A Messiás második eljövetele
I. Miért van szükségünk a Messiás második eljövetelére?
A teremtés elvei című fejezetben már láthattuk, hogy Istennek az a célja, hogy mindannyian tükrözzük az Ő természetét, és így a vele való kapcsolatunkban teljes mértékben átéljük az örömöt és a szeretetet. Ezt úgy érjük el, hogy vállaljuk a felelősséget azért, hogy az igaz szeretetet testesítsük meg, azáltal, hogy testünk és lelkünk között istenközpontú kapcsolatot létesítünk és az igazság, a szépség és a jóság szerint irányítjuk életünket. Ekkor igaz szeretetű szülőkké és igaz szeretetű teremtőkké válunk, így megvalósítva a három áldást.
Sajnálatos módon azonban tudjuk, hogy első őseink nem érték el ezt az alapvető emberi célt. Nemcsak hogy nem érték el az erkölcsi érettséget, hanem, örökölve a bűnbeesett természetet és az önpusztításra való hajlamot, elterjesztették a rosszat. Bűnbeesett emberekké és szülőkké váltak, és a hamis szeretet hagyományát adták tovább. Az emberiség számára ezért lehetetlenné vált legyőzni a gonoszságot, és teljesíteni eredeti célját. Az emberi önpusztításnak ezt az alapvető problémáját egyetlen oktatási, gazdasági, vagy politikai rendszer, és egyetlen vallás sem volt képes megoldani.
A. Isten megoldása a bűnbeesett ember számára
Isten úgy segített a bűnbeesett embernek, hogy vezette a helyreállításban, és így felkészítette őt a Messiás, az Új Ádám eljövetelére. Amikor a Messiás helyreállítja az első emberpár hibáját, és vállalja a felelősséget a három áldás megvalósításáért, akkor Igaz Szülővé válik.
Ekkortól fogva örökre megváltozik a történelem. Az új Ádám és Eva az igaz szeretet példaképei lesznek és őket követve az összes többi ember még életében legyőzheti a rosszat, és elérheti a szellemi érettséget. Csupán idő kérdése, míg Isten összes gyermekében felébred a szeretet és a lelkiismeret, és elindul a helyreállítás útján, hogy még életében beteljesítse a három áldást. Ilyen módon valósul meg az az ideális világ, amelyet Isten elképzelt.
B. Jézusnak Igaz Szülővé kellett volna válnia
Kétezer évvel ezelőtt Jézus Messiásként, Második Ádámként jött el. Még életében megvalósította az első áldást: azt, hogy Istent tökéletesen tükrözze. Igaz szeretetű ember volt, és még a földön hatalmában állt megbocsátani a bűnbeesett emberek bűneit. Abban az időben a Második Évának is el kellett volna jönnie. Jézus és felesége váltak volna az Igaz Szülőkké, és továbbadták volna Isten igaz szeretetét, életét és vérvonalát, Jézusnak azonban fel kellett áldoznia fizikai életét, mert az emberek nem hittek benne, és nem ismerték fel őt. Jézus szeretetét azonban még így sem lehetett elpusztítani, és Ő Igaz Szülőként tevékenykedett továbbra is, a szellemi világban a Szentlélek segítségével. A rosszat azonban a földön nem sikerült legyőzni. Még a nagyon mély hitű keresztények sem tudják legyőzni testük bűnbeesett voltát, és ezt továbbadják gyermekeiknek. Sátán továbbra is uralkodik a társadalmi, politikai és gazdasági életen, és legfőképpen a családi életen.
Ahhoz, hogy befejeződjön a helyreállítás folyamata, szükség van a Messiás második eljövetelére. Istep erre készítette fel az utolsó 2000 évben az emberiséget. Egy új Ádám és egy új Éva jelenik majd meg, és Igaz Szülőkké válnak itt a földön, megmutatva nekünk az igaz szeretet világa felé vezető utat.
II. Mikor jön el a Messiás?
A történelmi időpárhuzamok perspektívájából nézve éppen ebben az időben élünk. Izrael és a kereszténység történelme között feltűnő a hasonlatosság vallási, gazdasági és politikai szempontból, valamint az időszakok megoszlása szempontjából. Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól Jézus megjelenéséig 1930 év telt el. Ezért valószínű, hogy a Messiás Jézus után megközelítőleg 1930 évvel fog visszatérni. A 400 éves időszak, amely a zsidó reformációtól Jézus megjelenéséig tartott, megismétlődik majd a kereszténység történelmében is. Ez annyit jelent, hogy a reformáció kezdete után 400 évvel érkezik el a Második Eljövetel ideje. Így valamikor 1917 és 1930 között a Messiásnak meg kell születnie.
A. A Messiásnak alapra van szüksége
Ahogyan évszázadok teltek el, míg Jézust széles körben megismerték, úgy valószínűleg évtizedek múlnak el, míg az emberek tudatára ébrednek annak, hogy a Második Eljövetel idejében élnek. Csak akkor ismeri fel és csak akkor fogadhatja a világ a Messiást, ha az ehhez szükséges alapot már lefektette.
Először meg kell mutatnunk Istennek a Belé vetett hitünket, a hitalap által, majd be kell bizonyítanunk Neki, hogy képesek vagyunk egymást is szeretni, és így építjük fel a szubsztanciális alapot.
Ha az emberiség felépíti az alapot a Messiás számára, Isten kiválaszthatja közülünk és felnevelheti a harmadik Ádámot. Most világszinten kell elérnünk központi nemzetekkel és gondolkodási irányzatokkal azt, amit az olyan központi egyének, mint Ábrahám, családi szinten értek el. Tekintsük most át azt, hogy hogyan dolgozott Isten a legújabb kori történelem folyamán azon, hogy ez az alap felépüljön.
B. A bűnbeesett ember helyreállítása
1. A szellemi én és a fizikai én
Az Alapelv szerint a történelemben Istennek az a célja, hogy egy olyan világot teremtsen, amelyben a három áldás megvalósul. A teremtés elvei című fejezetből megtudjuk, hogy az ember szellemi és fizikai énből áll. Amikor a bűnbeesés után eltávolodtunk Istentől, lelkünk elvesztette kapcsolatát Isten szívével,
Fizikai életünket sem úgy éljük, ahogyan ezt Isten elképzelte. Szellemi és gyakorlati életmódunk is távol esik az Isten által eltervezett eszménytől. A helyreállítás történelme során tehát Isten azon munkálkodott, hogy szellemi énünket újra összekapcsolja az Ő szívével, fizikai énünket pedig az ideális gyakorlati életmóddal. Azon is dolgozott, hogy helyreállítsa a lelkünk és testünk közötti helyes uralkodási rendet, hogy szellemi és erkölcsi vágyaink irányítsák anyagi vágyainkat.
2. Hebraizmus és hellenizmus
Ennek elérése végett, Isten nyugaton a központi történelmen keresztül dolgozott, hogy elindítson két irányzatot: a hebraizmust és a hellenizmust. A hebraizmus a lélek kultúrája, és vallásos életre törekszik. A vallás célja, hogy az ember szívét és lelkét Isten szívéhez és lelkéhez kapcsolja. A hebraizmus egy istenközpontú szemlélet, amely kiemeli a kötelesség, a hűség és a hit fontosságát, és Isten nagyságát hangsúlyozza.
A hellenizmus ezzel szemben a test kultúrája, egy emberközpontú irányzat, amely a mindennapi élet problémáival foglalkozik. A hellenizmus a tudományt, az értelmet és az emberi jogokat részesíti előnyben és az emberiség nagyságát hirdeti. Isten mind a hebraizmuson, mind a hellenizmuson keresztül próbálta emelni az emberi élet belső és külső színvonalát, és megszabadítani azt a vallási, intellektuális és fizikai kényszerektől, hogy az emberiség képes legyen megtalálni és befogadni a Messiást.
Ezek a mozgalmak eredetileg Jézus útját voltak hivatottak előkészíteni. A zsidók képviselték a hebraizmus csúcspontját, míg a Római birodalomban a hellenizmus virágzott. Jézus tökéletesíteni és egyesíteni tudta volna e két gondolati irányzatot, és ezáltal egy új és igaz kultúra alapját fektette volna le. Amikor azonban a Messiás meghalt, Isten előkészítette ennek a két irányzatnak a visszatérését felkészülésként az új Messiás eljövetelére.
