennyien megértik, hogy egyedi küldetéseik mind Isten végső célját szolgálják. Az igazság elvezeti őket a harmonikus együttműködéshez, hogy teljesítsék a helyreállítás gondviselésének magasabb célját. Ebben a korban egyetlen szellemileg nyitott embernek sem szabad makacsul ragaszkodnia ahhoz, hogy kizárólag ő szolgálja Isten akaratát. Mindegyiküknek keresnie kell az igazság átfogóbb és magasabb szintű szavait, amely hozzásegítheti őket pozíciójuk és gondviselési küldetésük helyes megértéséhez. Egyedül ekkor tudnak majd túllépni a múltbéli, horizontális konfliktusokból származó kuszaságon. Csupán ekkor érhetik el egyéni hitéletük kiteljesedését, és ekkor láthatják munkájuk remek eredményét.
2.2.7 Az első feltámadás
A Bibliában említett „első feltámadás” azt az eseményt írja le, amikor a gondviselés történelmének folyamán először, Krisztus második eljövetelekor a helyreállítás kiteljesedik. Krisztus az embereket megtisztítja eredendő bűnüktől, helyreállítja őket igaz, eredeti állapotukba, és lehetővé teszi számukra, hogy a teremtés célját megvalósítsák.
Minden keresztény szeretne az első feltámadás részese lenni, de vajon kik lehetnek azok ténylegesen? Azok, akik elsőként hisznek Krisztusban, szolgálják és követik őt a második eljövetelekor, akik támogatják az összes világszintű jóvátételi feltétel teljesítésében és a helyreállítás gondviselésének megvalósításában. Ebben a folyamatban ők szabadulnak meg elsőként az eredendő bűnüktől, válnak isteni szellemekké és teljesítik a teremtés célját.
Vizsgáljuk most meg a Bibliában említett száznegyvennégyezer kiválasztott jelentőségét. A második eljövetelekor Krisztus úgy teljesítheti be a helyreállítás gondviselését, ha talál egy bizonyos számú embert, akik jóvátétel által helyre tudják állítani a múlt valamennyi szentjének küldetését: ők – noha nagy erőfeszítéseket téve dolgoztak Isten akaratáért – Sátán áldozatául estek, miután nem teljesítették a felelősségüket. Még életében meg kell találnia ezeket az embereket, és meg kell teremtenie a sátáni világ feletti győzelem alapját. Azoknak a szenteknek a száma, akiket feladata teljesítéséhez második eljövetelekor Krisztusnak meg kell találnia, száznegyvennégyezer.
Isten helyreállítási gondviselése során Jákobnak tizenkét gyermeke volt, velük látott neki a küldetésének, egy család helyreállításának. A nemzet helyreállítását szolgáló küldetésében Mózes tizenkét törzs élén állt. Amennyiben ez a tizenkét törzs az előző növekedési mintát követve megtizenkétszereződött volna, összesen száznegyvennégyen lettek volna. Jézus, aki azzal a küldetéssel jött, hogy a világot állítsa helyre, tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré, hogy jóvátétel által mind szellemileg, mind fizikailag helyreállítsa a száznegyvennégyes számot. Keresztre feszítése miatt azonban csak szellemileg tehette ezt meg. Jákobnak tizenkét fia volt, hogy jóvátételen keresztül még életében helyreállítsa a Noé korától kezdve élt tizenkét nemzedék vonalát, amelyre Sátán formált jogot. Ehhez hasonlóan, második eljövetelekor Krisztusnak még életében – mind szellemileg, mind pedig fizikailag – jóvátételekkel helyre kell állítania az első eljövetele óta eltelt hosszú gondviselési időszakot, amelynek kezdetén létrehozta a száznegyvennégy törzs szellemi mintáját. Ennek megvalósításához a száznegyvennégyes számnak megfelelő számú hívőt kell találnia.
