Teremtés elvei I.
Az Első Okozó természete
Az ember természeténél fogva vágyik a boldogságra. Ezért folyamatosan keresi az élet mélyebb értelmét, mind belső szempontból, a szeretetet és az erkölcsöt tekintve, mind külső szempontból, az egészség és a gazdagság megértése által. Természetes az, hogy meg akarjuk ismerni a dolgok eredetét, forrását, hiszen csak így juthatunk el azok mélyebb megértéséhez. Amikor például betegek vagyunk, ah- hoz, hogy meggyógyuljunk, először meg kell találnunk betegségünk okát. Ha kedvenc zeneművünket jobban meg szeretnénk érteni, akkor örömmel tanulmányozzuk szerzője életét. Ha meg akarjuk ismerni erősségeinket, meg kell figyelnünk szüleinket.
Természetesen nagyobb segítségünkre lenne az, ha megismerhetnénk saját magunk és minden létező eredetét és okát. Hogyan foghatnánk hozzá egy olyan hatalmas lény megismeréséhez, mint az Első Okozó?
A látható tükrözi a láthatatlant
Mindennapjaink tapasztalata azt mutatja, hogy amit látunk, az kifejeződése annak, ami nem látható. Testünk mozgása többnyire tükrözi nem látható gondolatainkat és érzéseinket. Mindazoknak, akik jól ismernek bennünket, elég ránk nézniük, s már tudják is, mi jár az eszünkben. Amikor egy terített asztalhoz ülünk, a felszolgált ételben rögtön meglátjuk az elkészítője által belefektetett munkát és gondoskodást. Amikor megcsodálunk egy elektronikus készüléket, látjuk benne a mérnök elképzelését, amely sok ember és anyag révén fizikai valósággá vált.
A teremtés folyamata a teremtővel való hasonlatosságot eredményez. Bármilyen teremtett dolgot tanulmányozunk, megtudunk valamit teremtőjéről, még ha közvetlenül nem is találkozunk vele, hiszen annak szíve és természete világosan megnyilvánul abban, amit teremtett. Egy Van Gogh-festmény erős színei és határozott ecset. vonásai egy szenvedélyes emberre utalnak. A festmény Van Gogh láthatatlan természetének látható „hírnöke”.
Ugyanígy, ha gondosan megfigyeljük a világot, amelyben élünk, megtudhatunk valamit teremtőjéről. Nem mi teremtettük önmagunkat, a körülöttünk levő világ sem önmaga teremtője. Amikor egy ember által teremtett tárgyról van szó, automatikusan feltételezünk mögötte értelmet. Mi a helyzet a természettel? Milyen Értelem rejtőzik az anyagi világ mögött? Mi az eredete a matematikai törvényszerűségeknek, a világban uralkodó csodálatos rendnek és összhangnak? Átláthatatlan káosz vagy egy kidolgozott terv eredménye a világ?
Az ok természetére fényt deríthetünk, ha megtaláljuk a különböző okozatokban fellelhető közös tulajdonságokat. Egy bizonyos szerzőt stílusáról és témaválasztásáról ismerhetünk fel. Hasonlóképpen sokat megtudhatunk az Első Okozóról, ha megfigyeljük, mi az, ami minden teremtett dologban közös. Erre így utal a Biblia:
„Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” – Róm 1,20
A. A belső jelleg és a külső forma kettőssége
Annak ellenére, hogy a természet nagyon változatos – a hegyek félelmetességétől a vadvirágok törékeny szépségéig minden megtalálható benne –, két olyan egymástól különböző, mégis egymást kiegészítő tulajdonságpár van, amely minden létezőben közös. Az Alapelv ezeket kettős jellemzőknek nevezi.
Az első kettősség a belső jelleg vagy lényeg, és a külső forma vagy megnyilvánulás kettőssége. Belső jellegünk része a lélek és a szív, amely irányítja fizikai testünket, külső megjelenési formánkat, Lelkünk egyedi tudatból, értelemből, érzelemből és akaratból áll.
