Krisztológia
A megváltást kereső, bűnbe esett ember számára a legfontosabb megoldásra váró kérdések a krisztológiával kapcsolatosak. Ez a témakör a Szentháromság kérdését (amely az Isten, Jézus és a Szentlélek közötti kapcsolattal foglalkozik), továbbá Jézus feltámadását, valamint a Jézus, a Szentlélek és a bűnbe esett emberek közötti kapcsolat kérdését foglalja magába. Az e témákkal kapcsolatos viták mind a mai napig nem jutottak nyugvópontra. Ennek következtében a keresztény tanokban és a hit gyakorlásában még mindig nagy a zavar. E kérdések megoldásához elsőként az ember eredeti értékét kell megértenünk. Először ezt a kérdést vitatjuk meg, hogy ennek nyomán a krisztológia többi kérdését is megválaszolhassuk.
1. rész: Az olyan ember értéke, aki megvalósította a teremtés célját
Vizsgáljuk meg annak a személynek az értékét, aki megvalósította a teremtés célját, azaz a tökéletes Ádám és Éva értékét. Egy ilyen ember értéke különböző szempontok szerint ítélhető meg.
Először is, Isten és egy teljesen érett személy kapcsolata a kettős jellemzők kapcsolatára hasonlít. Az ember úgy teremtetett meg, hogy Isten kettős jellemzőinek hasonlatosságára lélekből és testből épül fel. Isten és egy tökéletes egyéniséggel rendelkező személy kapcsolatát ehhez hasonlóan az ember kettős jellemzői, vagyis a lélek és a test közötti kapcsolathoz hasonlíthatjuk. Az ember a megfoghatatlan Isten hasonlatosságára, annak valóságos objektumaként lett teremtve, mint ahogyan a test is a nem kézzelfogható lélek hasonlatosságára, annak valóságos objektumaként teremtetett. Ugyanolyan megbonthatatlan az egység Isten és a vele négypozíciós alapot alkotó igaz ember között, mint amilyen az Isten-központú igaz ember lelke és teste között. Ebben az egységben az ember saját valóságaként tapasztalja Isten szívét. Egy ilyen érett személyiséggel rendelkező ember Isten temploma, akiben Isten lakozik, és akinek isteni természete van. Jézus így beszélt erről a tökéletességről: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes”. Láthatjuk tehát, hogy az az ember, aki megvalósította a teremtés célját, Istenéhez hasonló isteni értékre tesz szert.
Másodszor annak a célnak a szempontjából vizsgáljuk meg az ember értékét, amiért Isten megteremtette őt. Isten azzal a céllal teremtette az embert, hogy megossza vele örömét. Minden embernek egyedi jelleme van. Akárhány milliárd ember születik is a földön, soha nem lesz két teljesen egyforma személyiségű köztük. Minden egyes ember Isten valóságos objektuma, aki Isten kettős jellemzőinek egy egyedülálló aspektusát testesíti meg. Az egész világegyetemben tehát csak egyetlen ember képes arra, hogy Istennek ezt a bizonyos vonását visszatükrözze és ezzel örömet adjon Istennek. Így minden ember, aki megvalósította a teremtés célját, egyedülálló a kozmoszban. Megerősíthetjük tehát Buddha szavainak igazságát, amelyek szerint: „A mennyben és a földön egyedül engem dicsőítenek”.
Harmadszor a világegyetemhez való viszonyának szempontjából vizsgáljuk meg az ember értékét, a teremtés elveinek magyarázata alapján. Az az ember, aki megvalósította a teremtés célját, az egész világegyetem felett uralkodhat. Mivel rendelkezik mind lélekkel, mind testtel, a szellemi világot lelke, a fizikai világot pedig teste által uralja. A két világ az ember, mint közvetítő segítségével teremt egymással kölcsönös kapcsolatot, és alkot egységes kozmoszt, amely Isten teljes objektuma.