2.3 A szellemi emberek feltámadásának gondviselése
2.3.1 A visszatérés általi feltámadás célja és módja
A teremtés elve szerint az emberi lélek növekedéséhez kétfajta táplálékra van szükség: az Istentől jövő életelemekre és a fizikai énnel való adás-elfogadás során létrejövő vitalitáselemekre. A fizikai én nélkül a lélek sem növekedni, sem feltámadni nem képes. Így azoknak az embereknek a lelke, akik földi életük során nem érték el a tökéletességet, csak úgy támadhat fel, ha visszatérnek a földre és a földön élő emberek együttműködésével teljesítik elmulasztott felelősségüket. A szellemi lények azáltal, hogy a földön élő embereket segítik küldetésük teljesítésében, egyben saját küldetésüket is teljesíthetik. Ez a jelentése annak a bibliai sornak, amely szerint az utolsó napokban „...közeledik az Úr szentjeinek tízezreivel”. Ezt a folyamatot visszatérés általi feltámadásnak nevezzük.
Milyen módon segítik a szellemi lények a földön élő embereket Isten akaratának megvalósításában? Amikor valaki ima vagy más szellemi tevékenység által szellemileg nyitottá válik, szellemek jönnek el hozzá, szellemi énjével közös alapot építenek fel és együtt dolgoznak vele. A szellemi lények különböző tevékenységeket végeznek. Például szellemi tüzet bocsátanak a földi emberekre és megajándékozzák őket a gyógyítás képességével, segítenek nekik szellemileg nyitottá válni, hogy így érzékelni tudják a szellemi világ valóságát, valamint kinyilatkoztatásokat adnak az embereknek és a prófétálás képességével ruházzák fel őket. Képesek mély inspirációt adni a léleknek is. A szellemek e különböző dolgokat a Szentlélek nevében teszik, és a földön élő embereket Isten akaratának megvalósítása felé vezetik.
2.3.2 A zsidók és a keresztények visszatérés általi feltámadása
2.3.2.1 A visszatérés általi feltámadás növekedési szintje
Mindazok a szellemek, akik földi életük során, az Ószövetség idején betartották a mózesi törvényeket, a szellemi világban a kialakuló szellem szintjére kerültek. Jézus eljövetele után ezek a szellemek mind visszatértek a földre és támogatták a földön élő hívőket Isten akaratának megvalósításában. Azáltal, hogy segítették őket az élő szellem szintjének elérésében, a szellemi emberek maguk is részesültek ebben az eredményben, vagyis élő szellemekké váltak és a Paradicsomba jutottak. Ez a visszatérés általi feltámadás növekedési szintjének gondviselése.
Vegyünk néhány bibliai példát. Mivel Illés szellemként jelent meg Jézus és tanítványai előtt, nyilvánvaló, hogy Illés már a szellemi világban élt. Jézus azonban a földön élő Keresztelő Jánosról mint Illésről beszélt. Azért nevezte Illésnek, mert közös küldetésük folytán János teste Illés testeként is szolgált. Illés szelleme Keresztelő Jánossal volt, hogy segítse őt annak a küldetésnek a teljesítésében, amelyet földi élete során befejezetlenül hagyott. Ez volt Illés visszatérés általi feltámadása.
Az áll a Bibliában, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, sok elhunyt szentnek a teste felkelt sírjából. Ez nem azt jelenti, hogy már szétporladt testük újra összeállt és így testben támadtak fel, hanem a visszatérés általi feltámadás szellemi jelenségét írja le. A mélyen hívő zsidók szelleme a szellemi világ kialakulási szintjéről eljött a földre. Visszajöttek, hogy a földön élő hívőknek, akiknek megnyílt a lehetőségük a kereszt általi megváltás kegyelmében részesülni, segítsenek abban, hogy higgyenek Jézusban és élő szellemekké váljanak. Ilyen módon a visszatérő szellemek is élő szellemekké váltak. Amennyiben a bibliai leírás szó szerinti értelmezésének megfelelően a szentek teste valóban felkelt volna a sírokból, minden bizonnyal tanúságot tettek volna amellett, hogy Jézus a Messiás. Ki mert volna akkor továbbra is kételkedni benne? Ezenfelül tetteikről és munkájukról is olvashatnánk a Bibliában, most azonban nem áll más a rendelkezésünkre, mint a szentek feltámadásáról szóló homályos leírás. Ez egy olyan gyorsan elmúló szellemi élmény volt, amelyet csupán a szellemileg nyitott emberek érzékeltek.