Az állatokat a fizikai testük működését irányító ösztön jellemzi. Az ösztön az, amely például bizonyos lepkefajokat arra késztet, hogy életük során több ezer kilométert repüljenek.
Az állati lélek tudattal rendelkezik, amely képes reagálni gondolatainkra, érzelmeinkre és akaratunkra. Nagyon jó példa erre a delfinek esete. A növények egyszerű felépítésű „lelke” irányítja növekedésüket. A tudomány ma már bebizonyította, hogy a növények nemcsak anyagi környezetükre reagálnak, hanem az emberi tudatra is. Ezt illusztrálja az a tény, hogy az Egyesült Államokban a bíróságok növényeket használnak fel tanúként erőszakos bűncselekmények kivizsgálásában.
A szervetlen világban is van egy belső lényeg és egy külső megnyilvánulási forma. A molekulák belső jellege egy bennük levő irányító természet, amely fizikai és kémiai törvények alapján irányítja atomjaikat és meghatározza külső megnyilvánulási formájukat. Két mérgező Összetevő például, a sósav (HCI) és a nátrium-hidroxid (NaOH) bizonyos körülmények között reakcióba lépnek egymással, és az élethez szükséges kémiai vegyületeket: konyhasót (NaCl) és vizet (1-120) alkotnak. Az atomok lényege szintén egy bennük levő irányító természet, amely azáltal fejezi ki önmagát, hogy bizonyos mennyiségű töltéssel rendelkező részecskéket összegyűjt, hogy különböző típusú atomokat alkossanak. A részecskék is rendelkeznek egy ilyen bennük levő természettel, energia formájában. Korunk fizikusai felfedezték, hogy az anyag belső jellege nemcsak híven engedelmeskedik a fizikai törvényeknek, hanem rendelkezik az emlékezés és a szerveződés képességével is.
1. Szubjektum-objektum kapcsolatok
Azt is megfigyelhetjük, hogy ezek a kettős jellemzők meghatározott módon kapcsolódnak egymáshoz. A belső jelleg és a külső forma együttműködése teszi lehetővé a létezést, cselekvést és szaporodást, bármiről vagy bárkiről legyen is szó. Minden létezőben a belső jelleg, a szubjektum a kezdeményező, az irányító és a védelmező, míg a külső forma, az objektum válaszol, támogat és ösztönöz. A szubjektum pozíció határozza meg a célt. A lélek, például, mint szubjektum irányítja a testet, amely az objektum, és ez létezésünk alapja. Ugyanígy, a szubjektum-jellegű nehéz proton, és az objektum-jellegű könnyű elektron kölcsönhatása révén keletkezik a hidrogénatom.
2. Az okozat tükrözi az okot
Mivel minden teremtett dologban él a belső jelleg és a külső forma kettőssége, feltételezhetjük azt, hogy ezek a kettős jellemzők az Első Okozónak is alapvető tulajdonságai. David Bohm fizikus megállapította: „A lélek és az anyag két párhuzamos fejlődési vonal, amely egy, mindkettőjüket meghaladó közös alapból származik.”
Az okban minden megtalálható az okozatból, az okozat nem több az oknál. Az Alapelv azt a következtetést vonja le, hogy az Első Okozóban megtalálható egy eredeti belső jelleg, amely forrása minden teremtett lény belső jellegének, és egy eredeti külső forma, amely minden teremtett lény külső formájának az eredete. Továbbá, ezek az egymást kiegészítő ellentétes jellemzők az eredetükben tökéletes egységet alkotnak.
Hogyan nevezhetnénk ezt az Első Okozót, amely a világban létező összes belső jellemző és külső forma eredete? A filozófiák az Első Okozót Eredeti Létezőnek, Elsődleges Mozgatónak és Egyetemes Tudatnak nevezték. A vallásban számos név létezik, mint Brahma, Jehova, Allah és Isten, melyek ugyanarra az egyetemes Teremtő Erőre utalnak. Az Alapelv az Első Okozót Istennek nevezi.
