Az emberi konfliktusok oka
I. Természetes-e a rossz?
A teremtés elvei című fejezet azt tárgyalja, hogy milyen az ideális világ. Intuíciónk azt sugallja, hogy ez a célunk, és lelkiismeretünk is ebbe az irányba visz minket. Mindegyikünk vágyik arra, hogy igaz emberré váljon, hogy igaz szeretetet tapasztaljon a házasságban és a családban, és hogy egy jó környezetben éljen. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy óriási szakadék van legmélyebb vágyunk és a valóság között. Az emberi élet szenvedésekkel teli, hiszen megdöbbentő kegyetlenségekre is képesek vagyunk. Isten teremtésének célja csak akkor valósulhat meg, ha megoldjuk a rossz problémáját.
A rossz miatt sokan elutasítják Isten létezését. Nem tudják megérteni, hogy a leghatalmasabb lény, aki maga az abszolút szeretet és jóság, hogyan engedheti meg azt, hogy ennyi szenvedés és igazságtalanság létezzen a földön. Mások úgy próbálták megoldani ezt a problémát, hogy elfogadva azt, hogy a jó és a rossz közötti ellentmondás természetes, és hogy ez a világegyetem alapvető kettőssége, mint a nappal és az éjszaka, az élet és a halál, a férfi és a nő, eleve elvetették egy harmonikus, szeretetközpontú világ eszményét. Ez azonban nem így van.
A. A jó és a rossz nem egészítik ki egymást
Miután közelebbről megvizsgáltuk e két polaritás közötti kapcsolatot, világossá válik, hogy a természetben előforduló pozitív és negatív erők és elemek kiegészítik és vonzzák egymást, harmonikus és konstruktív kapcsolatot alakítva ki egymással. Mint már volt szó róla A teremtés elvei című fejezetben, minden teremtett lény, az atomon belüli részecskéktől a galaxisokig, közös, jó célon alapuló adás-elfogadás kapcsolatok által tartja fenn létezését és fejlődik tovább.
A jó és a rossz azonban egymással szemben álló erők, ezért taszítják egymást, és próbálják elpusztítani egymást. Ez az ellentmondáson alapuló romboló jellegű kapcsolat nem része a világegyetem természetes rendjének, harmóniájának és egységének, hanem egyfajta hamis adás-elfogadás kapcsolat. Ennek egyik formája a gonosz cél köré felépülő egység a szubjektum és az objektum között, mint amilyen egy bűnszövetkezeten belül a vezető és követői között jön létre. Ez a helyzet önpusztításhoz vezet, minthogy hatalom utáni vágyukban a tagok egymást pusztítják el. Másik példa erre az, amikor egy jó célt követő szubjektum és egy rossz célt követő szubjektum összeütközésbe kerülnek egymással. E két szubjektum között nem épülhet ki igaz kapcsolat.
Ezt nem lehet összehasonlítani a természetben két szubjektum között létező konstruktív feszültséggel. Egy közös célokon alapuló harmonikus helyzetben az adás-elfogadás kapcsolat áll elsődleges pozícióban, és a szubjektumok versengése másodlagos szerepet tölt be. Jó példa erre az ugyanazért a területért küzdő két hím állat versengése, amely a faj javát szolgálja azáltal, hogy megakadályozza a túlnépesedést, és lehetővé teszi az egészségesebb egyed túlélését. Hasonlóképpen építő jellegűek a sportban a csapatküzdelmek, minthogy fejlesztik a testet és a lelket, és ugyanakkor szórakoztatnak is. Mindez azért lehetséges, mert a két csapatnak közös a célja, s közös szabályok és elvek alapján játszanak. A jót és a rosszat azonban sem közös cél, sem közös elv nem köti össze. Valójában a rossz Isten és a világegyetem örök törvényei ellen dolgozik és nem maradhat fenn örökké.
Ha azt feltételezzük, hogy a világegyetem Első Okozója ellentmondásos és önpusztító, akkor a teremtés minden része örökölte volna ezt a természetet, s így semmilyen fejlődés nem mehetett volna végbe a világban. Ha azonban ennek az ellenkezője igaz, vagyis az, hogy Isten egyetlen céllal rendelkező, egységes létező, akkor minket sem teremthetett két egymásnak ellentmondó céllal. Egy ember sem teremt olyan tárgyat, amelynek egymásnak ellentmondó céljai vannak, mint például egy lyukas, és így értéktelen pohárnak.
A rossz nem természetes. Csak az ember életében látható ennyi diszharmónia és önpusztítás, Valójában az emberi élet minden szintjén találunk konfliktust és ellentmondást.
1. A harmónia hiánya az emberi életben
Vágyunk a világbékére, de napjainkban több, mint negyven háború dúl körülöttünk. Egy nemzetben a kormánynak az állampolgárok érdekeit kellene szolgálnia, ezzel szemben azt láthatjuk, hogy minden nemzetben bizalmatlanság van a kormány és az emberek között. Mindannyian biztonságos társadalomban szeretnénk élni, de vannak olyan területek, ahol annyi bűncselekményt követnek el, hogy az emberek nappal sem mernek kimenni az utcára. Családi szinten mindannyian boldog házasságra és jó családra vágyunk, de a válások számának folyamatos emelkedése az egész világon veszélyezteti a családi egységet. Mindegyikünk tapasztalhatja a lelke és teste, a gondolatai és cselekedetei között létező ellenmondást. Cselekedeteink nem állnak összhangban gondolatainkkal és hitünkkel.
