A Messiás célja
I. Miért van szükségünk Messiásra?
Ahhoz, hogy a világban végbemenő változásokat megértsük, meg kell értenünk a Messiás, vagy Krisztus jelentőségét. A világ több ezer éven keresztül próbálta megoldani problémáit. A történelem folyamán az emberiség számos filozófiát, ideológiát és politikai rendszert próbált ki, amelyek igyekeztek megbirkózni az örökölt, kollektív és egyéni bűnökkel, de egyikük sem volt képes eljutni a problémák gyökeréig. Csak a Messiás tudja megoldani az eredendő bűn kérdését.
Ha az ember nem esett volna bűnbe, minden férfi és nő Istennel élne. Nem nem lenne szükség a Messiás eljövetelére, mint ahogyan egy egészséges embernek sincs szüksége orvosra. Az emberi történelem nem más, mint egy nagyszabású mentő hadművelet, amelyben a végső szabadulást a Messiás hozza el.
A. A Messiás az új Ádám
A Messiás új Ádámként jön. Mint ahogyan az emberiség összes problémájának egyetlen gyökere van, a megoldásnak is egy pontból kell kiindulnia. A Messiás megvalósítja azt, amiben az eredeti Ádám kudarcot vallott, azaz a három áldást. Megmutatja, hogy milyen legyen az igaz ember kapcsolata Istennel, másokkal és a környezetével.
Ily módon tehát a Messiás helyreállítja Isten szeretetét, életét és származási vonalát. A Messiás a történelem fordulópontja, általa véget ér a gonoszsággal és a konfliktusokkal terhelt hosszú történelem, és elkezdődik a jóságnak és a szeretetnek a történelme. Isten előkészíti a helyet és az időt a Messiás eljövetelére. Az azonban, hogy sikeres lesz-e küldetésének teljesítésében vagy sem, azon múlik, hogy az emberek teljesítik-e felelősségüket, és követik-e őt vagy sem.
B. Jézus a Messiás
Ez volt Jézus kétezer évvel ezelőtti eljövetelének a célja. Tudjuk róla, hogy azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6). Számos különböző elképzelés él Jézusról. A keresztények Messiásnak tekintik őt. Egy másik nézőpont szerint Jézus egy volt Isten hírnökei közül. Mások nagy erkölcsi tanítónak vagy vallásalapítónak tekintik. Hatására, amely nyugaton óriási volt, az elmúlt 2000 évben szellemi és társadalmi forradalom ment végbe.
Az Alapelv szerint Jézus a Messiás küldetésével jött el, és ezért, ahogyan ezt a kereszténység hirdeti, Ő a történelem legfontosabb személyisége. Az Alapelv azonban új értelmezésekkel is szolgál Jézus életével kapcsolatban, s ezáltal segítséget nyújt a mai ember számára, hogy teljesítse felelősségét.
II. Jézus élete
Vizsgáljuk meg röviden Jézus életének azokat az alapvető adatait, amelyekre a Biblia és más források fényt derítettek. Jézus Izraelben született, amely akkor római fennhatóság alatt állt. Az izraeli nép nagyon vallásos volt, egész életét Istennek szentelte, és nagyon várta a Messiás eljövetelét.
Józsefnek és Máriának, akiket Jézus szüleiként ismerünk, a rómaiak által végzett népszámlálás miatt vissza kellett térniük szülőföldjükre. A nagy tömeg miatt nem jutott nekik szállás, ezért istállóban laktak, és ott született meg Jézus. Apja egyszerű ácsmester volt, anyja a ház körüli teendőket látta el. Nagyon szerény körülmények között nőtt föl egy szegény faluban. Nyilvános működésének nagy részét prédikálással töltötte Jeruzsálemben, amely az akkori zsidó vallási központ volt, s ugyanebben a városban végeztette ki őt az állam.
Nagyon kevés részletet ismerünk az életéből; annyit tudunk, hogy 30 éves korában saját társadalmában vezető egyéniségként lépett fel. Eleinte nagy tömegeket vonzott maga köré, ösztönző és mégis kemény tanításával és csodatetteivel egyre nagyobb vitát váltott ki, mert magas szintű szeretetével és tanításával kihívást intézett korának szokásai, és legfőképpen Izrael vezetősége ellen.