A nyugati vallások jutottak a legközelebb annak megértéséhez, hogy Isten olyan személyiség, akiben megvannak mind a belső jelleg, mind a külső forma jellemzői. A Róm 1,20 ezt úgy írja le, mint Isten „örök ereje és isteni mivolta”.
B. A férfias és nőies jelleg kettőssége
Ha a teremtett dolgokat nézzük, akkor egy másik kettősséget is felfedezhetünk: a férfias és nőies jelleg kettősségét. Férfiak és nők vagyunk, és mindannyian kapcsolatot tudunk létesíteni a másik nemmel, mivel minden egyénben vannak férfias és nőies jellemzők. A férfiasság és nőiesség kettős jellemzője megtalálható a többi létező felépítésében és működésében is. Az állatoknál ez a hím és a nőstény, míg a növényeknél a porzó és a bibe kettősségében fejeződik ki. A molekulák, az atomok és a részecskék pozitív és negatív töltése működés szempontjából megfelel az élőlények férfias és nőies jellegének. Logikus tehát, hogy Istenben található meg az eredeti férfiasság és az eredeti nőiesség, amelyből az összes ilyen kettősség származik. A Biblia ezt a következőképpen fejezi ki:
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” – Ter 1,27
Legfőképpen a keleti vallások és filozófiák értelmezik úgy Istent, mint egymást kiegészítő erők forrását. Istenben harmonikus egységben van a férfiasság és nőiesség, a pozitivitás és negativitás kettőssége.
Önmagunkban és minden teremtett lényben a belső és a külső kettőssége az elsődleges, míg a férfiasság és nőiesség kettőssége ezeknek másodlagos tulajdonsága. Mi elsősorban személyiségek vagyunk, és csak másodsorban férfiak vagy nők. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért egyenlő értékűek a férfiak és a nők annak ellenére, hogy felépítésükben és szerepükben különböznek.
1. Isten természete
Milyen természetű Isten belső jellegének és külső formájának kettőssége? Isten belső jellegét tekinthetjük Isten lelkének. Ez a legmagasabb tudat, amely magába foglalja az értelem, érzelem és akarat minden vonását. Azért vagyunk képesek gondolkodni, érezni és döntéseket hozni, mert Isten, a Teremtőnk, Önmagából átültette belénk ezeket a tulajdonságokat. Az értelem, az érzelem és az akarat által valósítható meg az igazság, a szépség és a jóság eszménye. Ezeknek az értékeknek Isten a forrása, aki arra vágyik, hogy mi megvalósítsuk őket.
Isten belső jellegének azonban van egy lényegesebb tulajdonsága, amely bennünk is megtalálható. Legnagyobb értékünk a szeretetre való képességünk, a szívünk. A szeretet az az erő, amely két vagy több lényt harmonikus egységbe olvaszt. A szeretet természete olyan, hogy keresi a kapcsolatot a másikkal, a szeretett lénnyel. A szív az, amely arra késztet, hogy a szereteten keresztül örömöt éljünk át, és hogy egységet alkossunk szeretetünk tárgyával. Isten lényege nem intelligenciája, akarata vagy hatalma, hanem a szíve. Istent szíve indította arra, hogy megteremtse szeretetének tárgyát, valakit vagy valamit, akinek örülhet azáltal, hogy Önmagából ad.
Isten saját külső formáján keresztül fejezi ki szívét. Ez a külső forma minden anyag és energia forrása, az őserő, amely minden teremtmény létezésének az alapja. A láthatatlan Isten és a világegyetem közötti kapcsolat olyan, mint a lelkünk és a testünk közötti kapcsolat. Ahogyan lelkünk irányítja testünket, úgy irányítja Isten is a világegyetem működését.
2. Isten az eredeti Igaz Szülőnk
Röviden, Isten egy intelligens, kreatív, a szív által vezérelt erő, egy személyes lény. Szerető egyénisége férfias és nőies jellegén keresztül is kifejeződik. Nem csupán Teremtője az emberiségnek, hanem eredeti Igaz Szülő is, aki Atyaként és Anyaként fejezi ki szeretetét.