A szellemi világnak az a területe, amelyben az ószövetségi szentek szelleme élt, a Paradicsomhoz képest, ahová a kereszt általi megváltás révén lehetett eljutni, meglehetősen sötét, ezért nevezik „sírnak”.
2.3.2.2 A visszatérés általi feltámadás kiteljesedési szintje
A földön az Újszövetség korában élő és Jézusban hívő emberek szellemei élő szellemekké váltak és haláluk után a Paradicsomba kerültek. A második eljövetel után ezek a szellemek visszatérnek majd a földre, hogy segítsék a hívő embereket abban, hogy higgyenek a visszatérő Krisztusban és kövessék őt. Annak révén, hogy segítenek a földön élő embereknek elérni az isteni szellem szintjét, ők maguk is részesülnek ennek eredményében és isteni szellemekké válnak. Amikor a földi szentek a másvilágban a szellemi világ Mennyországába kerülnek, a visszatérő szellemek szintén átlépnek a Mennyországba. Ez a visszatérés általi feltámadás kiteljesedési szintjének gondviselése. Ebben a gondviselésben nemcsak a szellemek segítenek a földön élő embereknek, hanem a földön élő emberek is segítenek a szellemek feltámadásában.
Vizsgáljuk meg a következő sort:
„Bár ezek (az Ószövetség szentjei) a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet (hogy belépjenek a Mennyországba), mert az Isten nekünk (földön élőknek) valami jobbat tervezett (a Mennyországot), nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre (tökéletességre, hogy a Mennyország polgárai legyenek)” – Zsid 11,39-40
Az előző magyarázatnak köszönhetően megérthetjük, hogy ez a vers a visszatérés általi feltámadásról ad pontos leírást. Elmondja, hogy a szellemi világban élő szellemek a földön élő emberek segítsége nélkül nem érhetik el a tökéletességet. A Bibliában az is áll, hogy: „Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva”. Ez a szakasz arra mutat rá, hogy amíg a hívők nem oldják fel azt, ami köti őket, a szellemek sem tudják feloldani azt, ami őket köti meg. Minthogy a szellemek csak a földön élő hívőkkel való együttműködés által támadhatnak fel, Jézus a Mennyország kulcsait Péternek, a földi hívők képviselőjének adta, hogy a Mennyország kapuit itt a földön nyissa meg.
2.3.3 A Paradicsomon kívül élő szellemek visszatérés általi feltámadása
A Paradicsomon kívül a szellemi emberek többféle szinthez tartozhatnak, és mindegyiküknek megvan a módja a visszatérés általi feltámadásra. Elsőként azok esetét vizsgáljuk meg, akik földi életük során a kereszténységtől eltérő vallást gyakoroltak. Akárcsak bármely két embernek, akik egy közös célért akarnak dolgozni, a földi embereknek és a szellemeknek is először egy közös alapot kell egymással kiépíteniük. Az a szellem tehát, aki visszatér a földre, hogy feltámadjon, azok közül keres társat magának, akik azt a vallást követik, amelyben ő földi élete során hitt. Ahhoz kapcsolódik, akit kiválasztott, és vezeti őt. Ha segít ennek az embernek, hogy teljesítse a helyreállítás gondviselését, mindketten osztoznak az eredményben.