A teremtés elvei kapcsán kiderült, hogy a világegyetem az ember kettős jellemvonásait nyilatkoztatja meg valóságos formában. Az ember lelke magába foglalja a szellemi világ, teste pedig a fizikai világ minden elemét. Az az ember, aki megvalósította a teremtés célját, ilyen módon a kozmosz minden elemének a lényegét magában hordozza. Ezért nevezzük az embert a világegyetem mikrokozmoszának. Ez az oka annak, hogy az embernek a világegyetemmel egyenlő értéke van. Új megvilágításban értelmezhetjük tehát Jézus következő szavait: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?”
Képzeljünk el egy olyan tökéletes gépet, amelynek minden része egyedülálló a világban, és semmi lehetőség nincsen arra, hogy bármelyik részét pótolni tudjuk. Függetlenül attól, hogy mennyire kicsik vagy jelentéktelenek az egyes részek, értékük egyenlő az egész gép értékével. Az érett ember ehhez hasonlóan egyedülálló az egész világegyetemben. Bármennyire jelentéktelennek tűnik is, értéke az egész kozmosz értékének felel meg.
2. rész: Jézus és az az ember, aki megvalósította a teremtés célját
2.1 A tökéletes Ádám és Jézus, valamint az élet fájának helyreállítása
Az emberi történelem a helyreállítás gondviselésének a történelme. Célja az, hogy a történelem végén, az Édenkertben elveszett életfa visszaállításával megvalósuljon a földi Mennyország. A tökéletes Ádám és Jézus kapcsolatát úgy érthetjük meg, ha az Édenkert életfáját az utolsó napokban helyreállítandó élet fájával hasonlítjuk össze. Amint azt már korábban leírtuk, ha Ádám megvalósítja a teremtés eszményét, az élet fájává vált volna, és leszármazottai is életfák lettek volna. Ádám bűnbeesésével azonban meghiúsult Isten akarata és a bűnbe esett emberiség attól a pillanattól fogva arra vágyik, hogy helyreállhasson az élet fájaként. Mivel a bűnbe esett ember pusztán saját erejéből nem képes az élet fájaként helyreállni, annak az embernek kell életfaként eljönnie és mindenkit magába oltania, aki már betöltötte a teremtés célját. Ez a Bibliában leírt életfa nem más, mint Jézus.
Ha Ádám megvalósította volna az édenkertbeli életfával jelképezett tökéletesség eszményét, akkor abban a tekintetben azonos lett volna a Jelenések könyvében szintén az élet fájával szimbolizált Jézussal, hogy mindketten megvalósították a teremtés célját. Értékük így egyenlő lett volna.
2.2 Jézus, az emberek és a teremtés céljának megvalósulása
Hasonlítsuk össze Jézus értékét egy tökéletes egyéniséggel rendelkező ember értékével. A teremtés céljának szempontjából egy teljes mértékben érett személy olyan tökéletes, mint Isten. Mivel Istenével azonos isteni értékkel rendelkezik, végtelenül értékes. Isten maga örökkévaló, ezért annak a személynek is örök életűnek kell lennie, akit azzal a céllal teremtett, hogy az Ő tökéletes, megtestesült objektuma legyen. Egy tökéletesen érett személyiség egyedülálló az egész kozmoszban. Ezenfelül értéke a kozmoszéval egyenlő, mivel ő az egész teremtett világ ura, amely teljes értékét nem bontakoztathatja ki őnélküle.
Semmi sem bírhat nagyobb értékkel, mint egy olyan ember, aki megvalósította a teremtés eszményét. Ilyen értékes Jézus, aki kétségtelenül elérte az elképzelhető legmagasabb értéket. A Jézus isteni mivoltába vetett hagyományos hit erős alapokon áll, hiszen tökéletes emberként Jézus teljes mértékben egy volt Istennel. A legkevésbé sem kisebbítjük Jézus értékét azzal, hogy azt mondjuk, ő nem más, mint egy olyan ember, aki megvalósította a teremtés célját. A teremtés elve valójában Jézuséhoz hasonló szintre emeli minden olyan ember értékét, aki betöltötte a teremtés célját.