Mi, akik a legteljesebb módon tükrözzük Isten természetét, az Ő képmásai vagyunk. Az élet legfőbb értelme és lényege az Isten és ember között létező szülő-gyermek kapcsolat. Isten a szülő és gyermek közötti bensőséges kapcsolat által teljesedik ki.
II. A teremtmények létrejöttének folyamata
A tapasztalat azt mutatja, hogy az értékeket az igaz kapcsolatok eredményezik. A rendszertelenül felépített dolgok terméketlenséget vagy rombolást idéznek elő, ám ha ugyanezeket a dolgokat rendszerezzük, eredményt és értékeket kapunk. Ez érvényes a zeneszerzésre, az építészetre és a főzésre egyaránt. Akár a tanár-diák kapcsolatról van szó, amelynek eredménye a tanulás, vagy a munkaadó és az alkalmazott közötti kapcsolatról, amely gazdasági sikerrel jár, vagy a férj és feleség közötti kapcsolatról, amely pillére a jó házasságnak, láthatjuk, hogy a szubjektum és az objektum közötti kapcsolat az igazság, a szépség, a jóság és a szeretet megvalósításának alapja. Mindez azért van így, mert Istenben ezek a tulajdonságok harmonikus kapcsolatban állnak egymással, és Ő maga is ilyen kapcsolatok által tud megnyilvánulni.
A. Egyetemes Őserő
Isten örök, önmagában létező és abszolút, ezért a létezéséhez szükséges alapvető erőnek, amely kezdettől fogva része, szintén öröknek, önmagában létezőnek és abszolútnak kell lennie. Ezt az erőt Egyetemes Őserőnek nevezzük. Ez az az alapvető teremtő erő, amellyel Isten a teremtésekor minden teremtett lényt felruház.
Az Egyetemes Őserő mozgatja a teremtett dolgokat, és általa jönnek létre közöttük szubjektum-objektum kapcsolatok. A teremtett lények, még ha a látszat ezt mutatja is, nem egymástól függetlenül, hanem egymás közötti kölcsönös kapcsolatok által léteznek. Az egész teremtés valójában nem más, mint Isten természetének mintájára teremtett összefüggő test. Minden teremtmény kettős céllal rendelkezik. Az elsődleges cél (szubjektum): Istenért és másokért élni, és a másodlagos cél (objektum): önmagunkért élni. Az Egyetemes Őserő az, amely a szubjektum pozíción keresztül minden kapcsolatot elvezet a harmóniához, az Istennel való hasonlóság magasabb rendű céljához. Az emberek ennek hatását a lelkiismeret révén tapasztalják.
B. Az adás-elfogadás kapcsolat
Bár Isten ereje az, amely a dolgokat egymással kapcsolatba hozza, a szubjektum és objektum természetes törekvése, hogy adás-elfogadás kapcsolatot létesítsenek egymással. Az adás-elfogadás kapcsolat együttműködés, egy adáson és befogadáson alapuló mozgatóerő, amely minden kapcsolatban alapvető. Ezáltal jön létre egy lény létezéséhez, szaporodásához és működéséhez szükséges összes erő. Erre példa az a kapcsolat, amely a hidrogénatomon belül a pozitív töltésű proton (szubjektum pozíció), és a negatív töltésű elektron (objektum pozíció) között van. Ahogy az elektron kering a proton körül, a kettejük közötti kapcsolat által jön létre az az energiamező, amely szükséges az atom létezéséhez. Így tölti be eredeti célját a hidrogénatom.