Végül, három év eltelte után, a társadalom elitje összefogott, hogy megölje őt és még legközelebbi tanítványai sem tartottak ki mellette. A tömeg ellene fordult, amikor a zsidó vezetők elérték azt, hogy a római hatóság árulás vádja miatt kivégezze. Tizenkét tanítványa közül az egyik elárulta őt és átadta az ellenséges hatóságoknak. Kegyetlen mártírhalált halt. Az utolsó pillanatig szerette még ellenségeit is. Szellemének ereje még most is él a hívek szívében, akiket arra ösztönöz, hogy önfeláldozó szeretetben éljenek, és felkészüljenek az utolsó napok eljövetelére, Isten szeretetének megvalósítására.
Fontos, hogy közelebbről is megvizsgáljuk Jézus életét, mivel a hagyományos hit azt tartja, hogy Jézus eljövetelének célja tulajdonképpen az volt, hogy meghaljon a kereszten. Más szóval Jézus küldetése az volt, hogy áldozatként meghaljon a kereszten az emberiség bűneiért, és halála által meg tudja váltani a bűnbeesett embert.
A. Szükségszerű volt-e Jézus halála?
Az Alapelv szerint Istennek nem az volt a célja, hogy Jézus a kereszten haljon meg. Annak ellenére, hogy életének feláldozásával nagyon nagy szellemi áldást adott az emberiség számára, Jézus célja sokkal nagyobb volt: az, hogy megváltoztassa az akkori és az eljövendő generációk szívét és életét. Jézusnak hatalmában állt megmutatni az ideális világ felé vezető utat. Fiatalon történt tragikus kivégzése azonban megakadályozta ebben. Küldetése ezért a Messiás második eljövetelekor fog teljesülni.
1. Bizonyítékok arra, hogy Jézus nem meghalni jött
a. Isten felkészíti Izraelt a Messiás befogadására
Több indoklását is ismerjük annak, hogy Jézus célja nem az volt, hogy gonosz emberek keze által meghaljon. Miért kellett volna például Istennek több ezer évig felkészítenie egy bizonyos nemzetet arra, hogy a Messiás meggyilkolása által váltsa meg az emberiséget? Jézus tanítását halála után nagyrészt nem zsidó emberek fogadták el. Miért nevelt volna Isten egy egész nemzetet arra, hogy szeresse Ot, engedelmeskedjen Neki, és várja a Messiás eljövetelét, ha tudta, hogy soha nem fogják befogadni, hanem olyannyira gyűlölik majd, hogy a végén még meg is ölik? Erre a feladatra alkalmasak lettek volna a legbarbárabb népek is.
b. Jézus tanítványainak viselkedése
Másodszor, ha Isten akarata az lett volna, hogy Jézus meghaljon, akkor az őt eláruló Júdás lenne az egyik legnagyobb ember ma, hiszen azáltal, hogy feladta Jézust, segített volna Istennek akarata teljesítésében. Júdás nevét azonban ma a legnagyobb árulóéval társítjuk. Ő maga is elismerte hibáját, és röviddel tette után ön- gyilkosságot követett el. Jézus azt mondta, hogy Júdásnak jobb lett volna, ha meg sem születik. Miért mondta volna ezt Jézus, ha az lett volna a küldetése, hogy meghaljon? Azon is el kell gondolkodnunk, hogy miért voltak annyira elkeseredve a tanítványai, amikor Jézus meghalt. Nem örülniük kellett volna akkor, ha látják Isten és Jézus céljait megvalósulni? Nekik ugyanis mindenkinél jobban meg kellett érteniük Jézus küldetését.