2. A jó lélek és a rossz lélek
Lev Tolsztoj művében, az Anna Kareninában van egy szereplő, Levin, aki egyrészt boldognak és egészségesnek látszik, másrészt azt is megtudjuk róla, hogy hajlamos az öngyilkosságra. Az angol irodalomban Dr. Jekyll és Mr. Hyde klasszikus története egy tudathasadásos egyéniséget mutat be. Legtöbben nem tapasztalunk az életünkben ekkora ellentmondásokat, de bizonyos fokig mégis mindannyian érezzük ezt. Ez azért van így, mert két egymással szembenálló lelkünk van. Legfőbb vágyunk az, hogy jót tegyünk, s ezáltal elérjük az igaz boldogságot. Ezt a vágyunkat eredeti lelkünk táplálja, s ez ösztönöz minket arra, hogy másokért feláldozzuk életünket. Ha eredeti lelkünk vágya szerint cselekszünk, kezdeti rossz érzésünk ellenére tartós elégedettséget és igaz boldogságot tapasztalunk meg. Amikor például pénzt kérünk kölcsön barátunktól, még ha nehezen is, de visszafizetjük neki. Lelkünk mélyén azonban van egy másfajta vágy is, amely a rossz irányába térít el minket. Kísértést érzünk arra, hogy becsapjuk barátunkat, és ne adjuk neki vissza a pénzt. Azt gondoljuk, ha ezt tesszük, boldogok leszünk, ez az elégedettség azonban nem tartós. Vegyük ugyanezt a példát. Tegyük fel, hogy elveszítjük ezt a kedves barátunkat. Meg. bánjuk tettünket, és nyomorultul érezzük magunkat. Ezt kérdezzük magunktól: miért tettem ezt? Az a hamis vágy, hogy másokat áldozzunk fel önmagunkért, rossz lelkünkből származik, s ezt a vágyat követve mindig a jóság és a boldogság ellenkezőjét tapasztaljuk. Két énünk van tehát: az egyikben erős a vágy arra, hogy jót cselekedjünk, a másik azonban hajlamos rossz irányba vinni minket. Senki sem akar szándékosan rosszat tenni, de ki az, aki még soha nem követett el rossz cselekedetet? Nem szeretünk rosszat tenni, s mégis azt tesszük, legmélyebb vágyaink és akaratunk ellenére is. Jót szeretnénk cselekedni, mégsem sikerül. Nem tagadhatjuk le, hogy szörnyű ellentmondást rejtünk magunkban.
Isten nem teremthetett bennünket ilyen tragikus, eleve bennünk rejlő ellentmondással, amely megakadályozna minket abban, hogy felépítsük az igazság és a jóság világát.
Ez a bennünk levő ellentmondás tönkreteszi boldogságunkat. A családokban konfliktusok vannak, hiszen ellentmondásos egyénekből épülnek fel. Konfliktusokat tapasztalunk a társadalomban, mert az ellentmondásos családokból áll. Ugyanez érvényes a nemzetre és a világra is. Az a teljes igazság, hogy a bennünk levő önpusztító természet miatt az egész emberiség a pusztulás szélére került.
Semmilyen vallásos, ideológiai vagy tudományos magyarázat nem derített még fényt az emberi szenvedés forrására. Meg kell találnunk a megoldást a rossz problémájára.
II. Mi a rossz eredete?
Ha meg akarjuk menteni önmagunkat, először meg kell értenünk, honnan származik ez az emberiségben levő ellentmondás. Az egész lejegyzett történelem a rosszról és a konfliktusokról tanúskodik. Ezért a rossz keletkezése a történelem előtti társadalomra, első őseinkre vezethető vissza. Ez a terület kiesik a tudomány hatásköréből, ezért a választ a vallásban kell keresni.
A világ szinte összes vallása tisztában van azzal, hogy az ember letért eredeti útjáról, s mindegyiknek van egy története arról, hogy mi volt az a hiba, amit az ember a kezdetekkor elkövetett. Jól ismert példa erre Pandora szelencéjének története. Pandora azokban az időkben élt, amikor még nem létezett a rossz, s az egyik isten készült őt feleségül venni. Kapott egy szelencét, amelyet egészen házasságának napjáig nem nyithatott fel. Kíváncsisága azonban nem hagyta nyugodni, idő előtt kinyitotta, és kieresztette belőle mindazt a szenvedést, amely azóta is az emberiségre nehezedik. A Biblia ezt Ádám és Eva történetével példázza.
A híres pszichológus, Carl Jung rámutatott arra, hogy ezek a történetek nemcsak babonák, hanem az igazság fontos megértései, amelyek túllépnek az emberi értelem határain. Jung ezeket az emberiség kollektív emlékezetének jelképes megnyilvánulásainak tekintette, egyetemes tudatalattink féltve őrzött titkainak, melyek emberi múltunkról adnak számot. A Bibliában szereplő történet a bűnbeesésről az, amely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ kultúráira, ezért érdemes ennek a történetnek figyelmet szentelni.
A. A bibliai történet
A Bibliában a Teremtés könyve leírja azt, hogy az első férfi és az első nő, Ádám és Éva, az Édenkertben éltek, egy örömmel teli, bánattól, bűntudattól és gonoszságtól mentes világban. A kertnek a közepében állt két fa. Isten mindent odaadott Ádámnak és Évának, és csak egyetlen parancsolatnak kellett engedelmeskedniük, hogy ne egyenek egy bizonyos fáról, amely a kert közepén állt.
Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” Ter 2,16-18
Az asszony a kígyó kísértésére evett a gyümölcsből, majd megosztotta azt a férfival. Ezt követően mindketten elszégyellték magukat meztelenségük miatt, és félni kezdtek Istentől. Később el kellett hagyniuk az Édenkertet, és Isten megátkozta a kígyót. A történet szerint ez volt az első emberpár bűnbeesése. Az Alapelv ezt a történetet jelképesnek tekinti, s ezért a szimbólumok megfejtésével próbálja megérteni fontosságát a mai ember számára.