Vizsgáljuk meg azokat a bibliai bizonyítékokat, amelyek azt támasztják alá, hogy Jézus egy olyan ember, aki megvalósította a teremtés célját. A Bibliában a következők állnak:
„Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus.” – 1Tim 2,5
„Ahogy egy embernek [Ádámnak] engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, egynek [Jézusnak] engedelmességéért meg is igazultak.” – Róm 5,19
„Mivel egy ember [Ádám] idézte elő a halált, a halottak is egy ember [Jézus] révén támadnak fel.” – 1Kor 15,21
„Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által.” – ApCsel 17,31
A Biblia egyértelműen tanúskodik arról, hogy Jézus ember volt. Mindenekelőtt emberként kellett eljönnie, hogy Igaz Szülővé váljon, aki újjászületést ad az embereknek.
2.3 Isten-e Jézus?
Amikor Fülöp arra kérte Jézust, hogy mutassa meg Istent, Jézus így szólt: „Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem?” A Biblia így ír Jézusról: „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte fel a világ”. Jézus maga is mondta, hogy: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. E bibliai sorok alapján sok keresztény hitt abban, hogy Jézus a teremtő Isten.
Jézust nevezhetnénk akár Istennek is, hiszen – mivel megvalósította a teremtés célját és egységben él Istennel – isteni természettel rendelkezik. Mindazonáltal ő nem Isten maga. Isten és Jézus kapcsolata a lélek és a test viszonyához hasonlítható. A test a lélek második énjének is tekinthető, mivel a test a lélek objektuma, hasonlít rá és vele egységben cselekszik. Ennek analógiájára – mivel Jézus egy Istennel, ő Isten megtestesülése – Jézust Isten második énjének is tekinthetnénk, de nem magának Istennek. Valóban elmondható, hogy aki Jézust látta, magát Istent látta, de ezzel Jézus nem azt akarta mondani, hogy ő maga Isten.
A Biblia úgy utal Jézusra, mint a testté lett Igére. Ez a sor azt jelenti, hogy Jézus az Ige megtestesülése, vagyis egy olyan ember, aki által az Ige életre kel. A Bibliában az áll, hogy minden az Ige által lett, majd később az, hogy a világ Jézus által lett. Mondhatnánk tehát, hogy Jézus a Teremtő. E sorok jelentésének megértéséhez figyelembe kell vennünk, hogy a teremtés elve szerint a világegyetem a tökéletes személyiségű ember belső természetét és külső formáját nyilatkoztatja meg valóságos formában. A tökéletesen érett személyiség magába sűríti a világegyetem összes elemét, amelyek harmóniában rezegnek körülötte. Azt mondhatjuk tehát, hogy a világegyetem a tökéletes ember által épül fel. Istennek továbbá az volt a szándéka, hogy az embert teszi meg a természet teremtőjévé és urává azáltal, hogy a Teremtő személyiségével és hatalmával ruházza fel. Az ember akkor jutott volna mindezen dolgok birtokába, ha felelősségének teljesítése révén elérte tökéletességét. Ebből a szemszögből nézve ezek a sorok összhangban állnak azzal a felfogással, miszerint Jézus egy olyan ember, aki teljesítette a teremtés célját, de nem jelentik azt, hogy Jézus maga a Teremtő.
Jézus azt is mondta: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Jézus Ábrahám leszármazottja volt, de a helyreállítás gondviselésének szempontjából tekintve mégis ő Ábrahám őse, hiszen azért jött, hogy újjászületést adjon az egész emberiségnek, ekképpen tehát az első emberős pozíciójában volt. Meg kell értenünk, hogy ezzel Jézus nem azt mondta, hogy ő maga Isten. Amíg a földön élt, Jézus nem különbözött egyikünktől sem, azt a tényt kivéve, hogy nem volt eredendő bűne. Feltámadása óta a szellemi világban – tanítványaihoz hasonlóan – szellemi emberként él tovább. Jézus és tanítványai között csupán egyetlen különbség van, mégpedig az, hogy Jézus isteni szelleme ragyogó fényt áraszt, míg tanítványai élő szelleme ezt a fényt tükrözi vissza.