Számos más példát is vehetünk. A naprendszer a Nap és a bolygók közötti dinamikus kölcsönhatásra épül. Testünk működését a vérkeringés tartja fenn. Szociális szinten a tanulás a tanár és a diák adás- elfogadás kapcsolata által jön létre. A tanár a szubjektum, Ő szolgálja a diákot. Egy üzletben a vásárló szubjektum pozícióban áll, mert az üzlet csak az Ő igényeinek kielégítése által lehet sikeres. Ha egy vállalatot tekintünk, az igazgató és az alkalmazottak közötti harmonikus adás-elfogadás kapcsolatnak a két fél közös nyereségszerzési célján kell alapulnia. Nemzeti szinten harmonikus adás-elfogadás kapcsolatnak kell léteznie a kormány és az emberek között, a nemzet céljaival a középpontban, ezáltal biztosítva a nemzet virágzását.
C. Hogyan teremt Isten?
Vizsgáljuk most meg a teremtés folyamatát. Hogyan jönnek létre anyagi, valóságos dolgok? Isten az Egyetemes Őserő által szétválasztja az önmagában egységben levő kettős jellemzőket, és kivetíti őket a világba. Ezek a kettéválasztott jellemzők adás-elfogadás kapcsolatot létesítenek egymással. Isten teljes, abszolút és tökéletes, teremtményei pedig befejezetlenek és viszonylagosak, és haladnak a teremtőjükkel való egység felé.
Isten kezdeményezésére az Egyetemes Őserő létrehoz egy szubjektum és egy objektum pozícióban álló lényt, melyeknek célja közös alapot teremteni, és ezután adás-elfogadás kapcsolatot létesíteni egymással. Amikor a szétválasztott szubjektum és objektum adás-elfogadás kapcsolatot létesít egymással, olyan egységet alkot, amely Isten megnyilvánulásának egy újabb objektuma lesz. Ez az egység egyben közös céljuk valóságos megnyilvánulása is. Egy növény életfolyamata jelképezi ezt: az egységes mag (eredet) férfias vagy nőies jellegű növénnyé válik (szétválás), amely kapcsolatba lép ellenkező jellegű megfelelőjével, és ezáltal egy újabb mag jön létre (egyesülés). Az újonnan teremtett lény új kapcsolatokat alakít ki, és a folyamat folytatódik tovább, kifejezve Isten igazságát, szépségét és jóságát.
D. A négypozíciós alap
Az eredet-szétválás-egyesülés folyamata egy Istenből eredő erő fejlődésének útja. Ez az erő szubjektummá és objektummá válik szét, és utána ismét egyesül. A szétválasztott szubjektum és objektum, valamint egységük egy örök erőalapot képeznek, amelyet négypozíciós alapnak nevezünk. Isten ennek alapján teremt és valósítja meg célját. A természet mindig megmutatja, milyen az igaz adás-elfogadás kapcsolat. Az a feszültség is, amely két szubjektum között létezik, például két hím állatnak egy területért folyó rivalizálása, vagy két csapat közötti versengés, csupán másodlagos mozgatóerők, amelyek az együttműködés és a harmónia magasabb rendű elveit szolgálják. Az emberek azonban képesek hamis adás-elfogadás kapcsolatot létesíteni, amely sok szenvedés és pusztítás forrása. Ez akkor következik be, amikor akár az egyént alkotó elemek, a lélek és a test, vagy akár a társadalmat alkotó elemek, egyének és csoportok, egymással versengő, ellentétes célokkal rendelkező szubjektumokként csapnak össze. Ez eredményezhet olyan egyszerű ellentéteket, mint amikor diákok kétfajta játékot akarnak játszani ugyanazzal a labdával, de teljes ellentmondást is, amikor a kapcsolatban az egyik fél célja gonosz és ezáltal szemben áll Isten céljával. Másik példa erre a jelenségre, amikor a lélek és a test vagy az emberek egy rossz cél eléréséért alkotnak egységet. A történelem sok olyan nemzet példájával szolgál, amelyek zsarnoki uralom alatt átmenetileg felvirágoztak, majd lehanyatlottak. Ennek az alapvető elvnek egy másfajta megsértése az, amikor először elveszünk, és csak utána adunk.