c. Jézus szavai
Harmadszor, miért tett volna Jézus annyi erőfeszítést, hogy meggyőzze az izraelitákat arról, hogy Ő a Messiás, ha tudja, hogy szavai úgyis süket fülekre találnak, sőt, a végén meg is ölik? Jézus többször kifejezte azt a vágyát, hogy fogadják el őt. Amikor valaki megkérdezte tőle, hogy mit tegyen azért, hogy Isten akarata megvalósuljon, ezt válaszolta:
„Az tetszik Istennek, ha hisztek abban, akit küldött.” – Jn 6,29
Csodákat is azért tett, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy Isten vele van:
„… akkor, ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” – Jn 10,38
d. A bibliai történet
A szőlőművesekről szóló bibliai történet újabb bizonyíték arra, hogy Jézus nem azért jött, hogy meghaljon. Ez a példabeszéd arról szól, hogy a szőlőskert gazdája elküldte szolgáit, hogy gyűjtsék be a termést. A szolgákat azonban a szőlőművesek megverték, és megölték. Ezek a szolgák a prófétákat jelképezték. A szőlősgazda, vagyis Isten, ezután elküldte saját fiát. Arra gondolt, hogy őt majd biztosan megbecsülik. Ám nagy rémületére és haragjára fiát megölték. Jézus világosan kijelentette, hogy az embereknek az a vágya, hogy megöljék őt, Isten ellen való bűn.
S végül, tudjuk, hogy míg Jézus a kereszten függött, gyilkosai kinevették, kigúnyolták és leköpték őt. Ő azonban még akkor is ezt mondta:
„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” – Lk 23,34
Ha a keresztre feszítés Isten akarata volt, miért lett volna szükség arra, hogy Jézus Isten megbocsátását kérje ezekre az emberekre, hiszen Isten akarata mindig jó. Csak akkor van szükség megbocsátásra, ha valami rosszat teszünk. Jézusnak ez a mondata azt mutatja, hogy az emberek akkor valami nagyon nagy hibát követtek el. Ez a néhány bizonyíték a sok közül amellett szól, hogy Jézus nem azért jött, hogy meghaljon, hanem igazságtalanul ölték meg.
B. Jézus küldetése
1. Az első áldás megvalósítása
Mi volt tehát Jézus küldetése, ha nem azért jött, hogy meghaljon? Az, hogy elsőként valósítsa meg a három áldást, az emberi élet célját. Pál apostol szerint Jézus új Ádámként jött, Ő volt a második és egyben utolsó Ádám (1 Kor 15,45). Először is tökéletessé kellett válnia, s így megtestesítenie Istent. Jézus ezt el is érte.
2. A második áldás megvalósítása
Másodszor, Jézusnak fel kellett volna emelnie egy nőt az Új Éva pozíciójába. Ő lett volna Jézus felesége, s együtt egy istenközpontú házaspárrá váltak volna, akikben Istennek öröme telik. Jézus lett volna az igaz fiú, testvér, férj és apa példája minden férfi számára, s ugyanígy a felesége lett volna a példa minden nő számára. Gyermekeik is születtek volna, és így megalapították volna az első ideális családot.
Ebből kiindulva leszármazottain és követőin keresztül Jézus kiterjesztette volna Isten igaz szeretetét egy ideális társadalomra és nemzetre, valamint a Római Birodalmon keresztül egy ideális világra.
3. A harmadik áldás megvalósítása
Harmadszor, Jézus mutatta volna meg azt, hogy milyen kapcsolatot kell kialakítanunk a teremtett világgal. Azáltal, hogy szeretettel bánik az anyagi forrásokkal és erőkkel, Ő mutatta volna meg, hogy milyen az Isten által elképzelt mindennapi élet.
Jézus, mint láthatjuk, nem azért jött, hogy egy vallást alapítson, hanem azért, hogy helyreállítsa a világot. Nem csupán az volt a feladata, hogy szavakat mondjon és ösztönzést adjon, hanem az, hogy egy időtálló példát, utódokat és egy istenközpontú társadalmat hagyjon maga után. Jézus legyőzte az önzést és a gonoszságot, és mindenkinek szerette volna továbbadni ezt a képességét. Azáltal, hogy hiszünk benne, és követjük őt, legyőzhettük volna a bűnt és a bennünk lakozó rosszat. Lehetővé tette volna számunkra, hogy még földi életünk alatt elérjük a tökéletességet, hogy igaz házasságban éljünk, és hogy gyermekeink a rosszra való hajlam vagy eredendő bűn nélkül szülessenek meg. Ez volt a Messiás, Jézus, hihetetlen képessége, amely a keresztre feszítéssel elveszett.