C. Isten munkája napjainkban
1. A középkori egyház hatalmának hanyatlása
A kereszténység feladata az elmúlt kétezer évben az volt, hogy életben tartsa a reményt és a hitet a Messiás második eljöveteléig. Isten megalapította az egyházat, hogy eszközeként felhasználva továbbadja a Messiás eljövetelére való felkészülés hagyományát. A nyugati kereszténység történelmét közelebbről megvizsgálva azonban láthatjuk, hogy a keresztény egyház egy falat állított fel Isten és az emberek között. Az egyház elítélt minden tudományos fejlődést, és nem bátorított semmilyen politikai vagy gazdasági haladást. Azt tanította, hogy nem a földi, hanem a túlvilági élet a fontos, és hogy el kell tűrni e világ problémáit reménykedve abban, hogy majd a következő életben megkapjuk a jutalmat ezért.
A lelki életre nézve az egyház szintén nem ösztönözte a mélyebb szellemi és erkölcsi igazságokat, és az új vallási eszméket és gyakorlatokat, mint rosszat, üldözte. Mivel az emberek nem ismertek más tanítást, évszázadokig ebben hittek, és ennek eredményeként szellemi, intellektuális és alkotó képességeik sok szempontból nem tudtak tovább fejlődni.
Istennek ezért meg kellett döntenie a középkori egyház központosított hatalmát. Ezt a hellenizmus és a hebraizmus segítségével tette meg, melyek a XV. és XVI. században a reneszánsz és a reformáció irányzatában jelentek meg. Isten a reneszánszon és a reformáción keresztül dolgozott és adott ösztönzést, hogy felszabadítsa szellemünket, értelmünket és testünket, hogy minél közelebb kerüljünk a három áldás megvalósításához.
2. A Második Eljövetelre való felkészülés három szakasza
A Luther Mártontól az első világháborúig terjedő felkészülési időszakot három szakaszra oszthatjuk.
i. Kialakulási szakasz
A kialakulási szakasz a reformáció és a reneszánsz kora, és Luther Mártontól 1648-ig, a vesztfáliai békéig tartott. Ez alatt az időszak alatt az emberi képességekről alkotott kép lassan megváltozott.
ii. Növekedési szakasz
A növekedési szakasz a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békétől az 1789-es francia forradalomig tartott. Ez a vallás és az ideológiák közötti harc időszaka volt, amely alatt átalakult a valóságról alkotott ideológiai nézőpont.
iii. Kiteljesedési szakasz
A kiteljesedési szakasz a francia forradalommal kezdődött, és egészen az első világháború végéig tartott. Ez a politikai, a gazdasági és az ideológiai rendszer megérésének időszaka. Megfigyelhetjük, hogy Isten ebben az időszakban a hebraizmuson és a hellenizmuson keresztül dolgozott, hogy felállítson két politikai, gazdasági és ideológiai világnézetet, amelyek végül társadalmi rendszerekben teljesednek ki.
Kezdetben a két irányzat támogatta egymást. Isten vágya az volt, hogy ez a folyamat folytatódjon, A hebraizmus azonban hajlamos arra, hogy eltúlozza Isten értékét és az emberi gyengeséget, míg a hellenizmus könnyen abba a hibába eshet, hogy túl nagy hangsúlyt fektessen az ember nagyságára, és hogy tiszteletlen legyen Istennel szemben. Így végül tanúi lehettünk annak, hogy ez a két irányzat, akárcsak a bűnbeesett ember lelke és teste, egyre jobban szembefordult egymással.
D. Felkészülés a Második Eljövetelre
1. A reformáció és a reneszánsz
a. A reneszánsz
Az első időszak a Második Eljövetelre való felkészülés kialakulási szakaszának a kezdete. A reneszánsz szó francia eredetű, újjászületést jelent, és egészen pontosan a hellenizmus újjászületésére utal. Több száz éves lassú fejlődés után a keresztes háborúk eredményeként a nyugati civilizáció átvette a görög klasszikusok filozófiai, művészeti és irodalmi munkáit.
A keresztény világ emberére nagy hatással volt a görög és a hellén civilizáció, amely mind az irodalomban, mind a festészetben és az építészetben új alkotásokra ösztönözte. Ez az értelem és a tudomány újjászületését, és az európai ember önbecsülésének megújulását is jelentette. Olyan személyiségek, mint például Machiavelli, kihívást intéztek az egyházi hatalom és erkölcsiség ellen. Petrarca elindította a világi humanizmust. Shakespeare, Chaucer és Dante műveikben a földi élet elsőbbségét hangsúlyozták, és az egyházat gyakran kigúnyolták. Michelangelo, Leonardo da Vinci és más nagy művészek az emberi test szépségét magasztalták. Kopernikusz és Galileo Galilei az egyház által támogatott tanokkal szembehelyezkedve megnyitották az utat az új természettudományos felfedezések számára.
b. A reformáció
A humanizmussal és a reneszánsszal párhuzamosan, amelyek külső életkörülményeink javulását szolgálták, Isten olyan prófétákon keresztül dolgozott, mint John Wycliffe, Husz János vagy Luther Márton, arra ösztönözve őket, hogy szellemi megújulást hozzanak. A technika fejlődése folytán megindult a könyvnyomtatás, és először a történelem folyamán az embereknek lehetőségük nyílt arra, hogy olvassák a Bibliát. Luther erősen kritizálta azokat az egyházi szokásokat, amelyek szembehelyezkedtek a Bibliával. 1517-ben tiltakozó mozgalmat indított a katolikus egyház korrupciója ellen. Ez az új szellemi mozgalom egész Európában elterjedt, Franciaországban Kálvin, Svájcban Zwingli volt az, aki az emberi értékeket új megvilágításba helyezte. Így minden ember számára lehetővé vált, hogy egy személyes kapcsolatot alakítson ki Istennel, anélkül hogy igénybe venné az egyházi struktúrát. Ez a reformáció vívmánya.
A reformáció megjelenése nagy vitát váltott ki a kereszténységen belül, és 1618-ban kitört a harmincéves háború a hagyományos keresztények és a protestánsok között. 1648-ban a protestánsok győzelmével ért véget a háború, és a vesztfáliai béke alapján Európa vallási szempontból két részre szakadt. Ezzel véget ért az utolsó 400 év kialakulási szakasza, melynek célja az volt, hogy az ember lelkét és testét felszabadítsa, és ezzel előkészítse a Messiás második eljövetelét.
2. A vallás és az ideológiák közötti konfliktus időszaka
A második szakasz, vagyis az utolsó 400 év növekedési szakasza, a vallás és az ideológiák közötti konfliktus időszaka. Ez az időszak a második reneszánsz és második reformáció korszaka. A két irányzat ekkor kezdett összeütközésbe kerülni. Ez inkább ideológiai időszak volt, amelynek középpontjában az igazságnak és a valóságnak egy újfajta szemlélete állt.
a. A felvilágosodás
A második reneszánsz, vagy ismertebb nevén a felvilágosodás, tudományos úton kereste az igazságot. Ebben az időszakban épültek fel, a racionalizmusból és az empirizmusból kiindulva, a modern tudomány alapjai. Descartes meg volt győződve arról, hogy csupán az értelmünk által ismerhetjük meg az igazságot, amely a lelkünkben van. Locke és Bacon az ellenkezőjét vallották. Szerintiik az igazság az emberen kívül létezik, és csak tapasztalat által ismerhetjük meg. Mindkét nézőpont szerint Isten és kinyilatkoztatás nélkül is el lehet jutni az igazsághoz, és ezzel hozzájárultak a tudományos módszer fejlődéséhez.
E fejlődés eredményeként a filozófusok arra használták fel a racionalizmust és az empirizmust, hogy választ adjanak az Isten létezésével és az emberi élet céljával kapcsolatos kérdésekre. Megkérdőjelezték azokat az értékeket és tanokat, amelyeket a tudomány nem támasztott alá, és előmozdították a relativizmus elterjedését. Vitatták az egyház értékét, és azt az elképzelést, miszerint egy személyes Isten tevékenykedik az életünkben. A kopernikuszi forradalom után megszületett a deizmus. A deizmus kijelentette, hogy ugyan Isten megteremtette a világegyetemet, de nincs bizonyíték arra, hogy azóta aktívan részt venne működésében. Voltaire és a francia deisták arra a következtetésre jutottak, hogy nincsen szükség vallásra.