Amikor a tökéletes férj és feleség Isten szívével és akaratával a középpontban felépít egy igaz adás-elfogadás kapcsolatot, egy olyan családot alapítanak, amely megtestesítve a szépséget, Isten igaz objektuma lesz. Ebben a családban Isten szeretete a férfi és a nő kapcsolatának eredete és középpontja is, és az örökkévalóságig védi és táplálja ezt a kapcsolatot.
III. Mi az élet célja?
Ha bármilyen, ember által alkotott tárgyra tekintünk, természetesnek találjuk, hogy egy meghatározott céllal teremtették. Senki sem alkot cél nélkül. Már a dolog megteremtése előtt létezik célja, amelyet akkor tölt be, ha rendeltetésének megfelelően használják. Ha valaminek nem értjük meg a célját, elpazaroljuk a belőle származó lehetőségeket. Egy primitív nép például, akár asztalnak is használhatja a televíziót, ha nem érti meg, hogy mi az.
Saját figyelemre méltó testfelépítésünk is utal teremtésünk céljára. Istennek bizonyosan volt egy meghatározott célja azzal, hogy ilyennek teremtett minket, mint amilyenek vagyunk. Nem a mi feladatunk kitalálni saját célunkat, mert akkor konfliktusba kerülhetünk saját felépítésünkkel. Ha nem ismerjük ezt a célt, könnyen elveszíthetjük igazi értékünket és képességeinket. Így mások és magunk élete is értéktelennek tűnhet számunkra. Egészen addig nem lehetünk igazán boldogok, míg meg nem valósítottuk eredeti célunkat.
A. Isten teremtésének célja
Saját célunk Isten természetének lényegéből, a szívéből származik. Akármilyen hatalmas is Isten, egyedül nem képes örömöt létrehozni. A szív szeretetkapcsolatok által keresi az örömöt. A szeretet azonban önmagában nem valósulhat meg, szüksége van egy tárgyra, amelyre a szeretet irányulhat. A szeretet természetesen áramlik a szubjektumtól az objektum felé, amely a szeretetre szépséggel válaszol. Szépnek lenni annyit jelent, mint tükrözni a szerető lény vágyát, és hasonlítani rá. Ezért van az, hogy mint szubjektumok, állandóan olyan objektum után kutatunk, és olyan objektumokat teremtünk, amelyek minket tükröznek. Olyan barátokat, könyveket, sportokat, munkákat keresünk, amelybe beleadhatjuk szívünket, és ezáltal örömöt érezhetünk. Ez nem más, mint Isten természetének tükröződése. Isten saját természete alapján teremtett minket azért, hogy örömöt hozzon létre.
B. Hogyan keletkezik az öröm?
Hogyan keletkezik egész pontosan az öröm? Vegyük példának saját tapasztalatunkat! Ahogyan már említettük, minden teremtési folyamat eredménye egy, a teremtőhöz hasonlatos képmás. Már ennek a valóságos hasonlóságnak az átélése is örömöt ad. Minél teljesebb a hasonlóság, annál nagyobb az öröm. A festő például bizonyos szinten átélheti a teremtés örömét, amikor megfogalmazódik benne egy nagy művészi alkotás elképzelése. Az ebből származó öröm azonban nem teljes, csak akkor válik azzá, amikor az elképzelés a vásznon is megvalósul. Ekkor nagyobb a hasonlóság a szubjektum, a művész és az objektum, a festmény között, s ekkor teljes az öröm.
Ez a fajta öröm mindig érezhető, amikor egy emberi erőfeszítés sikerrel jár: a képzőművészetben, az építészetben, az irodalomban, új technikai vívmányok kifejlesztésénél, az orvostudományban és más szolgáltatásokban, a sportban, a szórakoztatásban és így tovább.
A legnagyobb örömforrás azonban a másokkal való kapcsolatteremtés, a barátság, a házasság. Ezek közül a hasonlóság legmagasabb fokú átélése, és így a legnagyobb öröm és boldogság is egy gyermek születése által érhető el. A gyermek az, aki a legteljesebben tükrözi mindkét szülője természetét, eszményét, életét, szeretetét és vérvonalát. A szülőt az igaz szeretet mozgatja, amely örök, változatlan és feltétel nélküli. A gyermek képes a legnagyobb boldogságot adni szüleinek, amennyiben vállalja a felelősséget, hogy megvalósítja szülei eszményét. Ugyanakkor, ha nem tesz eleget felelősségének, a gyerek az, aki a legnagyobb fájdalmat okozza szüleinek.