1. A történet jelentése
Akár egy, akár több emberpárról van szó, azt tudjuk, hogy az emberi fajnak meg kellett születnie a történelem egy bizonyos pontján. Korunk biológusai egyetlen nőre vezetik vissza az egész emberiséget. Az Alapelv szerint Ádám és Éva az emberiség ősei. Az Édenkert közepén álló két fa Ádámot és Évát jelképezi, akik Isten teremtésének középpontjában álltak.
a. A parancsolat jelentése
A parancsolat, és az a tény, hogy a férfi és a nő képesek voltak rossz cselekedetet elkövetni, azt mutatja, hogy még nem voltak érettek, és csak haladtak a tökéletesség felé. A parancsolat Isten igéjét jelképezi, az eszközt, amely által a közvetett uralma alatt lévő emberpárt befolyásolni tudta. Az Ő felelősségük viszont az volt, hogy higgyenek Isten igéjében. Ez az a kihívás, amely által elérhetik a szellemi tökéletességet, és betölthetik életük célját. Mind a történet, mind a mai valóság azt mutatja, hogy az első emberpár nem teljesítette felelősségét. Ezért érezzük mind a tökéletességet, mind a három áldást olyan távolinak, és ez az a pont, ahol elkezdődött az emberiség szenvedése.
b. A gyümölcs jelentése
Mit tett valójában Ádám és Éva? A választ a gyümölcs jelentésében kell keresni. Mi az a gyümölcs, amely a gonoszság felé vitte őket? Ez ismét egy nagyon fontos dolgot jelképez. A gyümölcs nem lehetett csupán egy próbatétel, mint ahogyan azt sokan hiszik. Egyetlen szülő sem, és a szeretet Istene még kevésbé tenné úgy próbára gyermekeit, hogy közben halálos veszélynek teszi ki őket. Isten parancsolata nem próbatétel volt, hanem inkább a gyermekeinek szóló figyelmeztetés az őket fenyegető veszélyről.
Őseink továbbá csupán olyan dologért vállaltak volna ekkora kockázatot, amelyet életüknél is értékesebbnek tartottak. Mi az, ami még életünknél is fontosabb, ami még napjainkban is az önpusztítás felé visz minket? Kevesen halnának meg a tudásért, a hatalomért viszont sokan. Van azonban egy még nagyobb érték, amely megszámlálhatatlanul sok nagyszerű embert, sőt egész civilizációkat is elpusztított.
Egy fa gyümölcse a fa érettségét és a szaporodási képességét jelzi. A gyümölcs az, ami a következő generáció magját hordozza magában. A mi „gyümölcsünk” szexuális szeretetünket jelenti. Az a tény, hogy Ádám és Éva ettek a gyümölcsből, azt jelképezi, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek egymással. Mielőtt ettek a gyümölcsből, Ádám és Éva meztelenek voltak, de nem szégyenkeztek. Miután ettek belőle, elszégyellték magukat, és eltakarták nemi szerveiket. Akkor szégyelljük magunkat valami miatt, ha visszaéltünk vele.
Mindezt megérthetjük, ha elgondolkodunk a három áldás jelentésén. Amennyiben először meg kell valósítani az egyéni tökéletességet, az első áldást, és csak utána élvezhetjük a második áldást, amely a házasság és a szexuális szeretet igaz normája, akkor az a tény, hogy az emberiség több generáción keresztül nem ismerte Istent, bizonyítja, hogy az emberiség ősei anélkül alapítottak családot, hogy elérték volna az egyéni tökéletességet.
2. A szexuális szeretet értéke
Azt jelenti vajon ez, hogy a szexualitás önmagában véve rossz? Egyáltalán nem, hiszen ez valójában az emberi élet egyik legértékesebb része. Az evéssel, alvással és meleggel ellentétben, a szexualitás nem biológiai szükséglet. Az emberi szexualitás elsősorban szellemi célokkal függ össze. Legnagyobb értékeink a szeretet, az élet és a származási vonal. Mindezt a szexuális szeretet által tudjuk megvalósítani. Istennek az az eszménye, hogy a szexuális szeretet legyen az ember életének legcsodálatosabb és legkreatívabb része. A szégyenérzetnek, a bűntudatnak és a félelemnek soha nem lett volna szabad beárnyékolnia ezt az élményt. A tökéletes férfi és nő, amikor szexuális kapcsolatban egyesülnek, még nagyobb mértékben tükrözik Istent, megtestesítik Isten szeretetét és származási vonalát.
A teremtés elvei szerint, amint Ádám és Eva elérték volna az erkölcsi érettséget, képesek lettek volna befogadni Isten igaz szeretetét, és ideális házasságot, valamint ideális családot teremtettek volna. A szexuális szeretet egészen addig nem lépett volna be az életükbe, amíg nem valósítják meg az első áldást, vagyis amíg nem tanulják meg, hogy Istent helyezzék életük középpontjába. Miután megtanuljuk teljes mértékben szeretni Istent, csak azután tudunk másokat is úgy szeretni, ahogyan Isten szereti őket. Az igaz szexuális szeretet egy férfi és egy nő által megfogadott örök szeretetre való elkötelezettség kifejeződése és kiteljesedése, Istennel való egységüknek az ünneplése, s ez az egység képessé teszi a férfit és a nőt az igaz szeretet adására és befogadására. Az ilyen kapcsolatból született gyermekek szintén megkapják Isten szeretetét, és elérik a tökéletességet, és az ilyen család megteremti az istenközpontú, igaz szereteten alapuló ideális világot.
3. Isten parancsolata az emberiség számára
Istennek az a parancsolata tehát, hogy ne egyenek a gyümölcsből, csupán arra az időszakra vonatkozott, amíg Ádám és Eva még nem voltak tökéletesek. Ádámnak és Évának, mielőtt Isten áldását adta volna házasságukra és szexuális kapcsolatukra, végig kellett volna haladniuk egy növekedési folyamaton. Ők azonban más utat választottak, és egy Isten vágyaival ellenkező kapcsolatot létesítettek egymással. Megsértették a három áldást, és olyan mintát állítottak fel, amelyet a mai napig követünk.
A lélek és test egysége helyett lelkiismeretünk és fizikai vágyaink között alapvető konfliktus feszül. A férfi és nő közötti Összhang eszménye helyett a családok széthullásának fájdalmas valósága jött létre, amelyben a két nem állandóan szenvedést okoz egymásnak, az ember és környezete közötti egység helyett, amely célunk lett volna, az ember és a természet közötti háború valósult meg.