A baloldali hegelizmus követői elferdítették a német Georg Hegel elméletét, hogy tagadhassák Isten létezését. Hegel kijelentette, hogy a történelemben az eszmék dialektikus módon születtek meg: egymással szemben álló ideológiák konfliktusából új ideológiák születtek. A materialisták, akik tagadták a lélek létezését, ezt a folyamatot materialista nézőpontból értékelték, és így magyarázták a történelem fejlődését. Az olyan materialista gondolkodók, mint Feuerbach és Strauss, Jézust és a kereszténységet csupán politikai és gazdasági nézőpontból kezdték el vizsgálni.
Látjuk, hogy a felvilágosodás számos gondolkodója arra a következtetésre jutott, hogy sem Isten, sem a Messiás nem létezik. Ugyanebben az időben az ipari forradalomnak köszönhetően felmerült az egyetemes emberi fejlődés gondolata. Abban hittek, hogy a fejlődés elkerülhetetlenül az ideális világ felé fogja irányítani az emberiséget, és hogy ehhez sem Istenre, sem az emberi felelősségre nincs szükség. Ez az optimista és utópisztikus szemlélet azt eredményezte, hogy elterelődött a figyelem a társadalmi és gazdasági rendszerek szenvedő áldozatairól.
b. A második reformáció
Körülbelül ugyanebben az időben Nyugat-Európában egy második vallási reformáció ment végbe. Míg a materialisták arra a következtetésre jutottak, hogy nincs Isten, nincsen szellemi világ, és nincsen szükség a Messiásra, ezalatt a vallásos embereknek drámai szellemi élményekben volt részük. Sokan (mint például a híres tudós, Emanuel Swedenborg), nyitottá váltak a szellemi világra, és leírták élményeiket. Intuíciójuk és a szívük által találták meg az igazságot. A második reformáció ezen mozgalmai arra ösztönözték az embereket, hogy Jézus és a Biblia segítségével közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki Istennel. Angliában a puritanizmus egy teljes világszemléletet alakított ki, amelynek a bibliai életmód volt az alapja. Németországban a Spener által vezetett pietisták, ugyanúgy, mint a Wesley fivérek által vezetett brit metodisták, egy rendszerezett, ugyanakkor az érzelmeken alapuló vallásos életet hirdettek. Ugyanez a jelenség az amerikai gyarmatokon Nagy Ébredések néven terjedt el.
Istenközpontú gondolkodók jelentek meg, mint például a német idealisták: Immanuel Kant és Hegel. A jobboldali hegelisták hittek abban, hogy az eszmék világa a valóságos, az okozói, míg a fizikai az okozati világ. Hegel hosszan írt Isten természetéről, céljáról és arról, hogy hogyan tevékenykedik.
Isten elhintette az európai keresztény társadalomban a külső szabadság, hatalom és jólét iránti vágyat, valamint a belső szabadság, gyarapodás, és hatalom iránti igényt is, s ezt azért tette, hogy legyenek olyan művelt és mélyen hívő emberek, akik készen állnak arra, hogy befogadják a Messiás üzenetét. Ennek a második szakasznak a végén ezek a nézetek új társadalmi rendszerekben nyilvánultak meg, amelyek a demokráciáért folytatott küzdelmek eredményeként jöttek létre. Mindkét irányzat tiltakozott az akkori monarchista struktúrák vallási, politikai és gazdasági elnyomása ellen, mivel azonban különböző alapokon álltak, hatásuk is nagyon különbözött. A harmadik, befejező szakasz az amerikai és a francia forradalmakkal kezdődött.
3. A politikai, gazdasági és ideológiai rendszer kiteljesedésének időszaka
a. A kommunizmus kialakulása
i. A francia forradalom
A hellenizmus szélsőséges megnyilvánulásaként jelentkező francia forradalom volt az, amely megteremtette a demokrácián alapuló szabadságot, A királyt és az őt támogató egyházat egy olyan ellenséges testvérpárnak tekintették, amelyet el kell pusztítani. A felvilágosodás materialista és istentagadó jellege a francia forradalom erős vallásellenességében jutott kifejeződésre, amely a szabadságot, a testvériséget és az egyenlőséget Isten nélkül kívánta megvalósítani. A vallásos nézeteket és tevékenységeket betiltották, és a kereszténység képtelen volt megfékezni az emberek erőszakos bosszúvágyát. Ennek eredményeként jött létre a napóleoni diktatúra.
ii. Marx és Engels
Ebben az időben Európában Marx úgy gondolta, hogy a francia forradalom utat mutat a társadalmi fejlődésnek, és megszünteti a feudalizmus és a monarchiák alatt sínylődő emberek szenvedéseit. Erősen neheztelt az elnyomó kormányra, és az azokban az években kifejlődött kapitalizmusra ugyanúgy, mint az egyházra, amely semmit sem tett azért, hogy az igazságtalanságokat megszüntesse.
Ezt a korszakot mélyen befolyásolták Darwin és Malthus néze tei, melyek az embert csupán egy állatnak tekintették. Freud az emberi indíttatásokat az ösztönökhöz hasonlította. Comte pozitivista elméletében kifejtette, hogy minden igazságot tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani, és a redukcionisták minden emberi jelenséget materiális folyamatként magyará4ak. Marx volt az, aki ezt a materializmust logikailag a kiteljesedésig fejlesztette.
Kidolgozta a felszabadítási ideológiát a „dolgozók paradicsomának” létrejöttéről. Ezt hirdette az 1848-ban megjelentetett Kommunista Kiáltványban. Karl Marx és társa, Engels egy olyan világszemléletet dolgoztak ki, amely kritizálta a kormány, a vallás és a gazdaság létező formáit. Az emberi gonoszságot egy új társadalmi rendszer felépítésével próbálták kiirtani.
iii. A marxizmus
A marxizmus kijelenti, hogy a politikában a demokráciát kell megvalósítani, ahol a hatalom a nép, vagyis a proletariátus kezében van. Később, a gyakorlatban, ez a proletariátus diktatúrája által valósulna meg, amelyben egy csoportot kiválasztanának arra, hogy vezesse a népet az Ő érdekei szerint. A kapitalizmus gonoszságainak felszámolásáról Marx ezt mondta: „a magántulajdon az eredendő bűn”. Meg akarta szüntetni a tulajdonjogot, s ezért egy, a kollektivizációra és a központi tervekre alapozott gazdasági rendszert dolgozott ki. Ebben a rendszerben minden közös lenne, az emberek mindent, és ugyanakkor semmit sem birtokolnának, és így becsületesek maradnának.
Ideológiai téren kidolgozta a dialektikus és történelmi materializmus elméletét, mint Isten, a vallás, és a kapitalizmus kritikáját. Ez az elmélet tagadja a szellemi világ okozói voltát, és kijelenti azt, hogy a történelmi fejlődés osztályharcok révén megy végbe. E folyamat eredményeként egy ideális, osztály-nélküli társadalom alakulna ki. A valóságban azonban ezeknek az eszméknek az erőszakos oldala egyre erősebbé vált, elnyomva az értékeket, s ez az emberi jogokkal való nagy fokú visszaélésekhez vezetett.
iv. A bolsevik forradalom
A gazdasági, politikai és ideológiai rendszer kiteljesedésének időszaka alatt ezen elméletek megszületése 1917-ben egy független kormány létrejöttét eredményezték. Lenin vezette az orosz cári rendszer megbuktatását, s ezzel elindította az első marxista, vagy kommunista állam, a Szovjetunió megalapításának folyamatát. Ez volt a harmadik szakasza annak az irányzatnak, amelyet a hellenizmus indított a Második Eljövetel előtt.