C. Az ember – A szív objektuma Isten örömére
Isten, az Eredeti Szülő, gyermekek után vágyik, akikkel meg tudja osztani szeretetét. Isten számára a legnagyobb öröm forrása az emberiség, a gyermekei. Isten a képmására teremtett bennünket. Az Ő láthatatlan természetének látható megnyilvánulásai vagyunk. Gondolkodásra, érzésre és cselekedetre való képességünknek az a célja, hogy válaszoljon Isten óriási és ösztönző értelmére, érzésére és akaratára. Az emberi alak a legkecsesebb az egész teremtett világban. Az emberi tudat és érzékenység fejlettsége messze túlhaladja a többi teremtményét. Egyedül mi rendelkezünk azzal a nagyszerű képességgel, hogy civilizációkat, művészeteket és technológiákat hozzunk létre. Valóban mi vagyunk hivatottak Isten egyéniségét a legteljesebb módon kifejezni.
Legmélyebb vágyunk nem kevesebb, mint megtalálni a végső igazságot, szépséget, jóságot és szeretetet. Vágyunkat csak Istenben elégíthetjük ki. Ezért érthetjük meg azt, hogy Isten azért teremtett bennünket, hogy örömöt és megelégedettséget szerezzünk neki. Csak az Istennel való kölcsönös szeretetkapcsolat által tudja Isten és tudjuk mi is átélni a tartós boldogságot.
Mint ahogyan a szülők is előkészítenek gyermekük számára egy szép és ösztönző környezetet, amely hasonlít rá, és kielégíti vágyait, Isten is a gyermekei, azaz a mi képmásunkra teremtette a világegyetemet, amely otthon és egyben iskola is számunkra. Belső és külső természetünk magába foglalja az ásványi, növényi és állati világ minden lényeges összetevőjét. Ezért ösztönöz minket az univerzum, és ezért tudjuk könnyen szeretni, mint olyan objektumot, amely szeretetünkre szépséggel válaszol. Ahogyan Isten tisztel minket és gondoskodik rólunk, úgy kell értékelnünk, gondoznunk és ápolnunk a körülöttünk levő világot.
D. A három áldás
Hogyan érhetjük el tehát azt az eredeti célt, amelyet Isten az ember és az egész teremtett világ számára kitűzött? Egészen egyszerűen hasonlítanunk kell Rá a Vele, a másokkal és a teremtett világgal való kapcsolatunkban. A Biblia mindezt a három áldással fejezi ki:
„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá.” – Ter 1,28
Mi a jelentése ennek a három áldásnak?
1. Az első áldás
Isten első áldása az a képességünk, amely által fejleszteni tudjuk saját természetünket, és részt vehetünk önmagunk megteremtésében. Ezt a célt önmegvalósítási vágyunk által érzékeljük. Isten egy tökéletesen harmonikus egyéniség. Belső jellege és külső formája, igéje és cselekedetei egységet alkotnak. Ha jó adás-elfogadás kapcsolat van lelkünk és testünk között, akkor tökéletes jellemű egyénné, ideális emberré válunk. Ez a Mt 5,48 jelentése a Bibliában, amely arra bátorít bennünket, hogy legyünk tökéletesek, ahogyan Isten is tökéletes. Egy ilyen ember cselekedetei követik lelkiismeretét, és képes igaz szeretetet adni. Egy ilyen személy Isten lakóhelye.
Ahhoz, hogy ideális személyekké váljunk, meg kell tanulnunk egy olyan kapcsolatot kiépíteni Istennel, a legmagasabb szubjektummal, amely által lelkünket az igazság, a szépség és a jóság felé irányíthatjuk. Ez önfegyelmet igényel, és azt, hogy testünk vágyait az igaz szeretet mércéjéhez igazítsuk.