III. Az első bűnös cselekedet indítéka és folyamata
Miként tudott Ádám és Éva, akik Isten tiszta és ártatlan gyermekei voltak, engedetlenné válni? Akárhogyan történt is ez, az Ő viselkedésük példa lett számunkra és ezért a mi életünkben is tükröződik. A világirodalomban mindenütt újra és újra megjelenik a szerelmi háromszög témája, melyben két szereplő küzd a harmadik szerelméért. A bűnbeesésről szóló összes történetben ugyanígy jelen van egy harmadik szereplő is. A bibliai történetben ez a szereplő a kígyó. A Biblia a kígyót ördögnek, vagy Sátánnak nevezi. A hagyományos értelmezés szerint a kígyó Lucifert, az arkangyalt jelképezi.
A. Az angyalok teremtése
A teremtés elvei című fejezet utal a láthatatlan valóságos világ különleges lakóira, az angyalokra. Az angyalok fizikai test nélkül, szellemi lényeknek lettek megteremtve. Hozzánk hasonlóan azonban nekik is van értelmük, érzelmük és akaratuk. Ők is a szeretetre lettek teremtve, és arra, hogy Istent és az embereket szolgálva Örömöt érezzenek. Isten az embert gyermekének teremtette, s ezért több szeretetet adott neki, mint az angyaloknak. Isten bensőséges szülő-gyermek kapcsolatot szeretett volna megosztani velünk.
Ádámnak és Évának, Isten gyermekeiként örökölniük kellett volna a világegyetemet, és ezáltal részesültek volna Isten teljes szeretetében. Amint Ádám és Éva elérték volna a szellemi tökéletességet, Lucifer és az egész teremtett világ sokkal nagyobb szeretetet, örömöt és boldogságot éltek volna át, mint az ember megteremtése előtt.
B. A bűnbeesés indítéka és folyamata
Ádám és Éva megteremtése előtt az angyalok hasonlítottak a legjobban Istenre, és ők kapták a legtöbb szeretetet Tőle. Lucifer, aki az összes angyal fölött állt, közvetítve feléjük Isten szeretetét, különösen közel állt Istenhez. Miután azonban megszülettek Isten gyermekei, természetes módon ők kerültek közelebb Isten szívéhez. Ha Istent egy királyhoz és Lucifert annak kedvenc miniszterelnökéhez hasonlítjuk, megértjük, hogy Istent gyermekeihez különleges kapcsolat fűzi, hiszen ők azok a hercegek és hercegnők, akik mindent örökölnek majd Tőle.
Istennek Lucifer iránt érzett szeretete nem változott meg, Lucifer azonban kevesebb szeretetet kapott, mit Ádám és Éva, hiszen az Ő pozíciójuk és céljuk más volt a világban. Lucifer azonban többre értékelte régi pozícióját, mint azt a szeretetet, amelyet Istentől és az embertől kapott volna, ezért féltékeny lett Ádámra és Évára, és szívében neheztelést táplált irántuk. Hasonlít ehhez az a féltékenység, amelyet kisgyerekek éreznek, amikor a családban baba születik.
A féltékenység természetes reakció. Építő vagy romboló hatása attól függ, hogy miként viszonyulunk hozzá. Lucifer feladata az volt, hogy hűséges maradjon Istenhez, bízzon szeretetében és igazságában. Isten szemével kellett volna tekintenie Ádámra és Évára, s ahelyett, hogy riválist látott volna bennük, úgy kellett volna szeretnie őket, ahogy Isten tette. Úgy kellett volna elérnie azt a szeretetet, amelyre vágyott, hogy szolgálja Istent és gyermekeit, elismerve tekintélyüket és segítve őket. Ádámon és Éván keresztül közelebb jutott volna Istenhez, így hozzásegítette volna Ádámot és Évát ahhoz, hogy megvalósítsák a három áldást, és az egész emberiség igaz szüleivé váljanak, és támogatta volna Istent abban, hogy egy örömteli világegyetemet építsen fel az emberiség és az angyalok számára.
Sajnos, Lucifer nem teljesítette feladatát. Minthogy éretlen volt még, és nem értette meg pozíciójának jelentőségét, eluralkodott rajta a sértettség és visszautasítottság érzése. Önzővé vált, és azzal vádolta Istent, hogy már nem szereti őt. Miután elvágta magát az igaz és törvényes szeretet forrásától, ezt törvényellenes és hamis szeretettel próbálta helyettesíteni. Éva Isten szeretetében élt, és mivel ezt a szeretetet tükrözte, nagyon szép volt. Minthogy azt a szeretetet testesítette meg, amire Lucifer vágyott, Lucifer vonzódott hozzá és tőle várta a szeretetet.
Egy korai szeretetkapcsolatot alakítottak ki egymással, és Éva inkább hallgatott az arkangyalra, mint saját lelkiismeretének hangjára, amely Istenhez kötötte. Lucifer, attól a vágytól fűtve, hogy fellázadjon Isten ellen és birtokolja Éva szeretetét, végül becsapta őt és szexuális kapcsolatot létesített vele.
Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre; nem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.” Ter 3,4-5
Lucifer tudta, hogy ezzel a cselekedetével lerombolja Isten eszményét, hiszen ha Adám és Éva elérik a tökéletességet, és házasságra lépnek, lefektetik az alapot egy ideális család és az ideális világ számára.
1. A szellemi bűnbeesés
A Lucifer arkangyal és Éva közötti törvényellenes szexuális kapcsolat a szellemi bűnbeesés. Az angyalok és emberek közti szexuális kapcsolat teljes mértékben áthágja a természeti törvényt. Lucifer azáltal, hogy kapcsolatot kezdeményezett Évával, teljes mértékben szembehelyezkedett Istennel. Lucifert ma Sátánnak nevezzük, ami annyit jelent, hogy Isten ellensége. E kapcsolat által Éva átörökölte az arkangyal félelmét, bűntudatát és szégyenérzetét. Itt látjuk először a történelemben, hogy a férfi kihasználja a nőt.
Ez egy szellemi, de valóságos szexuális kapcsolat volt Éva szellemi énje és az arkangyal között. Mindezt úgy érthetjük meg, ha felismerjük, hogy a férj és feleség közötti szexuális kapcsolat nem csupán a gyermek fizikai énjének ad életet, hanem szellemi énjének is.