Ez a világszemlélet mélyen rögződött egy olyan nemzet tudatába, amely egy államközpóntú rendszert épített ki. Az állam a hatalom középpontja, és arra hivatott, hogy a népet képviselje és amikor szükséges, az egyénnek fel kell áldoznia a többi állampolgárért saját jogait. Ennek az ideológiának a hiányosságai gazdasági elégedetlenséget szültek, és a hatalom egy vezető csoport kezében összpontosult.
b. A nyugati demokrácia kialakulása
i. A Dicsőséges Forradalom
A kommunista nemzet kialakulásával párhuzamosan a másik irányzat, a hebraizmus is elérte csúcspontját. Isten a hebraizmust használta fel arra, hogy az angol, (más néven dicsőséges), és az amerikai forradalmon keresztül egy másfajta demokratikus rendszert építsen ki. Az angol forradalomban 1688-ban megtörtént erőszakmentes királyváltás a parlamenten keresztül bizonyos mértékű egyéni szabadságot biztosított minden állampolgárnak. Ez a kezdete egy egyéni jogokon és szabadságon alapuló kormánynak,
ii. Az amerikai forradalom
1776-ban az amerikai forradalom következményeként az újonnan megalakult Egyesült Államok kilépett az angol kormány fennhatósága alól. Az Európából Amerikába, az Újvilágba vándorló emberek fő vágya az volt, hogy, mint vallási kisebbség, megmeneküljenek a vallásos üldöztetések elől. Puritánok voltak, akik vallásszabadságot és lelkiismereteti szabadságot kerestek, mint minden emberi szabadság gyökerét. Megpróbáltak egy új életmódot kialakítani, de beleütköztek az angol kormány és az anglikán egyház által állított akadályokba. A gyarmatok erőteljesen reagáltak, de nem váltak vallásellenessé, sem szélsőségesen bosszúállóvá. Részben ez volt az amerikai forradalom belső, szellemi oka. Természetesen vannak más okok is, de ahogyan Angliában a metodisták üzenete és társadalmi működése megakadályozott egy olyan erőszakos forradalmat, mint amilyen Franciaországban következett be, úgy a Nagy Ébredések irányzata áll az amerikai forradalom egyedülálló jellege mögött.
iii. A nyugati demokratikus elvek
Az angol és amerikai forradalmak után alakult kormányok az Isten létezésébe vetett hiten alapultak. Minden szabadság a Teremtőtől származik, és sem embernek, sem kormánynak nincsen joga elvenni azt. Amerikában ezt az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jognak nevezik.
Amerikában más irányba fejlődött a politika, a gazdaság és az ideológia, mint a marxista rendszerben. Politikai téren kidolgozták az egyéni jogokba vetett hiten alapuló népképviseleti demokrácia elméletét. Minden felnőttnek jogában állt szavazni a lakosságot képviselő és a köz érdekeiért tevékenykedő emberekre. Gazdasági területen a kapitalizmus az egyéni szabadságba vetett hiten alapszik. Amíg az emberek nem szólnak bele más munkájába, és amíg teljes szabadságot kapnak, fejlődni fognak és hatékonyakká válnak.
iv. A kereszténység felelőssége
A történelmet a kereszténység ideológiája Isten munkájának és az emberi felelősségnek az eredményeként tekinti. A társadalmi igazságszolgáltatás ugyanúgy, mint a javak igazságos elosztása, a keresztény lelkiismerettől függő volt. Abban az esetben, ha néhányan túlságosan is meggazdagodnának, lelkiismeretük arra indítaná őket, hogy kiemeljenek másokat a nyomorból. Így mindenki, aki anyagilag szükséget szenved, megkapná mindazt, amire szüksége van. A valóságban azonban az önérdek nagyon sokszor a közérdek elé került és ez gyakran visszaéléshez vezetett.
A hebraisztikus világnézeti korszak kiteljesedésének eredményeként megszületett egy egyénközpontú rendszer. Az amerikai alkotmány kezdetben csak kevés kiváltságot adott a kormánynak, míg az egyénnek sok jogot biztosított, mint például a vallás-, a tulajdonjogi- és a szólásszabadságot.
A kereszténység ismét arra próbálta ösztönözni az embereket, hogy alakítsanak ki magukban egy közösségi felelősségérzetet, ezért a nyugati rendszerben az egyén szerepel az első helyen, nem pedig az állam vagy a kormány.
4. A hellenizmus és a hebraizmus nem tudtak egymással egyesülni
A kereszténység ideológiájának hanyatlása miatt mind a kapitalizmus, mind a demokrácia kudarcot vallott. A profitszerzés érdekében tolerálták a gazdasági igazságtalanságokat, és a társadalmi felelőtlenség egyre jobban lehetővé tette azt, hogy a hatalom egy uralkodó csoport kezében legyen.
A helyreállítás történelmének párhuzamai szerint az első világháborúval végződő időszak az, amikor a Messiásnak meg kellene jelennie itt a földön, de ha fel akarjuk ismerni, és be akarjuk fogadni őt, akkor fel kell készülnünk az eljövetelére. Isten azt remélte, hogy a hellenizmus és a hebraizmus kiteljesednek, és ebben a modern korban egyesülnek, mint lélek és test, valamint megteremtik a megfelelő környezetet az új Ádám és az új Éva sikeres küldetéséhez.
A XX. században azonban ez a két vonulat egyre ellenségesebb lett egymással szemben. Az inkább külső, materialista kultúra nem követte a belső, szellemi kultúrát, amely maga is egyre korruptabbá vált. Mivel a két irányzat nem működött együtt, több jóvátételre lett szükség. Isten próbálta szétválasztani őket, bár tudta, hogy ez konfliktusokat szülhet, de reménykedett abban, hogy később majd egyesülnek egymással. Ennek következtében 1917-ben két, egymással párhuzamosan haladó világnézet fejlődött ki. Nyugaton egyfajta vallásos, demokratikus kormány jött létre, keleten pedig megszületett a kommunizmus.
E. A két világháború
1. Az első világháború
Ez előtt az összecsapás előtt, abban az időben, amikor a Messiásnak meg kellett jelennie, kitört az első világháború. 1914-ben a központi hatalmak Németországgal a középpontban megtámadták a szövetséges nemzeteket, amelyek élén az Egyesült Államok állt. 1918-ban a szövetségesek legyőzték ellenfelüket, és 1919-ben aláírták a békeszerződést. A versailles-i béke egyesítette a nyugati világot. Megalakult a Népszövetség abból a célból, hogy véget vessen a háborúnak, és előmozdítsa a béke és a harmónia megteremtését. E jóvátétel és szenvedés alapján születhetett meg a Messiás.
A versailles-i békeszerződés azonban sajnálatos módon nagyon keményen bánt a központi hatalmakkal. Ezt követően legfőképpen Németországban nőtt az elégedetlenség, s ezért Istennek meghiúsult az a reménye, hogy a Népszövetség lesz az egyesült világ központja. A Népszövetség ugyan egy bizonyos fokig nagyobb egységet teremtett a világban, szellemileg azonban ez az egység egyáltalán nem jött létre. A növekvő elégedetlenség vezetett a második világháborúhoz.
2.A második világháború
Sátán remélte, hogy ezeken a háborúkon keresztül lerombolja a Messiás alapját. A tengelyhatalmak élén Németország újra megtámadta a szövetségeseket, és 1939-ben kitört a második világháború. 1945-ben a tengelyhatalmak vereséget szenvedtek és megadták magukat. Az Európában és Ázsiában aláírt különböző békeszerződések a háború végét jelezték. Ez a hihetetlenül nagy borzalom és szenvedés volt szükséges ahhoz, hogy jóvátegye az első világháború kudarcait, és hogy a Messiás elkezdhesse nyilvános tevékenységét.
Isten ismét abban reménykedett, hogy ez a világ kettéosztottságának a végét jelenti, és hogy a szövetségesek és a tengelyhatalmak a hellenizmust és a hebraizmust képviselve végre átölelik egymást. Ezen az alapon jelenhetett volna meg a világ számára a Messiás. Valóban most először történt meg a történelemben, hogy a győztes országok, keresztény szellemiségtől indíttatva, megbocsátottak ellenfeleiknek. Saját szabadságukat, vagyonukat és technológiájukat felhasználva segítettek a legyőzött nemzeteknek országaik újjáépítésében.