A történelem folyamán két nagy tragédia történt. Az egyik a bűnbeesés, hiszen ebből származik a világban levő összes szenvedés. A másik pedig Jézus keresztre feszítése. Már régen megkaptuk az esélyt arra, hogy véget vessünk ennek a nyomorúságokkal teli történelemnek, és tiszta alapról induljunk. Bűnünk és tudatlanságunk miatt azonban meghalt az, aki ezt lehetővé tette volna. Ennek a tragikus hibának az eredménye még kétezer év háború és szenvedés lett. Mindez soha nem történt volna meg, ha Jézust elfogadják, követik, és ha lehetővé teszik számára, hogy teljesítse a feladatát.
III. Miért nem ismerték fel az emberek Jézusban a Messiást?
A. Téves elképzelés a Messiásról
Több oka van annak, hogy nem ismerték fel, ki is volt Jézus valójában. Az egyik ok az, hogy Jézus nem felelt meg annak az elképzelésnek, amely sok emberben élt a Messiásról. Néhányan azt hitték, hogy a Messiás, mint egy új Dávid, politikai vagy katonai vezetőként fog fellépni. Mások úgy gondolták, hogy a Messiás természetfeletti módon fog megjelenni, például felhőkön, mint ahogyan azt az Ószövetségben, Dániel könyvében olvashatjuk (Dán 7, 13).
B. Keresztelő János
A legfontosabb ok, amiért az emberek nem ismerték fel Jézust, Keresztelő Jánossal, az akkori idők legkiemelkedőbb vallási vezetőjével függ össze. János Jézus unokatestvére volt, és hat hónappal volt idősebb nála. Mélyen vallásos családból származott, apja főpap volt. Nagyon jó nevelésben részesült és sokan tisztelték. Néhányan azt hitték, hogy Ő a Messiás (Lk 3,15). János azonban megértette, hogy szerepe az volt, hogy felkészítse a népet a Messiás befogadására. Működése során több ezer ember gyűlt köré, akiket megkeresztelt, és akik készen álltak a Messiással való találkozásra.
Egy napon, amikor János prédikált, Jézus, az unokaöccse megkérte őt, hogy keresztelje meg. Miközben keresztelte Jézust, Jánosnak jelenése volt, egy galambot látott, és Isten így szólt hozzá: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17). Isten tehát kinyilatkoztatta Jánosnak, hogy unokaöccse a Messiás. János természetesen meglepődött, és első reakciója az volt, hogy tiszteletet és megbecsülést mutatott Jézus iránt és elmondta ezt az üzenetet a körülötte levő embereknek is. Később ezt mondta: „Láttam és tanúskodom róla, hogy Ő az Isten Fia” (Jn 1,34).
1. Keresztelő János küldetése
Isten személyesen szólt Jánosnak Jézus küldetéséről, mivel Jánosnak kulcsszerepe volt abban, hogy egész Izraelt Jézus mellé állítsa. Jánosnak olyan nagy befolyása volt Izraelben, hogy mind a politikai, mind a vallási vezetők féltek tőle. Heródes ugyan letartóztatta Jánost, de mert félt egy egész Izraelt megmozgató esetleges felkeléstől, megölni nem merte. A vallási vezetők is tartottak tőle, mert a zsidó nép körében nagyon nagy tiszteletnek örvendett.
Másfelől, Jézust nem könnyen fogadták el az emberek. Jánossal ellentétben ismeretlen családból származott, nem kapott előkelő nevelést, vagyona nem volt, és senki nem ismerte. Átlagos kinézetű fiatalember volt. Továbbá, tanítása gyökeresen ellentmondott a kialakult hagyományos zsidó gondolkodásnak. Eszméi heves vitákat váltottak ki a vezetők körében. Még azt a vádat is felhozták ellene, hogy Sátánt szolgálja. Jézusnak egy befolyásos szövetségesre lett volna szüksége ahhoz, hogy meggyőzze a vezetőket és a népet arról, hogy Ő a Messiás, akire olyan régóta vártak.