2. A fizikai bűnbeesés
Éva elvesztette azt az értékrendet, békét és szabadságot, amelyet Isten igaz szeretete adott neki. Meg akart szabadulni lelkiismeret-furdalásától, arra vágyott, hogy megvigasztalják, és hogy szeretetet kapjon. Ahelyett, hogy ezt Istenben kereste volna, Adám felé fordult. Ádám lett volna Éva igazi jövendőbeli férje. Mivel Isten fia volt, szépség és szeretet sugárzott belőle. Éva, felhasználva azt a tudást, amelyet a Luciferrel való bűnbeesés során szerzett, becsapta Ádámot és törvényellenes szexuális kapcsolatot létesített vele.
Az Ádám és Éva közötti törvényellenes szexuális kapcsolat a fizikai bűnbeesés. Ádám is elszakadt ezáltal Istentől, és átörökölte Évától a bűntudatot, a félelmet, és a szégyenérzetet. Ez volt az első eset, hogy a test uralkodott a lélek felett, és az első példa a történelemben arra, hogy a nő kihasználja a férfit.
Ez a tragédia az alábbi következményekkel járt:
1. Ádám és Éva elszakadtak Istentől, igaz szülőjüktől, valamint a szellemi növekedésükhöz szükséges életelemektől.
2. Elvesztették eredeti tisztaságukat és bűntelenségüket, valamint azt a képességüket, hogy teljes hittel és bizalommal legyenek Isten iránt, és teljességében tapasztalják az Ő szeretetét.
3. A szellemi sötétség és tudatlanság állapotába estek, ezért van az, hogy mi, a leszármazottaik, nem érzékeljük többé a szellemi világot.
4. Megálltak a szellemi fejlődésben.
C. A törvényellenes szeretet ereje
Az emberi kapcsolatokon belül a törvényellenes szeretet lett a legnagyobb erő. Ez az igaz szeretet ellentéte, hiszen ideiglenes, változó és feltételhez kötött. A hasznavehetőség elvén alapul, azon, hogy mennyire vagyunk képesek mások szükségleteit kielégíteni. A látszat ugyan az elején azt mutatja, hogy ez igaz szeretet, és az igaz szeretethez hasonló ígéretekkel kecsegtet, a végén azonban kiderül, hogy csupán az igaz szeretet imitációja, éretlen és hiányos szeretet. Kapcsolataink általában boldog és örömteli érzésekkel kezdődnek, de gyakran csalódással, gyűlölettel és nehezteléssel érnek véget. Ahelyett, hogy felszabadultnak és erősnek éreznénk magunkat ahhoz, hogy minden képességünket felhasználjuk a szellemi növekedéshez, gátlásossá válunk és magunkba fojtjuk vágyainkat. A félelem miatt olykor börtönbe zártnak érezhetjük magunkat. Félünk attól, hogy vége szakad ennek a kapcsolatnak, hogy megváltozik, vagy hogy nem tudunk eleget tenni a velünk szemben támasztott feltételeknek.
A törvényellenes szeretet lényegénél fogva önző, és másokat áldoz fel saját céljaiért. Nem tudja azt a szeretetéhségünket csillapítani, amelyre mi, mint Isten gyermekei vágyunk. Mégis, egészen addig, míg el nem érjük a tökéletességet és teljesen meg nem kapjuk Isten szeretetét, ez jelenti a legnagyobb kísértést számunkra.
Ugyanúgy, mint a természetben, az emberiségben is mindennek megvan a maga ideje, s a természeti törvények megsértése Isten akaratának megsértését jelenti. A rózsabimbóból egy gyönyörű illatos virág lesz, de ha leszedik, nem kap vizet és táplálékot, eredeti szépsége soha nem fog kibontakozni. Adám és Éva még nem voltak szellemileg érettek. Szeretetük még éretlen és önközpontú volt.
Első őseink korai szexuális kapcsolata miatt a szeretet megrekedt ezen az éretlen és önközpontú szinten és ezáltal lerombolta Isten igaz szeretetének eszményét. Az ember számára teljesen elképzelhetetlenné vált a tökéletesség elérése, és megtanult a szeretetnek e lealacsonyodott szintjén élni. A szeretet a legnagyobb erő a világegyetemben, ezért ha visszaélünk vele, a legnagyobb pusztító erővé válik. Ezt világosabban fogjuk látni, ha megvizsgáljuk, hogy mit eredményezett a szeretettel való visszaélés.
D. Isten nem avatkozhatott bele a bűnbeesésbe
Miért nem akadályozta meg Isten ezt a súlyos hibát? Ennek három oka van:
1. Isten nem sérti meg saját tökéletes törvényét
A növekedés időszaka alatt Ádám és Éva Isten közvetett uralma alatt álltak. Ebben az időben Isten csak Igéjén keresztül tudta őket vezetni. A parancsolaton kívül nem tudott más segítséget adni gyermekeinek. Az Ő felelősségük az volt, hogy higgyenek a parancsolatban. Ha így cselekedtek volna, elég erősek lettek volna ahhoz, hogy ellenálljanak a törvényellenes szeretetnek.
Ha Isten a bűnbeeséskor közbelépett volna, megsértette volna saját törvényét, s akkor sem a törvényt, sem Istent nem mondhatnánk tökéletesnek.
2. Isten nem ismerhet el törvényellenes cselekedetet
Mint ahogyan vannak olyan nemzetek, amelyek nem ismerik el az illegális úton létrehozott kormányokat, Isten sem ismerhette el a bűnbeesést. Ha közbelépett volna, hogy megakadályozza ezt a törvényellenes cselekedetet, ez annyit jelentett volna, hogy teremtésének részeként ismeri el. A bukott angyalt, aki a bűnbeesés kezdeményezője volt, s akinek tette cselekvésre indította Istent, mint Isten társát, egy másik Teremtőt tartanánk most számon. Ez azt jelentené, hogy a világegyetemnek kettős eredete lenne: egy jó és egy rossz, s így pusztulásra lenne ítélve.