Ezenkívül, megalapították az Egyesült Nemzetek Szövetségét. Isten reménye, valamint a szervezet alapító szándéka az volt, hogy ez a szervezet álljon majd az egész emberiség egyesítésének a középpontjában, és hogy az ENSZ-tagországok az egész emberiséget képviseljék majd. Ennek a szervezetnek világkormányként kellett volna működnie, és az lett volna a feladata, hogy mindenki számára megvalósítsa a békét és a jólétet.
F. A harmadik világháború
Ugyanebben az évben azonban, 1945-ben, kitört a harmadik világháború, a hidegháború. Rögtön a második világháború végén az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a két politikai szövetséges, ideológiailag ellenségekké váltak. Ezért 1945-ben a világ harmadszor is kettészakadt, de most ideológiai szempontból. Az egyik oldalt a hebraizmuson nyugvó demokratikus világ, a másik oldalt a materializmuson alapuló kommunista világ képviselte. Bár ez a konfliktus olykor regionális háborúk formájában is megnyilvánult, mint például a koreai és a vietnámi háború, lényegében azonban világszinten eszmei harc maradt.
A Szovjetunió abban reménykedett, hogy a marxizmus-leninizmus egyesíti az egész világot, de bármennyire próbálta az egész világra kiterjeszteni propagandáját, az a rendszer, amelyet a kommunista országok felállítottak, nem jelentett vonzerőt a nyugati nemzetek számára. Ezért a kommunizmusnak nem sikerült saját ideológiája alatt egyesíteni a világot.
A nyugat ezzel egy időben megkísérelte a világot a kereszténység és a kapitalizmus eszméje alatt egyesíteni. Lenin ezt „gazdasági imperializmusnak” nevezte, amely a kapitalista rendszer révén a világpiac kiterjedését, és ezzel a gazdasági és politikai világuralom megszerzését célozta meg. A nyugati világ reménye az volt, hogy ez a két megközelítés lehetővé teszi majd az emberek számára, hogy csatlakozzanak egy keresztény értékeken alapuló szabadpiaci rendszerhez. Azt látjuk azonban, hogy a nyugati demokráciák sem tudták ideológiájuk alatt egyesíteni a világot.
G. A kommunizmus és a nyugati demokrácia kudarca
Egyik rendszernek sem volt elég erkölcsi, vagy gyakorlati ereje ahhoz, hogy a világuralmat megszerezze, de kettejük konfliktusa a történelem folyamán komoly következményekkel járt. Emiatt az ideológiai háború miatt nem épült fel a Messiás világszintű alapja, és ezért nem találkozhattunk az Igaz Szülőkkel. Ez volt a két világuralom megosztottságának legsúlyosabb következménye.
Emberi szemszögből nézve, e két nemzet kiépítette a történelem leghatalmasabb pusztító katonai rendszereit. Évente több százmilliárd dollárt költöttek fegyverkezésre, és ezt a pénzt az élelmezéstől, az egészségügytől és más, az emberiség számára fontos értékektől vonták meg. Ezt volt a hidegháború tragikus ára.
H. Isten reménye a világ számára
1. Új távlat szükségessége
Ha az utóbbi 45 évben a Szovjetunió és az Egyesült Államok békében éltek volna egymással, akkor több tízbilliárd dollár, és elképzelhetetlenül nagy intellektuális és szellemi energia állt volna a világ rendelkezésére, hogy mindenki számára megvalósítsa a békét és a jólétet. Ez volt Isten terve és reménye a második világháború végén. Ma már a földi mennyország kezdetén lennénk. Ez azonban nem valósult meg, mert a kommunista világ, mint a test, megpróbált uralkodni a demokratikus világ felett, és a demokratikus világ, mint a lélek, megpróbálta uralni a kommunista világot. Mindkét világszemlélet olyan szempontokat képvisel, amelyek Isten szempontjának fontos vonását tükrözik.
Új távlatokra van szükségünk, melyek, értékelve e két szempontot, akár egy tökéletes ember lelke és teste között, egységet teremtenének közöttük. Nem jobboldali vagy baloldali, hanem a kettőt egyesítő megközelítésre van szükségünk a világ problémáinak megoldásához.
2. A szülők vethetnek véget ennek a konfliktusnak
Egy általános gyerekkori példával szeretnénk illusztrálni azt, hogy mire van szükség a mai világban. A fiatalabb és az idősebb testvér különbözőképpen gondolkodnak és másfajta életet is élnek. Mivel mind az idősebb mind a fiatalabb testvér makacs és elszánt, egyikük sem tudja meggyőzni a másikat nézőpontja helyességéről. A helyzetet még csak nehezíti az, hogy egy szobában alszanak, és ez a szoba gyakran a csatatér szerepét tölti be. Vitáikat nagyon ritkán tudják verekedéssel megoldani. Mindkettőjük fő gondja az, hogy eldöntse, melyiküknek van igaza, és meg akarják büntetni azt, aki téved.
A szülők azonban mindig véget tudnak vetni a viszálynak. Ha az egyik szülő belép a csatamezőre, ki tudja békíteni a két testvért. A szülő nem áll egyik oldalra sem, hanem mindkét gyermek javát akarja. A szülők mindkét gyermeket egyformán szeretik, és ezért az Ő nézőpontjuk egy magasabb szintet képvisel, és csak arra vágynak, hogy véget vethessenek a viszálynak, és helyreállítsák a két testvér közötti kapcsolatot. Nem tudják elviselni azt, hogy gyermekeik bántják egymást, s addig nem nyugszanak, míg verekedéstől kimerült gyermekeiket rá nem bírják arra, hogy kezet nyújtsanak egymásnak. Az a szülők vágya, hogy veszekedő gyermekeik békét kössenek egymással.
3. Az Igaz Szülők eljövetele
A világ egészen mostanáig szenvedett az olyan vezetőktől, akiket gyakran az önzés és a nacionalizmus motivált. Még nem tapasztaltuk az igaz szülői szeretet nézőpontját, amely megtanított volna minket arra, hogy hogyan szeressük egymást, és hogyan oldjuk meg konfliktusainkat. A világnak, amelyben élünk, új távlatra van szüksége a világbéke megteremtéséhez. Nem az számít, hogy a múltban kinek volt igaza, vagy ki tévedett, hanem az a fontos, hogy az egész emberiség egységet alkosson azért, hogy lehetségessé váljon a megbocsátás és a szeretet, hogy teljes mértékben kibontakoztathassuk értékeinket és képességeinket.
Ezért az Igaz Szülők tanítását a központba helyezve új nézőpontot kell kialakítanunk a nemzetek és a népek közötti kapcsolatainkról. Egy olyan tanításra van szükségünk, amely mind a kommunista, mind a demokratikus világot átfogja, s amely minden népnek, a muzulmánoknak és a zsidóknak, a feketéknek és a fehéreknek is egyenlő értékeket tulajdonít.
Ha Isten szemszögéből nézzük a helyzetet, minden ember az Ő gyermeke. Nem vádol minket, hanem segítséget szeretne nyújtani nekünk ahhoz, hogy egymást nagyon boldoggá tegyük. Egy olyan eszmerendszerre van szükségünk, amely minden embert meggyőz erről. Látjuk, hogy napjainkban sok korlát ledől, ezért most van itt az ideje annak, hogy megkapjuk az Igaz Szülők tanítását. Valóban eljött az ideje annak, hogy várjuk az Igaz Szülők eljövetelét és ez a legnagyobb reményünk.
III. Hol történik meg a második eljövetel?
Láthattuk, hogy Istennek elő kell készítenie egy népet és egy országot, a választott nemzetet, amely része lesz a Messiás sikeres alapjának. Isten munkája már világszinten folyik, ezért a Messiásnak mindenképpen szüksége van egy nemzetre, amely által kiterjesztheti befolyását, és amely óvni és támogatni fogja őt.
A. A választott nemzet
Melyik az a nemzet, amelyet Isten kiválasztott erre a célra? Sok keresztény azt gondolja, hogy Izrael ez a nemzet, hiszen Izrael Jézus és a kereszténység, valamint a judaizmus és az iszlám szülőföldje is. Jézus azonban világosan kijelenti, hogy nem Izraelbe tér vissza, hanem egy olyan nemzethez, amely megtermi gyümölcsét (Mt 21,33-43). Izrael, amely „győztest” jelent, a választott nemzet státuszát képviseli, melyet egy másik ország is megkaphat.