A Biblia szerint feltámadása óta Jézus ugyanúgy közbenjár értünk Istennél, mint ahogyan ezt a földön is tette. Ha Jézus maga Isten lenne, hogyan járhatna közben értünk saját magánál? Jézus Istent Atyának nevezte, egyértelművé téve, hogy nem ő Isten. Amennyiben Jézus maga volna Isten, hogyan kísérthetné meg Sátán, ahogyan azt Jézussal tette? A kereszten mondottak alapján: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” pedig véglegesen arra a következtetésre juthatunk, hogy Jézus nem maga volt Isten.
3. rész: Jézus és a bűnbe esett ember
A bűnbe esett ember értéke nem hasonlítható annak az igaz embernek az értékéhez, aki megvalósította a teremtés célját, hanem olyan alacsony szintre süllyedt, hogy még az ember alárendeltjeként teremtett angyalokra is felnéz. Jézus azonban mindazzal az értékkel rendelkezett, amivel az igaz, a teremtés célját betöltő ember bír, s emiatt „...minden alá van neki vetve”. Az eredendő bűnnel születő, bűnbe esett embert egy olyan dolog szennyezi be, amely feltételt jelent a sátáni támadáshoz. Az eredendő bűn nélküli Jézust viszont nem terhelte olyan feltétel, amiért Sátán támadhatta volna. Isten akaratát és szívét a bűnbe esett ember teljes mélységében nem képes megérteni, legfeljebb egy halvány képet alkothat róluk. Jézus ezzel szemben nemcsak teljesen megértette Isten akaratát, hanem mindennapi életében ezt valóságként át is élte.
Amíg az ember megmarad bűnbe esett állapotában, addig gyakorlatilag nem rendelkezik eredeti értékével. Ha azonban Jézus, az Igaz Szülő által szellemileg és fizikailag újjászületik, és eredendő bűnétől megtisztulva az ő hű gyermeke lesz, akkor olyan emberként áll helyre, aki Jézus Krisztushoz hasonlóan betöltötte a teremtés célját. Jézussal való kapcsolata akkor olyan volna, mint az emberek között a szülő és a gyermek viszonya. Bár mindig szülő-gyermek kapcsolat lesz közöttük, eredeti értékük egyáltalán nem különbözik majd. Krisztus tehát az egyház feje, és mi vagyunk a teste és a tagjai. Jézus a főtemplom és mi vagyunk az altemplomok. Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Nekünk, a vad olajfa sarjainak, be kell oltatnunk az igaz olajfába, Jézusba, ahhoz, hogy mi magunk is igaz olajfákká válhassunk. Jézus ezért „barátaimnak” szólított bennünket, és a Bibliában ez áll: „Hogyha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók”. Jézus maga az első „gyümölcs”, de visszajövetelekor a Krisztushoz hasonlók lesznek a következők.
4. rész: Az újjászületés és a szentháromság
A Szentháromság tana mindig is a keresztény teológia egyik legrejtélyesebb kérdésének számított. Szorosan kapcsolódik ehhez az újjászületés elmélete, amely – bármilyen egyértelműnek tűnik is – szintén áthatóbb megvilágításra szorul. A továbbiakban e tanokat vizsgálja meg e fejezet.
4.1 Az újjászületés
4.1.1 Jézus és a Szentlélek, valamint szerepük az újjászületésben
Jézus így szólt Nikodémuszhoz: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát”. Újjászületni annyit jelent, mint még egyszer megszületni. Miért kell a bűnbe esett embernek újjászületnie?
Ha Ádám és Éva megvalósították volna a teremtés eszményét, és az emberiség Igaz Szüleivé váltak volna, akkor jó, eredendő bűn nélküli gyermekeik születtek volna, és létrehozták volna a földi Mennyországot. Ádám és Éva azonban bűnbe estek, gonosz szülőkké váltak, és gonosz gyermekeknek adva életet a Poklot alapították meg a földön. Amint Jézus ezt Nikodémusznak mondta, a bűnbe esett emberek csak akkor láthatják meg Isten királyságát, ha eredendő bűn nélküli gyermekekként újjászületnek.