Ha János nap mint nap tanúságot tett volna Jézus mellett, először az Ő tanítványai, majd végül egész Izrael követte volna Jézust. Ez az alap lehetővé tette volna Jézus számára, hogy elmenjen Rómába, az akkori nyugati világ központjába, ahonnan üzenete gyorsan elterjedt volna az egész Római Birodalomban és az egész világon. Később majd látni fogjuk, hogy Jézus idejében nemcsak Izrael, hanem az egész világ felkészülve várt a Messiás befogadására.
2. Keresztelő János kudarca
a. János hitetlensége
Különös módon azonban, annak ellenére, hogy megkapta ezt a figyelemre méltó kinyilatkoztatást, Keresztelő János soha nem követte Jézust. A Biblia szerint János megtartotta saját tanítványait (Jn 3,25), és semmiféle feljegyzés nincs arról, hogy együtt dolgozott volna Jézussal. Jézus életéről szóló ismereteink világosan mutatják, hogy nem kapott Jánostól segítséget. Egy dolog kinyilatkoztatást kapni, más azonban a földi valóság ellenére is követni ezt a kinyilatkoztatást. Itt bukott el János. Élete végén már abban is kételkedett, hogy valóban Jézus volt-e a Messiás (Mt 11,2-14). Amikor Heródes bebörtönöztette, János elküldte Jézushoz tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle, valóban ő-e a Messiás. Jézus ekkor már tudta, hogy Keresztelő János nem hisz benne.
b. János bűnbeesett természete
Hogyan történhetett meg az, hogy János az Istentől kapott kinyilatkoztatás ellenére sem követte Jézust? Ez a Biblia egyik leginkább zavarba ejtő kérdése. Bármennyire nagy volt János, még nem volt tökéletes. Végül a bűnbeesett természet négy jellemvonásának áldozata lett: nem tudta Jézust úgy szeretni, ahogyan Isten; elhagyta a pozícióját és elárulta Jézust; megfordította az uralom rendjét azáltal, hogy hiúsága miatt nem követte őt; és szaporította a gonoszságot, hiszen a többi embert nem vezette Jézushoz. A Biblia Jánosnak csak két olyan tanítványáról tesz említést, akik követték Jézust.
IV. Jézus élete: Tragédia
A. Jézus követői tanulatlan és tekintély nélküli emberek voltak
János nem követte Jézust s ennek következményeként Jézusnak meg kellett birkóznia azzal a nehéz helyzettel, hogy saját magáról tegyen tanúbizonyságot. Annak ellenére, hogy tovább dolgozott azon, hogy támogatást nyerjen, nem tudta legyőzni az őt ért üldöztetést. Álmessiásnak tekintették, és miután az sem követte őt, akinek feladata útjának előkészítése volt, Jézus elvesztette hitelét.
Ettől a pillanattól fogva élete tragédiává lett. Mint Messiás és tökéletes Ádám, ismerte az ideális világ felé vezető utat. Nagy tervei voltak arra, hogy Izrael alapját felhasználva együttműködik a vezetőkkel, s így elmegy Rómába és a világ többi részére is. Mivel Izraelben kellett maradnia, csak olyan embereket tudott találni, akik alacsony műveltségűek voltak és befolyással nem rendelkeztek, mint a halászok, az adószedők és prostituáltak. Péter, egy közönséges halász lett Keresztelő János helyett Jézus első tanítványa.
B. A politikai és vallási vezetők reakciója
Jézus teljes szívével szólt Isten igazságáról, és Isten szeretetéről tett tanúságot. Az emberek azonban, legfőképpen a vallási vezetők, egyre kevésbé ismerték fel ezt. Megijedtek tőle, elkezdték kritizálni és támadni. Sokkal fontosabb volt számukra, hogy hatalmukat és befolyásukat megtartsák, mint az, hogy igazán megértsék és teljesítsék Isten akaratát.