Isten kétezer éven keresztül készítette fel Izraelt a Messiás első el jövetelére. A Második Eljövetelre Istennek ugyanígy ki kellett választania egy másik nemzetet. A történelem, mint ahogyan erre már rámutattunk, ismétli önmagát. Isten tökéletes, és terve is az, mikor azonban az ember nem teljesíti felelősségét, Istennek újra kell kezdenie munkáját. Ugyanazt a tervet fogja használni a Második Eljövetelre, ugyanúgy készít fel egy nemzetet, mint 2000 évvel ezelőtt.
1. A választott nemzet jellemzői
a. Ártatlanul szenvedett a történelem folyamán
Izraelt vehetjük példaként ahhoz, hogy megértsük, melyek a választott nép jellemzői. Először azt figyelhetjük meg, hogy ez a nemzet nagyon sokat szenvedett azért, hogy Isten szívének objektumává váljon. A kétezer évvel ezelőtti Izrael, egy kicsiny, szegény nemzetként bár, a hebraizmus és az Istenbe vetett hit központi hatalma volt. Külső szempontból azonban egy észrevétlen, egy nyelvet beszélő és egy fajt magába foglaló országként ismerték. Az akkori világhatalom, a Római Birodalom megszállása és elnyomása alatt állt.
Nemcsak a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, hanem olyan országok vették körül, amelyek a múltban uralkodtak rajta. Izrael mély vallásos élete megkülönböztette őt szomszédaitól, és álIandó küzdelmet kellett vívnia azért, hogy az őt körülvevő kultúrák befolyásával szemben megtartsa identitását.
Mivel Isten azt szerette volna, hogy Izrael ledöntse a földön levő rossz hatalmát, Sátán nem akarta, hogy felépüljön a Messiás alapja, ezért minél inkább kifejezték a zsidók a hitüket Istenben, Sátán annál nagyobb nehézségeket zúdított rájuk. Ezeken a nehézségeken keresztül azonban megismerhették Isten szenvedő szívét, akit állandóan elárultak és akinek állandó fájdalmakat kellett kiállnia annak ellenére, hogy Ő semmi rosszat nem tett.
Izraelhez hasonlóan a modern választott nemzet is ilyen szenvedésekkel teli történelmet tudhat maga mögött, és ezen a történelmen keresztül Isten szívének objektumává kell válnia, és át kell éreznie az Ő szenvedését. A választott népnek hitében alázatosnak kell lennie, hogy felkészítse szívét az Igaz Szülők eljövetelére.
<>b. Központi vallásIsten kétezer éven keresztül dolgozott az izraelitákkal, hogy a judaizmus vallásán keresztül, amelynek alapját Mózes jelenti, mélyebben megértsék az Ő szívét és akaratát, és azt, hogy milyen erkölcsi életet kell élniük. Ez a választott vallás lelkileg felkészítette őket a Messiás, Jézus szavainak a befogadására. Istennek hasonló módon ki kell választania egy erősen keresztény nemzetet, amely Jézus tanításai és hagyománya szerint él.
c. Válaszvonal a hebraizmus és a hellenizmus között
Izrael harmadik jellemzője az volt, hogy Jézus idejében római fennhatóság alatt állt. Róma az Isten által kialakított hellenizmust képviselte. Katonai, gazdasági és technikai nagyhatalom volt, amely egy világkormány alatt próbálta egyesíteni az egész emberiséget. Róma, mint a hellenizmus képviselője, megszállta ezt a kis nemzetet, Izraelt, amely a hebraizmust képviselte. A két nemzet szembekerülése a szélsőségesen emberközpontú szemlélet és a szélsőségesen istenközpontú szemlélet összecsapását jelentette. Várható, hogy az új választott nemzet is a modern hellenizmus és hebraizmus összecsapásának színtere lesz.
d. Nemzeti jóvátételi időszak
A negyedik pont a negyvenes számon alapuló nemzeti jóvátételi időszak. A negyvenes szám az egész helyreállítási történelem során egy jóvátételi időszakot jelentett (40 napig tartó vízözön, Jézus 40 napos böjtje stb). Izrael négy évszázadon keresztül volt egyiptomi rabságban.
Ezenkívül, a Malakiás próféta és Jézus megjelenése közötti 400 év alatt a zsidó nép különböző hatalmak politikai megszállása alatt volt, és szellemi zűrzavar közepette élt, várva a Messiás eljövetelét. Ez a belső és külső felkészülés időszaka volt. Az új kiválasztott nemzetnek a Második Eljövetel előtt hasonló jóvátételi időszakon kell keresztülmennie.
e. Jövendölések a Messiásról eljöveteléről
Izrael sok kinyilatkoztatást kapott a Messiás eljöveteléről. A Biblia erről így szól: „Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak” (Ámosz 3,7). Annak érdekében, hogy segítsen gyermekeinek felelősségük teljesítésében, Isten üzeneteket küld egy népnek, hogy ezzel felkészítse őket Fia eljövetelére. Isten több száz évig is dolgozik, felkészítve népét jövendölések segítségével, hogy várakozásukban megerősítse őket. Ezért volt az, hogy Jézus idejében a zsidó nép elszántan kereste a Messiást.
A Biblia lejegyzi, hogy néhány zsidó vezető elment Keresztelő Jánoshoz, és megkérdezte tőle, hogy ő-e az, akire vártak, vagy sem. Napjainkban is lesz egy nemzet, amelynek állandóan üzeneteket kell kapnia arról, hogy Isten képviselőjét fogja befogadni, aki majd a világ helyreállítására használja fel.
2. Egy nemzet Keleten
Lehetetlenség bizonyítékokkal kimutatni, hogy melyik nemzet a legalkalmasabb arra, hogy belőle szülessen meg újra a Messiás. Van azonban néhány olyan jel, amely utal arra, hogy melyik lehet ez a nemzet. Ha a vallástörténetet nézzük, láthatjuk, hogy minden vallás szülőhelye az ázsiai kontinens. Valószínű, hogy a vallás beteljesedni is Keleten fog. A Biblia is utal arra, hogy a Messiás keletről fog származni (például Mt 24,27). Hagyományosan a Kelet Középpontjának mindig a Távol-Keletet tekintették. A Távol-Keleten Kínát, Japánt, Koreát és a volt Szovjetunió egyes részeit értjük.
Ezek közül az országok közül Kínának és Japánnak nincsen keresztény alapja. A volt Szovjetunió erős keresztény hagyománnyal rendelkezett, mivel azonban ateista rendszer uralma alatt állt, ez komoly veszélyt jelentene a Messiás életére és küldetésére nézve. Az az ország, amely mindezeket a jellemzőket egyesíti, Korea. Az Alapelv szerint Isten Koreát választotta ki erre a küldetésre. Vizsgáljuk meg Korea jellemzőit.
3. Ez a nemzet Korea
a. Ártatlanul szenvedett a történelem folyamán
Első szempontunk az, hogy Korea egy félszigeten helyezkedik el, s mint ilyet, számos nagyhatalom, Japán, Kína, Oroszország és Mongólia veszi körül. 4300 éves történelme során több mint 900-szor támadták meg. Korea azonban egy nemzetet sem támadott meg.
Még 40 évvel ezelőtt is agresszió áldozata lett, másokat azonban egyszer sem támadott meg. Isten módszere az, hogy nem támad, de győzelmet arat, miután megtámadták. Mint ahogyan a zsidók Izraelben, a koreaiak is minden támadás és befolyás ellenére is megtartották egyedülálló, a szellemi értékeket hangsúlyozó kultúrájukat és nemzeti identitásukat. Ennek a szomorú történelemnek köszönhetően Korea meg tudta érteni Isten szenvedő szívét, Aki ugyanígy soha nem ismerte a béke érzetét.
b.Központi vallás
A második tényező az, hogy Korea szilárd keresztényi alappal rendelkezik. Korea hagyományosan buddhista és konfucionista nemzet, ahol a kereszténység több mint 150 évvel ezelőtt a Nyugatról jövő misszionáriusoknak köszönhetően kezdett el virágozni. A kereszténység akkori központját, amely most a kommunista Észak-Korea fővárosa, sok temploma és buzgó keresztényi életvitele miatt a „Kelet Jeruzsálemének” nevezték. Ma Dél-Korea lakosságának több, mint 30 százaléka keresztény, ami azt jelenti, hogy a kereszténység vált Dél-Korea legjelentősebb vallásává.