3. Isten tiszteletben tartja az ember szabadságát és felelősségét
Ha Isten beleszólt volna őseink döntésébe, és teljes egészében magára vállalta volna az ember tökéletesedésének felelősségét, az ember semmiben sem különbözne a teremtett világ többi részétől, s nem lenne joga arra, hogy Isten gyermeke legyen és uralkodjon a teremtés felett. Isten ekkor megmentette volna a világot a rossztól, de elpusztította volna mind gyermekeit, mind saját eszményét.
IV. Milyen hatással van ránk az első bűnös cselekedet?
Az állatokkal ellentétben az embert csak kevéssé vezérlik ösztönei. Legfőképpen a család és a kultúra tanítanak minket arra, hogy hogyan éljünk és szeressünk. Megszokott dolog az, hogy a fiatalok elhatározzák, hogy soha nem fogják szüleik példáját követni, de később saját magukban is felfedezik ugyanazt a viselkedésmintát. Ezért volt az első családnak sorsdöntő szerepe abban, hogy milyen példát állít fel az eljövendő generációk számára.
Mivel az első bűnös cselekedet a szeretettel való visszaélés volt, az összes emberi gonoszság közvetve vagy közvetlenül ehhez kapcsolódik.
A. Ellentmondásos természetet örököltünk
Első őseinktől ellentmondásos természetet örököltünk, amely az eredeti és a bűnbeesett lelkünkből áll.
Az angyalokat és az embereket Isten eredetileg jó természettel áldotta meg. Ez a természet az igaz szeretetet keresi az igaz vágyak megvalósítása által. Ezt a gyermekek ártatlan, teljesen önzetlen természete mutatja meg nekünk. Eredeti lelkünk önmagunk megtagadása árán mások javára irányítja gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Ez a jóság alapja.
Azt, hogy egy cselekedet jó-e vagy rossz, az határozza meg, hogy motivációja, iránya és célja Isten vagy Sátán akarata és eszménye felé visz-e minket.
A teremtés elvei című fejezetben szó esik arról, hogy kettős célunk van. Elsődleges célunk, amely szubjektum szerepet tölt be, az, hogy az egészért éljünk, ezáltal örömöt szerezve Istennek és másoknak. Ez az igaz szeretet elve. Másodlagos célunk, amely objektum szerepet tölt be, az, hogy örömöt szerezzünk saját magunknak. Az eredeti természet az, amely fenntartja e célok között a helyes sorrendet.
A bűnbeesés eredményeként azonban a bukott angyal bűnbeesett természetét örököltük. Ez a természet gonosz vágyak által a hamis szeretet felé visz minket. Ez a természet önző, ami azt jelenti, hogy gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel saját érdekeinket keressük, akár mások érdekeinek rovására is.
Az önzés annyira általános, hogy talán észre sem vesszük. Amikor például egy fogadásra megyünk, először bizonyára azzal leszünk elfoglalva, hogy mi magunk szórakozzunk. Nem valószínű, hogy már az elején ösztönzést érzünk arra, hogy másoknak kellemes perceket szerezzünk, akár önmagunkról elfelejtkezve is. Ez a hajlam a rossz lényege, és kettős célunk megcserélődését mutatja: saját célunkat helyezzük az első helyre, és Isten és mások javát a második helyre. Még ha él is bennünk az a vágy, hogy családunkért vagy nemzetünkért éljünk, sokszor ez is más családok és nemzetek kárára történik, vagy legalábbis ezek érdekeit figyelmen kívül hagyva. Nem az a rossz, hogyha foglalkoztat minket saját jólétünk. Az azonban már helytelen, ha ezt tekintjük fő célunknak.
A bűnbeesett természet következménye az, hogy az emberek ellentmondásosan viselkednek. Vágyunk arra, hogy jót tegyünk, és mégsem tesszük meg, nem akarunk rosszat tenni, és mégis azt tesszük. Ez a bennünk levő ellentét a gyökere a világban levő összes konfliktusnak.
1. A bűnbeesett természet négy jellemvonása
a. Nem úgy szeretünk, ahogyan Isten szeret
Lucifer megtagadta azt, hogy Ádámot és Évát úgy szeresse, ahogyan Isten, korlátolt és kicsinyes gondolkodása miatt tragikus hibát követett el. Mi magunk is hajlamosak vagyunk saját szűk látókörű és önző nézőpontunkból kiindulva szeretni másokat, nem pedig Isten szemével tekinteni rájuk. Az önzés lényege ez a bűnbeesett természet, valamint a másokhoz való kritikus hozzáállás.
b. A pozíció elhagyása
Az arkangyal nem hitt az Isten által adott pozíciójának értékében. Ahelyett, hogy pozíciójában megtalálva az elégedettséget, teljesítette volna feladatát, Ő abban vélte megtalálni ezt, hogy elfoglalta Ádám, s még Isten helyét is. Ugyanígy mi is könnyen figyelmen kívül hagyjuk feladatunkat azért, hogy rövid távú előnyökhöz jussunk.
c. Az uralom rendjének megfordítása
Az embernek kellett volna az arkangyalt vezetnie, mivel közelebb áll Istenhez, és közvetíthette volna szeretetét szolgája felé. Rajta keresztül az arkangyal hozzájárulhatott volna egy tartós értékeken alapuló világ felépítéséhez, és ezáltal tartós örömet érezhetett volna. Az arkangyal azonban megtagadta azt, hogy alávesse magát Ádámnak és Évának, és átvette az uralkodást felettük. Mindazonáltal, mivel szívében nem vált méltóvá erre a pozícióra, csupán hamis vezetővé válhatott, s megfélemlítéssel és hazugságokkal tart ja meg hatalmát. Luciferhez hasonlóan mi is gyakran vagyunk arrogánsak. Nem követjük azt az embert, aki példaképünk és vezetőnk, azt, aki jobb nálunk. Ehelyett uralkodni próbálunk másokon anélkül, hogy erre méltóak lennénk, s mindezt megfélemlítés sel és csalással, nem pedig az igaz szeretet által próbáljuk elérni. Ez a kizsákmányolás.
d. A bűn szaporítása
Az arkangyalhoz és első őseinkhez hasonlóan, akik nem vetettek gátat rossz gondolataiknak és cselekedeteiknek, mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy hagyjuk a rosszat elhatalmasodni szívünkben és cselekedeteinkben. Képesek vagyunk arra is, hogy hazugságokkal, kifogásokkal és mások hibáztatásával takargassuk mulasztásainkat, és igazoljuk magunkat. Önzésünket terjesztjük azáltal, hogy másokat is próbálunk ilyen irányban befolyásolni.