C. Jézus csodákat tesz
Kétségbeesett erőfeszítésében, hogy küldetését teljesítse, Jézus csodákat vitt véghez. Visszaadta az embereknek látásukat, aminek azonban csak akkor lett volna örök értéke, ha az emberek megtanulják legyőzni a rosszat. Jézus mindezzel Isten hatalmáról és szeretetéről tett tanúbizonyságot. Ezeknek az embereknek fel kellett volna ismerniük, hogy feladatuk követni azt, aki visszaadta látásukat. Jézus tehát nem orvosi megfontolásból gyógyított, hanem az emberek hitét akarta felébreszteni. Amikor az emberek nem válaszoltak erre, a csodák elvesztették jelentőségüket.
Általában azok az emberek, akiket Jézus meggyógyított, nem nagyon gondolkodtak el azon, hogy ki is Ő valójában. Nem azért mentek hozzá, hogy megtudják, vajon Isten igéjét hirdeti-e, vagy hogy valóban ő-e a Messiás. Azért gyűltek össze, hogy a csodatevőt lássák. A sors iróniája, hogy ahelyett, hogy ezek az emberek meggyőztek volna másokat arról, hogy Isten áll Jézus mellett, azt kezdték mondogatni, hogy a csodákat a gonosz erők segítségével viszi véghez.
D. Jézus tanítványai elvesztik hitüket
Mivel a helyzet egyre reménytelenebbé vált, Jézus elkezdett saját keresztre feszítéséről beszélni. Ez megdöbbentette tanítványait, hiszen kezdetben Jézus reményteli üzenetet hirdetett, és csodálatos dolgokat ígért nekik. Amint azonban rosszabbra fordult a helyzet, saját tanítványai is kezdték elveszíteni hitüket. Péter megígérte Jézusnak, hogy soha nem árulja el őt, nem sokkal ezután azonban mégis ezt tette. Halála előtti estén egyik tanítványa, Júdás azért ment el hamarabb utolsó vacsorájukról, hogy elárulja őt.
1. Jézus imája a Getszemáni kertben
Azon az éjszakán a Getszemáni kertben Jézus Istenhez intézett imájában egy utolsó elkeseredett erőfeszítést tett arra, hogy küldetését megmentse. Így imádkozott Istenhez: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely” (Mt 26,39). A kehely, amelyről beszélt, keresztre feszítését jelképezte. Nagyon komoly volt, mert tudta, hogy halálának szörnyű következményei lesznek. Tudta, hogy Jeruzsálemet elpusztítják, mint ahogyan azt a rómaiak meg is tették i. sz. 70-ben. Előre látta követőinek szenvedését, akiket ezrével gyilkoltak meg a világon mindenütt. Legfőképpen azonban, Jézus tudta, hogy ha meghal, Isten még több ezer éven keresztül szenvedni fog. Senki sem látta jobban Isten szenvedését, mint Jézus, és nem tudta elviselni azt, hogy ez a szenvedés még tovább folytatódjon.
Jézus magával vitte legközelebbi tanítványait, és megkérte őket, hogy imádkozzanak vele együtt azért, hogy időt nyerhessen. Teljes erejével imádkozott mindannyiunkért. Mikor azonban visszatért Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, látta, hogy elaludtak. Még ők sem értették meg a szívét. Egész életében egyetlenegy embert sem talált, aki megértette volna őt, pedig nagyon fontos küldetése volt. Mivel minden alap elveszett, Istennek meg kellett engednie, hogy Jézus meghaljon a kereszten. Ekkor Jézus önként vállalta a halált. „...de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26,39). Jézus vállalta mások helyett a felelősséget, és önként adta életét azért, hogy megmentse az emberiséget.
2. Jézus elárulása
Nem sokkal ezután Júdás megérkezett a vallási vezetőkkel, akik letartóztatták Jézust. Harminc ezüstpénzért elárulta őt az, akit há rom éven keresztül szeretett és szolgált. Jézust a főpapok elé vitték, akik kivallatták őt. Megvádolták, bántalmazták és kigúnyolták. Ő azonban mindezek ellenére mindvégig Isten fiához méltóan megbocsátást tanúsított.