Két évszázad alatt a Katolikus Egyház 200 embert avatott szentté Koreában, míg számos európai ország 2000 éves keresztény történelme alatt sem mondhat ennyi szentet magáénak. A protestáns egyház is állítja, hogy ebben az országban érte el a modern idők legnagyobb sikereit.
Ezenkívül a keresztény hitet sem átlagos szinten gyakorolják ebben az országban. Billy Graham, a híres amerikai keresztény igehirdető a 70-es években meglátogatta a koreai keresztény egyházakat. Annyira meglepte őt a keresztényi odaadásnak a mértéke, amelyet ott tapasztalt, hogy később azt mondta, hogy, bár a múlt században Nyugatról mentek misszionáriusok Koreába, eljött az az idő, amikor Korea fog küldeni misszionáriusokat Nyugatra, hogy újjáélesszék az ott élő emberek hitét.
Minthogy az Igaz Szülők azért jöttek, hogy az összes vallás reményeit valóra váltsák, ennek a nemzetnek tükröznie kell az összes vallásnak a Messiás eljövetelére való felkészülését. A buddhizmus és a konfucionizmus mellett a judaizmus, az iszlám és más vallások is jelen vannak Koreában. Izraelhez hasonlóan Korea is 4000 évig megtartotta egyistenhitét. Szellemi örökségüket jól tükrözi egyedülálló zászlójuk, amely a mennyet és a földet jelképezi.
c. Válaszvonal a hebraizmus és a hellenizmus között
Harmadszor, ennek a nemzetnek a hebraizmus és a hellenizmus frontvonalán kell állnia, ami azt jelenti, hogy a nemzeten belül ütköznek egymással a demokrácia és a kommunizmus. A második világháború végén ezt a kis országot 40 éves megszállás alól szabadították fel. A félsziget északi részét a szovjet hadsereg szabadította fel majd szállta meg, a déli rész pedig amerikai fennhatóság alá került. A koreai félszigetet végül a 38. szélességi fok mentén két külön országra osztották fel. A határ, amely a két országot választja el egymástól, a világon a legjobban őrzött határ.
Míg a Szovjetunióban és Kínában politikai és gazdasági változások mennek végbe, addig Észak-Korea az utolsó fundamentalista kommunista nemzet a világon. Bár a berlini fal ledőlt, és Európában folyamatban van Kelet és Nyugat egyesülése, az Észak- és Dél-Korea között levő határ a két világnézet, a kommunizmus és a demokrácia közötti frontvonalat jelképezi.
d. Nemzeti jóvátételi időszak
Továbbá, Korea a Második Eljövetel idején egy negyvenéves nemzeti jóvátételi időszakon ment keresztül. 1905-ben Japán elfoglalta Koreát, és 1910-ben a Japán kormány fennhatósága alá került. Ekkor kezdődött el a kemény üldöztetések kora. A japánok megpróbálták eltörölni a koreai kultúrát. Törvényesen megtiltották például a koreai nyelv nyilvános használatát, mindenkinek japánul kellett beszélnie. A japánok abban az időben mindent gyűlöltek, ami Nyugatról jött, ezért, mivel a keresztény vallás nyugati vallás volt, gyakorlása illegálissá vált. A keresztényeknek emiatt bujkálniuk kellett, és ez hitükben megerősítette őket. Sokat gyilkoltak meg közülük csupán vallásos hite miatt. Ennek a szenvedésnek 1945-ben lett vége, amikor Japán vesztesként került ki a második világháborúból.
e. Jövendölések a Messiás eljöveteléről
Utolsó pontként nézzük meg a Messiásról szóló jövendöléseket. Körülbelül 500 évvel ezelőtt, a koreai nép kinyilatkoztatást kapott, amelyet a Chung Gam Nok című könyvben le is jegyeztek. Ebben a konfucionista kinyilatkoztatásban az állt, hogy eljön majd egy igaz ember, aki Korea és az egész emberiség királya lesz. Az akkori király ugyan betiltotta, majd megsemmisítette ezt a könyvet, a koreaiak azonban azóta várják ezeknek a jövendöléseknek a beteljesülését.
Az utóbbi időkben a koreai keresztények minden pillanatban készen állnak erre. A japán megszállás alatt nagyon sok keresztény megtartotta hitét, mert érezték, hogy a Rómában élő zsidókhoz hasonló helyzetben vannak, és hogy hamarosan visszajön a Messiás.
Ezenkívül, a múlt században számos keresztény csoport kapott kinyilatkoztatásokat és jövendöléseket. Az egyik csoport például azt az üzenetet kapta, hogy úgy bánjon Jézussal, a Messiással, mint egy királlyal, amire életében nem volt példa. Ez a csoport minden idejét és pénzét arra használta, hogy Jézus rövid életének minden napjára választékos ételeket és ruhákat készítsen. Ezáltal az egész emberiséget képviselték, bűnbánatot tartva azért, hogy Jézust életében semmibe vették és tiszteletlenül bántak vele. Így készültek fel arra, hogy tisztelettel fogadják a Második Eljövetel Urát.
4. A Távol-Kelet dominanciájának kora
A Közel-Kelet Jézus idejében egyszer már állt a történelmi változások középpontjában. Később Európa, majd az Egyesült Államok lett ez a középpont. Most elkezdődött a „Távol-Kelet kora”, és a XXI. századtól Ázsia fogja mutatni az utat a világ számára. Nem véletlen, hogy Korea, ahol szokatlan módon keveredik a keleti és a nyugati kultúra, és amely a kommunizmus és a demokrácia közötti feszültség színtere, gyakran áll a világ figyelmének középpontjában.
Valóban, ha Korea végre egyesül, Kína, Japán, a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok közelebb fognak kerülni egymáshoz. Ezen az erős alapon a Messiás befolyását el lehet terjeszteni a világ összes többi országában. Korea tehát az a nemzet, ahol az Igaz Szülők megjelennek, és elhozzák az igaz szeretet tanítását, amely elvezet bennünket a harmónia és a béke korába.
IV. Ki lehet a Messiás?
A világon mindenki olyan vezetőt keresett és keres, aki ki tud minket vezetni az emberi élet tragédiájából és zűrzavaraiból, és akinek segítségével megvalósíthatjuk magasabb rendű eszményeinket. Ez a remény olykor nagy szenvedést okozott nekünk, amikor csalókba és zsarnokokba fektettük bizalmunkat, akik később elárultak bennünket. Mégis, ez a várakozás tükrözi Istennek azt a tervét, amely szerint a helyreállítás történelmében elküldi az Igaz Szülőket, akik valóban le fogják győzni a rosszat és meg fogják mutatni az utat az ideális világ felé, amelynek középpontjában az igaz szeretet áll.
Legfontosabb kérdésünk tehát az, hogy ki a Messiás? Egyedül Isten tudja a szívünkön, tapasztalatainkon, józan eszünkön és az értelmünkön keresztül kinyilatkoztatni nekünk, hogy kik az Igaz Szülők. Az Alapelv azonban útmutatásokat ad, amelyek segítségével meg tudjuk érteni azt, hogy melyek a Messiás jellemzői.
A. Általános nézőpont a Messiásról
1. Fizikai személy
E tulajdonságok vizsgálatának kiindulópontja az, hogy a Messiásnak hús-vér embernek kell lennie, mivel Ő a történelem központi személye, az új Ádám. A Messiás nem lehet csak egy elképzelés, vagy egy szellem. Helyre kell állítania az első embernek, Ádámnak a bűnét, és teljesítenie kell Jézus küldetését. Jézus arra tanított minket, hogy így imádkozzunk Istenhez: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miképpen a Mennyben, azonképpen itt a földön is”. A Messiás, ahogyan ezt Jézus olyan gyakran mondta, Istent és szeretetét testesíti meg.
Isten ideális világa egy emberből indul ki, aki megvalósítja az emberi élet célját, a három áldást. Csak egy valóságos ember képes egyéniségét tökéletesíteni, létrehozni egy igaz családot és uralkodni a teremtett dolgok felett. Csak egy valóságos ember szolgálhat számunkra példaként.