Eredeti természetünket Istentől, igaz szülőnktől örököltük, ezért ez örök. Bűnbeesett természetünk hamis, s ami hamis, az ideiglenes, és visszaállítható igaz természetünkké.
B. A bűn
A bűn a bűnbeesés által keletkezett. Bűn minden olyan cselekedet vagy gondolat, mely elválaszt bennünket Istentől, és megsérti a Mennyei Törvényt. Ez az egyetemes törvény az alapja minden jó kapcsolatnak, s ez irányítja növekedésünket az erkölcsi és szellemi érettség felé. A bűn rossz, minthogy hatására visszautasítjuk Istent, és még több gonoszságot követünk el.
Ha az emberiséget egy nagy fához hasonlítjuk, akkor az első emberpár, az emberiség atyja és anyja által okozott eredendő bűn az, amely tönkreteszi a fa gyökerét. Ha a gyökér halott, az egész fa elpusztul. Az eredendő bűn tehát az egész emberiség szellemi halálát okozta, s emiatt minden ember ezzel együtt születik meg, azaz örökli a bűnre való hajlamot. Ez azt jelenti, hogy minden ember Isten igaz szeretetétől, életétől és származási vonalától elszakadva születik meg.
Van ezenkívül örökölt bűnünk is, melynek romboló hatását a vérvonalon keresztül őseinktől örököljük. Ez nyilvánvalóvá válik, ha egy több generáción keresztül öröklődött bűnre való rejtélyes hajlamot, például az öngyilkosságot tekintjük. Kollektív bűn az, amelyet egy csoport, egy nemzet vagy egy faj tagjaként követtünk el. Végül pedig, van egyéni bűnünk, melyet saját életünkben követünk el. Küzdenünk kell örökölt, kollektív és egyéni bűneink ellen. A rossz azonban egészen addig nem szűnik meg, amíg az eredendő bűn problémájára nincs megoldás. Az eredendő bűnt viszont nem tudjuk leküzdeni, csak Isten tudja vállalni az eltörléséért való felelősséget.
C. Sátán létezése és működése
A bűnbeesett arkangyal állt az első szexuális kapcsolat középpontjában Isten helyett, s Isten pozícióját elfoglalva, a világ hamis szülőjévé és uralkodójává vált. A rossz középpontja lett, egy rivális isten, aki az ember bűnös természetének ösztönzése által uralja az emberiséget. Sátán egy valóságosan létező személy. Mint ahogy megérezzük Isten természetét a szent emberek szíve és élete által, Sátán létezését is érzékeljük a gonosz embereken keresztül.
Sátán csaló, akit a Biblia a hazugság atyjának nevez. Sokak szerint Sátán legnagyobb sikere abban áll, hogy elhitette magáról, hogy nem létezik. Teljes mértékben szellemi úton hat ránk, mivel azonban szellemi érzékszerveink eltompultak, nem ismerjük fel hatását. Mint egy, a fizikai világban működő bűnszövetkezet nagy hatalmú vezetője, aki ritkán látható, és aki bűntetteit másokkal hajtatja végre, Sátán soha nem jelenik meg teljes valójában előttünk. Leginkább valamilyen számunkra vonzó dolog által működik, és nagyon későn vesszük észre, hogy egy szép nőért, egy jó pozícióért vagy hírnévért szörnyű árat kell fizetnünk.
Mivel a rossz törvényellenes, csakis úgy létezhet, hogy jó elemeket használ fel, ezek adás-elfogadás kapcsolatát rossz cél felé irányítja, és az ebből származó erőt használja fel működéséhez. Ebből a szempontból Sátán olyan, mint egy parazita, hiszen abból az energiából merít, amelyet Isten teremtett, és, amit mi adunk neki. Hasonlítható vámpírhoz is, egy olyan halott lényhez, aki az élők lelkéből táplálkozik, sőt, olyan, mint egy rákos daganat, amely felfal mindent, ami egészséges és élő, s a végén elpusztítja önmagát.
A bűnbeesés miatt az emberiség soha nem léphetett Isten gyermekének a pozíciójába. Ehelyett Sátántól hamis szeretetet, hamis életet és hamis vérvonalat kaptunk. Minthogy Sátán az első emberpár felett azok fizikai vágyai révén tudott uralkodni, fizikai testünk ma is uralma alatt áll.
Fizikai testünknek az a fontos szerepe, hogy támogassa szellemi növekedésünket. Önmagában a test csak saját kényelmét keresi. A rossz arra próbálja ösztönözni a testünket, hogy uralja és megölje a lelkünket. Sokszor követünk el gonosz cselekedeteket annak érdekében, hogy kielégítsük fizikai vágyainkat és szükségleteinket. Isten szellemi vágyainkon keresztül gyakorolja hatalmát, és ösztönzi lelkünket. Szellemi vágyaink jó és felelősségteljes cselekedeteken keresztül keresik az igaz megelégedést. Testünket azonban gyakran megtévesztik az igaz megelégedettséget pótló hamis érzetek. A törvényellenes szexuális szeretet annak az egységnek és örömérzetnek illúzióját nyújtja, amelyet valójában csak Isten igaz szeretete által érezhetünk át. A kábítószer és az alkohol imitálhatják az igaz szeretet által nyújtott részegítő érzést. Látszólag a pénz és a hatalom is kielégíthetnek külső módon belső vágyakat. A léleknek és a testnek ez a harca bennünk a jó és a rossz közötti háborút fejezi ki. Ezért tanítja a vallás azt, hogy lelkünkkel uralkodnunk kell a testünk felett.