Szülők nélkül nem születhetünk meg. Kik tehát azok a jó szülők, akik által eredendő bűnünktől megtisztulva születhetünk újjá és léphetünk be Isten országába? Az eredendő bűnnel rendelkező szülők nem adhatnak életet eredendő bűn nélküli, jó embereknek. A bűnbe esett emberiség körében kétségkívül lehetetlen bűn nélküli szülőket találni. Ezeknek a szülőknek a mennyből kell jönniük. Jézus volt az a szülő, aki a mennyből érkezett. Azért jött, hogy Igaz Atyaként újjászületést hozzon a bűnbe esett embereknek, akik így jó gyermekekké válhatnak, teljes mértékben megtisztulva az eredendő bűntől, és felépíthetik a földi Mennyországot. Ezért olvashatjuk a következőket a Bibliában: „Legyen áldott az Isten és Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában új életre hívott Jézusnak a halálból az élő reményre való feltámadása által”. Jézus olyan Igaz Atyaként jött, amilyenné Ádámnak kellett volna válnia, a Biblia ezért mint „utolsó Ádámról”, és „Örök Atyáról” beszél róla.
Az atya azonban egyedül nem képes életet adni gyermekeinek. Ahhoz, hogy a bűnbe esett gyermekek jó gyermekekként újjászülethessenek, Igaz Anyára és Igaz Atyára is szükségük van. Igaz Anyaként a Szentlélek jött el. Ezért mondta Jézus Nikodémusznak, hogy az, aki a Szentlélek által nem született újjá, nem léphet be Isten Királyságába.
Sokan kapták azt a kinyilatkoztatást, hogy a Szentlélek egy női szellem, s ennek az az oka, hogy a Szentlélek Igaz Anyaként, vagy második Évaként jön el. Mivel a Szentlélek képviseli az istenség nőies vonását, nem léphetünk Jézus elébe az ő menyasszonyaiként, ha nem fogadtuk be a Szentlelket. Minthogy a Szentlélek nőies, megvigasztalja és meghatja az emberek szívét. Megtisztítja az embereket bűneiktől, így vezekelve azokért a bűnökért, amelyeket Éva követett el. Jézus, a férfias jelleget képviselő Úr a mennyben (jang) dolgozik, míg női társa, a Szentlélek a földön (jin) tevékenykedik.
4.1.2 Jézus és a Szentlélek, valamint az ige kettős jellemvonásai
A Logosz a ’racionális elv’ vagy ’Ige’ görög megfelelője. A Biblia utal arra, hogy a Logosz Isten objektuma, amely kölcsönös kapcsolatban áll Vele. Mivel Isten, a Logosz szubjektuma kettős jellemvonásokkal rendelkezik, úgy az objektumnak, a Logosznak is kettős jellemvonásokból kell felépülnie. Amennyiben a Logosznak nem lennének kettős jellemvonásai, az általa lett dolgok sem épülhetnének fel kettős jellemvonásokból. Ádám és Éva, Istennek az Őt képmás szinten megtestesítő, valóságos objektumai a Logosz kettős jellemvonásai alapján külön-külön teremtettek meg.
Ha Ádám mint férfi teljesítette volna a teremtés eszményét, és az élet fájává vált volna, valamint Éva mint nő teljesítette volna a teremtés eszményét, és beteljesítette volna a jó és a rossz tudás fáját, akkor ketten együtt az emberiség Igaz Szüleivé váltak volna. Valóra váltották volna Isten három áldását és lerakták volna a földi Mennyország alapjait. Bűnbeesésük következtében ez a világ azonban a földi Pokollá vált. Hogy a bűnbe esett embereknek újjászületést adhasson, Jézus a második Ádám, az emberiség Igaz Atyjának szerepében, az élet fájával jelképezett küldetéssel jött el. Vajon nem kellett volna-e eljönnie az emberiség Igaz Anyjának, a második Évának is, akinek küldetését a jó és a rossz tudás fája jelképezi? A Szentlélek az, aki Igaz Anyaként munkálkodik azért, hogy a bűnbe esett emberek újjászülethessenek általa.