Minthogy ez az ember Jézus feladatát fogja véghezvinni, ugyan olyan átlagos kinézetű lesz, mint Jézus volt. Jézus gyakran evett olyan emberekkel, akik nem ismerték fel benne a Messiást. Azért van hitre szükségünk ahhoz, hogy felismerjük és kövessük a Őt. Sokkal egyszerűbb azt feltételezni, hogy Ő csupán egy jó ember a többi bűnös ember közül, mint elismerni azt, hogy Ő Isten munkájának központi személye.
2. Jóvátételekkel teli élet
Sok ember állíthatja magáról, hogy Ő a Messiás, aki ki tud vezetni bennünket a sötétségből, a valódi Messiás azonban megérti, hogy ez egy nagyon nehéz küldetés, és hogy egy jóvátételekkel teli élettel kell az emberiség összes bűnéért fizetnie. A Messiásnak a végén nagy megtiszteltetésben lesz része, de csak miután vállalt minden terhet és teljesítette felelősségét. Tudja azt, hogy, mint Jézust, valószínűleg őt is ugyanúgy félreértik majd. Bár Jézus végtelenül bölcs és kedves ember volt, mégis folyton azzal vádolták, hogy politikai céljai vannak, hogy erkölcstelen, eretnek, hogy pénzügyileg nem tiszta, és, hogy az emberek befolyásolására gonosz erőket használ fel. A Messiást sokan nagyon szeretik majd, de nagyon sokan fogják üldözni is.
Nagyon sok jó ember van, aki segít Istennek az ideális világ megvalósításában. Sokan dolgoznak családjukon, társadalmukon és hazájukon belül, hogy egy magasabb rendű igazságot és szeretetet vigyenek az embereknek. Korunk legnagyobb központi személye azonban a Messiás. Nézzük most meg, hogy milyen különleges tulajdonságokkal kell rendelkeznie.
B. A Messiás tulajdonságai
1. Ismeri és megmutatja Isten szívét
Először is, a Messiás ismeri és megmutatja Isten szívét. Jézus számos felejthetetlen történettel írta le Isten szívét. Az egyik ilyen történet a tékozló fiúról szól, aki elhagyja apját, majd visszatér hozzá, és apja megbocsát neki. A másik az elveszett bárány története, amely Istent ahhoz az emberhez hasonlítja, aki egyetlenegy juháért, amely elkóborolt, és talán veszélybe is került, elhagyja a többi kilencvenkilencet. Isten szívének ilyen formán való leírása abban az időben forradalmi volt, és az emberek nehezen értették meg. Jézus nemcsak beszélt erről a szeretetről, hanem eszerint is élt, olyannyira, hogy még gyilkosainak is meg tudott bocsátani. A visszatérő Messiás ugyanígy ismerni fogja Isten szívét, és ezt szavaival és tetteivel is ki fogja fejezni, talán még mélyebben, hogy a kor emberei megértsék.
2. Felfedi a gonoszság és a szenvedés gyökerét
Másodszor, a Messiás felfedi a gonoszság és a szenvedés gyökerét. Egészen mostanáig, a vallás csak jelképes módon, a Bibliában található bűnbeesés történetének formájában írta le ezt a fontos problémát. A Második Eljövetelkor gyakorlati magyarázatot kapunk a bűn és a konfliktusok gyökeréről, s ezáltal meg tudjuk oldani a rossz kérdését. Csak egy olyan ember tudja ezt felfedni, aki önmagában már legyőzte a gonoszságot. Ezt egyedül a Messiás teheti meg.
Amikor betegek vagyunk, orvosra van szükségünk, aki meggyógyít minket. Ehhez hasonlóan, szükségünk van egy igaz emberre, akiben nincsen meg ez az önpusztító hajlam, és aki segít nekünk abban, hogy felismerjük, majd legyőzzük gonosz természetünket.
3. Az igazság új megértését tanítja
Harmadszor, a Messiás az igazság új megértését tanítja. Egy gyereket értelmi képességeinek megfelelően tanítunk. Ha még nagyon fiatal, figyelmeztetésként megtiltjuk neki, hogy játsszon a tűzzel. Később el tudjuk neki magyarázni, hogy miért veszélyes a tűz. Amikor felnőtté válik, mélyebben meg fogja érteni, hogy milyen hatással van a tűz az ember testére. Hasonlóképpen, a belső igazság is így jutott el hozzánk a több ezer éves vallások révén. A mai kor embere tudományosan nagyon magas szinten áll, s ez tükrözi Istennek a történelemben tett erőfeszítését. A belső igazságnak is olyan kifejeződését igényeljük, amely korunknak megfelelő. Szükségünk van a tudomány és a vallás közötti összhangra ahhoz, hogy egyesíteni tudjuk a lelkünket a testünkkel.
Jézus azt mondta, hogy sok mindent nem tudott elmondani, mert az emberek még nem álltak készen arra, hogy megértsék. A Második Eljövetelkor ezekre a titkokra fény derül azért, hogy elérjük a szellemi érettséget, és az Igaz Szülőkkel együtt felépítsük az ideális világot.
4. Összhangot teremt a fajok, a vallások és a nemzetek között
Isten képviselőjének negyedik tulajdonsága az, hogy összhangot teremt a fajok, a vallások és a nemzetek között. Isten „színvak”. Nem az emberek közötti faji, vallási és nemzeti különbségeket látja, hanem a bennük rejlő hasonlóságokat. Számára a legfontosabb tulajdonságunk az, hogy mindannyian a gyermekei vagyunk.
Jézus, korának előítéletei ellenére minden emberrel tisztelettel bánt, legyen az férfi vagy nő, zsidó vagy római, gazdag vagy szegény, szent vagy bűnös. A Messiás harcolni fog az elvakultság és a fajgyűlölet minden megnyilvánulása ellen. Nemcsak a saját faját vagy nemzetét fogja segíteni, hanem minden nemzetért ugyanúgy fog dolgozni.
Szülőként olyan szervezeteket fog létrehozni, amelyek a szolgálaton és közös értékeken alapulva az ellenséges embercsoportok egyesítését szolgálják majd. Támogatni fogja az emberek és embercsoportok közötti párbeszédet azért, hogy véget vethessünk a félreértéseknek és a konfliktusoknak. Az lesz a célja, hogy Isten összes gyermekét arra nevelje, hogy Isten szemével nézzenek egymásra. Egyedül így lehet tartóssá tenni a békét a földön.
5. Gyakorlati stratégiát dolgoz ki a világ helyreállítására
Végül, a Messiás egy gyakorlati terv alapján fogja elindítani a világ helyreállítását. Sokaknak lehetnek elképzeléseik, de csak Isten központi személye fog olyan stratégiával rendelkezni, amelynek alapján fel lehet építeni az ideális világot. Miután Ő maga megvalósította a három áldást, ezt továbbadja követőinek, akikkel egy világméretű helyreállítási mozgalmat indít el, hogy legyőzze mindazt a rosszat, amit eddig lehetetlennek tűnt legyőzni.
Világszinten, minden emberi és anyagi forrást mozgósítani fog az emberiséget pusztító csapások (háborúk, szegénység, tudatlanság, korrupció) legyőzésére. Tudományos, politikai, művészi, üzleti, vallási és más téren tevékenykedő vezető személyiségek csoportosulnak majd köré, hogy minden energiájukat a világ problémáinak megoldására összpontosítsák. A hit és a tett emberei egyaránt benne látják a reményt, hogy elhozza mindazt, amire Isten és az emberiség olyan régóta várnak már.
Jézust életében minden szellemi és társadalmi hatalom támadta, Ő azonban még a halálon túl is kitartott. Az új Messiás is szenvedni fog attól, hogy az egyházak, a kormányok, és mind a kommunista, mind a nyugati demokratikus világ erői szemben állnak vele. Mindezek ellenére igaz szülői szíve küzdeni fog egészen addig, míg fel nem épül a földön az alap az igaz családok, társadalmak és nemzetek számára.
Reménnyel teli és felelősségteljes időket élünk. Fedezzük fel tehát az Igaz Szülőket, állítsuk helyre önmagunkat, és küzdjünk azért, hogy megvalósítsuk azt a világot, amelyre mind Isten, mind az emberek az idők kezdete óta várnak.