Másodszor nézzük meg azoknak a szellemeknek a feltámadását, akik, bár földi életük során egyetlen vallást sem követtek, mégis lelkiismeretes életet éltek. A bűnbe esett emberiségnek egyetlen tagja sem testesíti meg a tökéletes jóságot, mert még senki sem küzdötte le önmagában az eredendő bűnt. Jó szellem tehát az, akiben viszonylag több jó lakozik, mint egy gonosz szellemben. Az ilyen jó szellemek eljönnek a földön élő jó emberekhez, együttműködnek velük és segítik őket Isten helyreállítási gondviselésének a beteljesítésében. Ennek során e szellemek ugyanazokban az eredményekben részesülnek, mint azok, akiket segítettek.
Harmadszor a gonosz szellemek visszatérés általi feltámadását vizsgáljuk meg. A Bibliában olvashatunk az „átkozottakról”, akik a „sátánnak és angyalainak készült” örök tűzre kerülnek. Az „angyalai” kifejezés azokra a gonosz szellemekre utal, akik az ördög irányítása alatt dolgoznak. A kísértetekként ismert szellemi lények, akiknek természetét és kilétét gyakran homály fedi, nem mások, mint gonosz szellemek. A földre való visszatérés által még a gonosz szellemek is részesülhetnek a kor érdeméből. A gonosz szellemek munkája azonban nem mindig hozza meg gyümölcsét és eredményét csupán a visszatérés általi feltámadással. Akkor részesülhetnek ebben az eredményben, ha munkájuk által megbüntetik a földön élő embereket és segítik őket abban, hogy feltételeket tegyenek bukásaik helyreállítására, amelyek a múltban megakadályozták azt, hogy Isten megtisztítsa őket bűneiktől. Nézzük, hogyan lehetséges a gonosz szellemek számára, hogy munkájuk révén ítéletet osszanak a Menny nevében.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy él a földön egy olyan ember, aki a kor érdemének megfelelően jelenlegi szintjéről egy magasabb szintre szeretne kerülni. Ezt nem teheti meg egészen addig, míg jóvátételi feltételt nem tesz azért, hogy múltbéli bűneitől megszabaduljon. Ahhoz, hogy a családi szintről a nemzetségi szintre juthasson, először mind a maga, mind nemzetsége bűneiért le kell rónia a tartozást. A Menny megengedi, hogy bűnei miatti büntetésként a gonosz szellemek sanyargassák. Amennyiben a gonosz szellemek által okozott szenvedéseket önként vállalja és felülemelkedik rajtuk, e feltétel által sikeres lesz a jóvátétel megfizetésében és kiérdemli, hogy feljebb lépjen a nemzetségi szintre. Az őt kínzó gonosz szellemek is a megfelelő előnyökben részesülnek. A kor érdemének alapján a helyreállítás gondviselése ilyen módon terjeszti ki családi szintről nemzetségi, majd nemzeti és világszintre eredményének mértékét. Mielőtt az emberiség egy magasabb szintre jutna, a gondviselés élén álló embernek jóvátételi feltételt kell tennie saját, illetve az elődei által elkövetett bűnökért.
A gonosz szellemek munkája két különböző módon segíthet egy földön élő embernek abban, hogy a bűneitől való megszabadulás érdekében jóvátételi feltételt tegyen. Először is előfordul, hogy a szellem közvetlenül okoz szenvedést a földön élő embernek. Másodjára, előfordulhat az is, hogy a gonosz szellem egy olyan földön élő embert von hatása alá, aki a büntetendő emberéhez hasonló bűn elkövetésére készül, és őáltala támad. Mindkét esetben, ha a földön élő ember hálával és önként elviseli a gonosz szellem tevékenységeit, ezzel jóvátételi feltételt teljesít, hogy megtisztuljon saját és ősei bűneitől egyaránt. Ilyen módon megtisztul bűnétől és eljut az eredményeknek egy magasabb szintjére, amely az új korban elérhetővé vált. A gonosz szellemek munkája tehát a Menny nevében ítélkezik az ember bűne felett. Ennek következményeként a szellem is részesül abban az eredményben, amelyben a földön élő ember; ő maga is egy magasabb szintre jut.