E. Jézus keresztre feszítése és feltámadása
Végül elítélték és keresztre feszítették. A római kormányzó, Poncius Pilátus nem akarta megölni őt. Ezt mondta: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” (Lk 23,4). A vezetők által felbujtott nép azonban ezt kiabálta: „Keresztre vele, keresztre vele!” (Jn 19,6). A rómaiak, hogy kielégítsék őket, elhatározták, hogy meg ölik. Egy oszlophoz kötötték, véresre korbácsolták, majd miután töviskoronát raktak a fejére, arra kényszerítették, hogy saját keresztjét vigye. Tanítványai nem voltak ott, hogy megvigasztalják. Már régen elmenekültek, és megtagadták. A végén a kereszthez szögezték és megölték. Így gyötörték meg a Messiás testét és lelkét.
Két rablót is keresztre feszítettek mellette. A bal oldali kigúnyolta őt, s a körülötte levő emberek is vádolták. Jézus még akkor, összetört szívvel, kimerülten, vérezve, elakadó lélegzettel, sem átkozta el őket, hanem ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Azt tanította, hogy szeressük ellenségünket, és számára ezek nem csupán szavak voltak, hanem valóban így is cselekedett, még a legnagyobb szenvedés közepette is. Jézus soha nem árulta el Istent, Sátán soha nem tudott a szívéhez férkőzni. Egészen élete végéig megtartotta Isten Fiának pozícióját, így tudott a kereszten is győztes lenni.
Ez volt a szellemnek a fizikai halál felett aratott végső győzelme, s ezért Isten lehetővé tudta tenni Jézus számára, hogy három nap múlva feltámadjon. Ötven nappal később, Pünkösd napján kezdődött el a kereszténység története, amely az egész történelem menetét megváltoztatta.
V. Milyen megváltást hozott Jézus?
A. Szellemi megváltás
Annak ellenére, hogy Jézus keresztre feszítése nem szerepelt Isten eredeti tervében, mégsem veszett el minden. Azáltal, hogy Jézus, miközben a kereszten függött, győzelmet aratott a szívében, Isten lehetővé tehette számára, hogy feltámadjon. Sátán minden erejét arra összpontosította, hogy Jézust megölje. Jézus abszolút hitére támaszkodva Isten minden hatalmát fel tudta használni arra, hogy Jézus feltámadhasson. A feltámadás által megnyílt egy olyan terület a szellemi világban, amely először a bűnbeesés óta teljesen Sátán uralmán kívül volt. Ez a terület elérhető minden olyan ember számára, aki őszintén hisz Jézusban, és próbál tanítása és példája szerint élni. Ez az a megváltás, amelyet Jézus hozott a világnak, és ez szellemi megváltás.
Ez azonban nem fizikai megváltás. Sátán elvette Jézus testét és megölte őt, s azóta is uralkodik rajtunk fizikai testünkön keresztül. Ezért egyetlen keresztény sem mondhatja el magáról, akármennyire istenfélő és tiszta életet is él, hogy nincsen bűne. Egyikük sem vallhatja magát tökéletesnek. Még a kereszténység egyik legnagyobb igehirdetője, Pál apostol is panaszkodott teste bűnössége miatt (Róm 7,22-25). A keresztényeknek szigorú vallásos élettel kell uralkodniuk a bennük levő rossz felett (1 Thessz 5,17), és gyermekeik is eredendő bűnnel születnek.
B. Reményünk
Nyilvánvaló, hogy a szellemi megváltás nagyon messze van attól a teljes megváltástól, amelyet Isten Jézuson keresztül szeretett volna megvalósítani. A világ továbbra is szenved a sokfajta gonoszság miatt. A bűnbeesés következményei továbbra is élnek bennünk. A világnak ezért nagyon nagy szüksége van a Messiás visszajövetelére, amelyet Jézus megígért. Amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy elutasítják, Jézus a Messiás második eljöveteléről kezdett el beszélni. Az egész kereszténység és az egész világ reménye ebben az ígéretben van.