Nem valamilyen véletlen folytán születtünk meg; sem önmagunkat, sem ellentmondásokkal teli természetünket nem mi teremtettük meg. Okozati lények vagyunk, ami azt jelenti, hogy létünk önmagunktól független forrásból ered. Jó természetünk eredete Istenben található meg, rossz természetünké pedig Sátánban.
Senki sem szereti, ha gonosz embernek tartják. Még a bűnözők is próbálják igazolni bűntetteiket. A rossz szülők is azt szeretnék, ha gyermekeik jobbak lennének, mint ők. Mindenki jót szeretne tenni és jó szeretne lenni, de ehelyett a rosszat teszi meg. Ez azért van így, mert a bűnbeesés miatt lehetővé tesszük Sátán számára, hogy uralkodjon felettünk. Sátán az az erő, amely legnagyobb akaratunk és legmélyebb vágyunk ellenére is a rossz felé irányít minket. Minél kevesebbet tudunk tehát Sátánról, annál könnyebben tud uralkodni felettünk.
D. A család széthullása
Az első házaspár állította fel az egész történelem számára a családi élet példáját. Isten elképzelésével ellentétben a család nem a szeretet iskolájává, hanem egy harcmezővé vált. A Sátántól származó önpusztító példát sajátítottuk el.
Az átlagos házasság Amerikában hét évnél rövidebb ideig tart. Teljesen világos az, hogy sem a férfi, sem a nő nem tudja, hogyan gondoskodjon igaz szeretettel a másikról. Az Egyesült Államokban ezért sok fiatal reménytelennek gondolja a házasságot, olyan szerződésnek tartja, amely azért van, hogy felrúgják. A tartós szeretet megvalósíthatatlannak látszik. Nagyon sok fiatal azért nem akar családot alapítani, mert saját gyermekkora nagyon boldogtalan volt.
Minden gyermek, kivétel nélkül, két dologra vágyik: arra, hogy szülei szeressék egymást, és arra, hogy úgy nőjön fel, hogy mindkét szülőjétől szeretetet kap. Ezért szerette volna Isten azt, hogy a férfi és a nő még a házasság előtt az Ő igaz szeretetének megtestesítőjévé váljon. A gyermekek így tiszta és önzetlen szeretetet kaptak volna szüleiktől, és Isten létezését valóságként élték volna meg. Ez már a kezdetekben sem így történt. A házasságtörések és a válások hatása a gyermekek elleni erőszakban és a vérfertőzésben mutatkozik meg, amely a gyermekek számára a legfájdalmasabb tapasztalat lehet. Ha gyermekként nem kapunk szüleinktől igaz és feltétel nélküli szeretetet, akkor nem ismerhetjük meg igaz értékünket. Ehelyett határozatlanok vagyunk, nincs önbizalmunk, nem ismerjük igazán önmagunkat, üresek és magányosak vagyunk. Ez a tény világszerte hozzájárul a fiatalkori öngyilkosságok nagyarányú emelkedéséhez.
Nem ismerjük az igaz szeretetet, mert szüleink révén ezt nem tapasztalhattuk, ők ezt nem tudták továbbadni nekünk, hiszen ők maguk sem tapasztalták. A szeretet kudarca a családban nem egy hibás gazdasági vagy politikai rendszer eredménye, hanem közvetlenül összefügg az első családban történt szeretettel való visszaéléssel.
E. A szenvedés történelme
A családban a szülő az, aki lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy kölcsönösen értékeljék és becsüljék egymást. Szülők nélkül a testvérek közötti versengés könnyen hatalomért folytatott örökös harccá válhat. Amikor az emberiség elvesztette Istent és az igaz szülőket, akkor elvesztette a kapcsolatokat összetartó szeretet abszolút értékét is. Ez volt az emberiség tragédiája az egész történelemben.
A világban létező összes probléma az igaz szeretet hiányára vezethető vissza. Természetesen társadalmi, politikai és gazdasági tényezők is szerepet játszanak benne, de hogyha az emberek őszintén szeretnék és tisztelnék egymást, mint egyetlen család tagjai, akkor nem lenne több éhezés és háború. Istentől való eltávolodásunk eredményeként elidegenedtünk egymástól.
Sokan vádolják és elutasítják Istent a világban lévő sok szenvedés miatt, mi azonban megérthetjük, hogy Isten a mi eredeti igaz szülőnk, és Őt érinti legérzékenyebben a mi szenvedésünk. Fájdalmat érez miattunk és elveszett eszménye miatt. Isten az, aki a legjobban szenved.
„... megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében.” – Ter 6,6
Isten, mivel tiszteletben tartja szabadságunkat és felelősségünket, nem tud mást tenni, mint várni, hogy véget vessünk a világ nyomorúságának. Az Ő szívében a legnagyobb a szeretet, és Ő vágyik leginkább utána. Nem tudja közvetíteni felénk azt a szeretetet, amelyet irántunk érez, és nem is tudja megkapni azt a szeretetet, amelyre vágyik. El sem tudjuk képzelni, mekkora Isten szenvedése.
F. A megoldás az igaz szeretet
A világ összes problémája és a mi egyéni problémáink is az igaz szeretet hiánya miatt keletkeztek, így az egyedüli megoldás az igaz szeretetben rejlik.
Amiatt nem voltunk még képesek teljesen eltörölni az emberi konfliktusokat és a szenvedést, mert még nem értettük meg teljesen a probléma okát. Most már láthatjuk, hogy a hamis szeretet ereje az, amely az önpusztítás felé sodor minket.
A megoldás az, hogy visszautasítjuk ezt a törvényellenes szeretetet, és visszaállítjuk az életünkben és a világban a szeretet eredeti szintjét. Ha nem tapasztaljuk meg az igaz szeretetet, akkor szeretetre való képességünk soha nem fejlődik ki. Istennek tehát az a feladata, hogy helyreállítsa az Igaz Szülők pozícióját annak érdekében, hogy visszavezessen bennünket életéhez, szeretetéhez és vérvonalához.