2.4 A reinkarnáció elmélete a visszatérés általi feltámadás fényében
A helyreállítási gondviselés céljának valóra váltása érdekében Isten rengeteg embert hívott el és bízott meg neki megfelelő feladattal. Ők hasonló természetű és hasonló körülmények között élő embereknek adták tovább küldetésüket, és így a történelem hosszú folyamatán keresztül az egyes területek küldetése lépésről lépésre teljesült általuk.
A helyreállítás gondviselése egyetlen egyénnel kezdődik, majd kiterjed a családra, a nemzetre, a világra és végül mind a menny, mind a föld helyreállítását véghez viszi. Bár az egyes embernek jutott küldetés csak része egy nagyobb egésznek, mégis az egészre vonatkozó minta szerint valósul meg. Minden küldetés egyéni szintről indul ki, majd célját családi, nemzeti és világszintre szélesíti ki. Bibliai példával élve, egyéni és családi szinten a küldetés Ábrahámmal kezdődött, majd Mózessel nemzeti, Jézussal pedig világszintre lépett.
Azoknak a szellemeknek, akik földi életük során nem tudták teljesíteni küldetésüket, olyan földön élő emberekhez kell visszatérniük, akiknek feladata az ő földi életük során viselt küldetésükhöz hasonló. Amikor egy szellem támogat egy földön élő embert, olyankor az utóbbi nem csupán saját, hanem az őt segítő szellem küldetését is előreviszi. Küldetésük szempontjából e személy fizikai énje egyben a szellem fizikai énjeként is szolgál. Bizonyos értelemben ő a szellem második eljövetele; ezért előfordul, hogy olykor a szellem nevén szólítják, vagy úgy tűnik, mintha a szellem reinkarnációja volna. Mivel Keresztelő Jánosnak az volt a küldetése, hogy Illés befejezetlenül hagyott küldetését befejezze, feladata teljesítése érdekében megkapta Illés támogatását. Jézus azért nevezte Illésnek Jánost, mert János teste egyidejűleg Illés testeként is szolgált.
Az utolsó napokban bizonyos emberek világszintű küldetés teljesítésére kapnak megbízást. Örökölniük és teljesíteniük kell azoknak a szellemeknek a felelősségét, akik a múltban odaadóan dolgoztak ezen a területen. E szellemek megkeresik ezeket az embereket, és segítenek nekik saját befejezetlenül hagyott feladatuk teljesítésében. Mivel bizonyos szempontból ezek a földön élő emberek az őket vezető szellemek második eljövetelei, gyakran azt hiszik magukról, hogy ők a szellemek reinkarnációi. Az utolsó napokban ezért megjelennek olyan emberek, akik magukat Maitreja Buddha, Konfuciusz vagy Jézus, az Olajfa reinkarnációjának tartják. A reinkarnációról szóló hindu és buddhista tanok ezekkel a külső jelenségekkel foglalkoznak, azonban anélkül, hogy a visszatérés általi feltámadás elvének birtokában volnának.
3. rész: A vallások egyesítése a visszatérés általi feltámadás révén
3.1 A kereszténység egyesítése a visszatérés általi feltámadás révén
A Második Eljövetel idején a Paradicsomban élő összes élő szellem eljön a földre azokhoz az emberekhez, akik az Úrban való hit és az Úr követése által elérhetik az isteni szellem szintjét. Ha a szellemek együttműködnek ezekkel az emberekkel abban, hogy Istennek a helyreállítás gondviselésére vonatkozó akarata teljesüljön, akkor ők maguk is ugyanolyan eredményekben részesülhetnek és a Mennyországba juthatnak. Ennélfogva a Paradicsomban élő összes szellem eljön a földre azon a napon és segíti a földön élő hívőket.