4.1.3 Szellemi újjászületés Jézus és a Szentlélek által
Új élet a szülők szeretete által jön létre. Ha a Szentlélek sugalmazása által hiszünk Jézusban mint megváltónkban, akkor megkapjuk szellemi Igaz Szüleink szeretetét, amely Jézus és a Szentlélek, vagyis a szellemi Igaz Atya és a szellemi Igaz Anya közötti adás-elfogadás kapcsolatból keletkezik. E szeretet által új élet költözik belénk és a szellemünk új énként születik újjá. Ez a szellemi újjászületés. Minthogy azonban az ember mind szellemileg, mind fizikailag bűnbe esett, eredendő bűnétől mind szellemi, mind pedig fizikai újjászületéssel tisztulhat csak meg. Krisztusnak vissza kell térnie a földre, hogy a fizikai újjászületés által megvalósuló fizikai megváltást is elhozza az emberiségnek.
4.2 A Szentháromság
A teremtés elve szerint Isten teremtésének eszménye a négypozíciós alapra épül, amely akkor jön létre, ha az eredet-szétválás-egyesülés folyamat nyomán megvalósul a három objektum célja. Jézus és a Szentlélek úgy teljesítik be a teremtés célját, hogy Isten kettős jellemvonásait az Ő két különálló objektumaként teljesítik ki. Adás-elfogadás kapcsolatuk révén Istennel a középpontban egységet alkotnak és megteremtik a négypozíciós alapot. Isten, Jézus és a Szentlélek így válik eggyé, egységük pedig a Szentháromság.
Isten azzal az eredeti céllal teremtette Ádámot és Évát, hogy háromságot alkossanak azáltal, hogy négypozíciós alapban, Istennel a középpontban férjként és feleségként harmóniában egyesülve az emberiség Igaz Szüleivé válnak. Ha Ádám és Éva nem estek volna bűnbe, hanem Istennel háromságot alkotva jó gyermekeknek életet adó Igaz Szülőkké váltak volna, leszármazottaik is jó férjekké és feleségekké váltak volna, akik életének középpontjában Isten áll. Minden emberi pár egy háromságot alkotna Istennel. Így megvalósult volna a földi Mennyország, ahol Isten három áldása teljesül. Bűnbe esésükkel Ádám és Éva ehelyett Sátánnal a középpontban teremtettek négypozíciós alapot, más szóval Sátánnal alkottak egy bűnbe esett háromságot. Leszármazottaik továbbra is Sátánnal hoztak létre háromságokat és ilyen módon egy romlott és erkölcstelen társadalmat építettek fel.
Isten a bűnbeesés óta annak a napnak az eljöveteléért munkálkodik, amikor újjászületést adhat az embereknek és háromságokban egyesülhet velük. Istennek ezért az volt a szándéka, hogy Jézust és menyasszonyát második Ádámként és Évaként az emberiség Igaz Szüleivé emelje fel. A feltámadt Jézus és a Szentlélek – Istennel egységben – azonban csupán egy szellemi háromságot tudtak létrehozni, így csak a szellemi Igaz Szülők küldetését tudták teljesíteni. Jézus és a Szentlélek a hívő embereket mint szellemi gyermekeiket ezért szellemi újjászületéssel és a szellemi háromságokban való helyreállással ajándékozzák meg.
Krisztusnak testben kell visszatérnie és meg kell találnia menyasszonyát. Itt a földön tökéletes háromságot teremtenek Istennel, és mind szellemileg, mind pedig fizikailag Igaz Szülőkké válnak. Szellemi és fizikai újjászületést adnak a bűnbe esett emberiségnek, eltörlik az emberek eredendő bűnét és lehetővé teszik számukra, hogy itt a földön Istennel a középpontban alkossanak háromságokat. Amikor a bűnbe esett ember helyreállításának folyamatában eléri azt a pontot, hogy Istennel a középpontban megteremti az igaz négypozíciós alapot, akkor végre fel tudja építeni a földi Mennyországot, ahol Isten három áldása megvalósul.