A szellemek látogatásának ideje ugyan az adott személy hitének, veleszületett természetének és őseinek a gondviselésben elért érdemeinek megfelelően más és más lehet, a Paradicsomból jövő szellemek azonban előbb-utóbb minden hívő embert elvezetnek Krisztus második eljöveteléhez, hogy életüket Isten akaratának szenteljék. A kereszténységnek ezért végül egyesülnie kell.
3.2 A többi vallás egyesítése a visszatérés általi feltámadás révén
Az előzőekben leírtaknak megfelelően, az egyazon végső célra törekvő összes vallás, fokozatosan egy egységes kultúrkörré olvad össze, amelynek a keresztény eszmények képezik az alapját. A kereszténység nem saját magáért létezik, hanem végső küldetése az, hogy a történelem folyamán létezett összes vallás célját betöltse. A kereszténység középpontját jelentő Krisztus második eljövetelekor egyidejűleg személyesíti meg a buddhizmus tanai által hirdetett Maitreja Buddhát, a kínai vallási hagyomány szerinti Igaz Embert, és a sok koreai által nagyon várt Csongdorjongot. Ő a többi vallás által is várt központi személy.
Krisztus második eljövetelekor tehát mindazok, akik életükben a kereszténységtől eltérő vallást követtek, a Paradicsomban élő szellemekhez hasonlóan visszatérnek a földre, hogy feltámadjanak, noha visszatérésük időpontja szellemi pozíciójuktól függően más és más. A saját vallásukhoz tartozó földi híveket el kell vezetniük Krisztus második eljöveteléhez, és támogatniuk kell őket abban, hogy higgyenek benne és segítsék őt Isten akaratának teljesítésében. Az első eljövetel korából találhatunk egy ezzel párhuzamos példát: a három keleti bölcs, Zarathusztra követői, születésekor felkeresték és dicsőítették Jézust.
Ennek megfelelően az összes vallás az újjászületett kereszténységgel a középpontban fog egyesülni.
3.3 A nem vallásos emberek egyesítése a visszatérés általi feltámadás révén
Azok a szellemek, akik földi életük során lelkiismeretes életet éltek, de nem hittek semmilyen vallásban, amikor elérkezett az ideje, visszatérnek a földre, hogy részesüljenek a visszatérés általi feltámadásban. A lelkiismeretesen élő földi embereket elvezetik Krisztus második eljöveteléhez, hogy higgyenek benne, és támogassák őt Isten akaratának megvalósításában. Isten helyreállítási gondviselésének végső célja az egész emberiség megváltása. Isten ezért megszünteti majd a poklot, miután minden ember jóvátette bűnét. Amennyiben a pokol örökre megmaradna abban a világban, amelyben Isten célja megvalósul, ez ellentmondásban volna Istennek, Isten eszményének, és a helyreállítás gondviselésének tökéletességével.
Még a bűnbe esett szülők sem képesek örülni akkor, amikor egyik gyermekük boldogtalan. Mennyivel inkább igaz ez Istenre, Mennyei Szülőnkre! A Biblia szerint: „Az Úr... türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson”. A pokol tehát ezért nem állhat fenn mindörökké. Az ideális világban, amely Isten legmélyebb vágyának megvalósulását jelenti, nyoma sem lesz a pokolnak. Az utolsó napokban, amikor eljön az ideje, a gonosz szellemek eljönnek a földre a hozzájuk hasonló szinten álló gonosz emberekhez, és segíteni fogják őket Isten akaratának megvalósításában. Hiszen való igaz, hogy maguk a démonok is tanúskodtak arról, hogy Jézus Isten fia volt.
Azáltal, hogy az idő folyamán e gondviselési eseményekben részt vállal, minden ember fokozatosan közelít majd Isten ideális világának a célja felé.