Akkor valósul meg az igaz szeretet, ha gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket önmagunkról elfelejtkezve mások javára fordítjuk. Ez a meghatározása egy olyan életnek, amelynek középpontjában a jóság, a szépség és az igazság áll. Ezt a legfontosabb célunkat kifejezi az, hogy csodáljuk az olyan embereket, akik e szerint élnek. Minél inkább eszményeink és lelkiismeretünk szerint élünk, annál jobban hasonlítunk Istenhez, és annál közelebb kerülünk Hozzá. Önbecsülésünk megnő, és egyre jobban érezzük Isten felénk irányuló szeretetét. Ennek eredménye az, hogy egyre jobban tudunk másokat szeretni, és egyre inkább felelősséget tudunk vállalni ezért a szeretetért.
Az az ember, aki megvalósítja az első áldást, soha többé nem követ el rossz cselekedetet. Ez azért van így, mert átérezné azt a fájdalmat, amelyet ilyen módon Istennek és másoknak okozna.
2. A második áldás
A második áldás az a képességünk, hogy igaz családot hozzunk létre. Ilyen értelemben hozzájárulunk mások megteremtéséhez. Ez a cél társadalmi igényeink gyökere.
Miután Istennel való kapcsolatunkban elértük a szellemi és fizikai érettséget vagy tökéletességet, érezzük, hogy a másik nem nélkül nem vagyunk teljesek. Mint igaz emberek, a férfi és a nő férj és feleségként eggyé válnak a szeretet kötelékében, így hasonlítva az az Istenben meglevő férfias és nőies jelleg tökéletes egységéhez. Minthogy Isten igaz szeretete bennünk ennyire mély, el tudjuk kötelezni magunkat amellett, hogy házastársunknak örök, változatlan és feltétel nélküli szeretetet adjunk. Ebből a szeretetből születnek majd gyermekeink. Gyermekeink által pedig ugyanazt a szeretetet éljük át, mint amit Isten érzett, amikor megteremtett minket.
Azt a szeretetet, amely Istentől jön, vertikális igaz szülői szeretetnek nevezzük. A horizontális igaz szülői szeretet egy igaz férfi és egy igaz nő között alakul ki, akiknek házasságára Isten áldását adta. A vertikális és a horizontális igaz szülői szeretet metszőpontjában keletkezik az igaz szeretet.
Amennyiben az emberiség első ősei a kezdetekkor kialakítják a vertikális és a horizontális szeretet igaz kapcsolatát, ők lettek volna az emberiség igaz szülei. Ez a házaspár nemcsak arra lett volna képes, hogy saját gyermekeit nevelje az igaz szeretet hagyománya szerint, hanem családjuk egy ideális társadalom, nemzet és végül egy világcsalád alapja lett volna.
3. A harmadik áldás
A harmadik áldás az a képességünk, amellyel értelmünk és kreativitásunk által vezérelve a teremtett dolgok felett szeretettel tudunk uralkodni, és így alakítjuk környezetünket. Ez művészi, gazdasági és technológiai törekvéseink alapja.
Az Istenben levő szubjektum és objektum jelleg igaz szeretetben válik eggyé. Nekünk is ezt a harmóniát kell tükröznünk a teremtett dolgokkal való kapcsolatunkban. Minthogy minden teremtett dolog a mi természetünk mintájára lett teremtve, látva ezt a hasonlóságot a világban, örömöt élünk át. Képesek vagyunk úgy szeretni és tisztelni a környezetünket, mint énünk részét, és így törődni a körülöttünk lévő élőlényekkel és tárgyakkal. Azáltal, hogy teremtőkként a művészetekben és a technológiában nyilvánítjuk ki igaz szeretetünket, egy békés, szép és igazságos kultúrát hozunk létre, amely Istent tükrözi. Egy ilyen világ nem ismerne környezetszennyezést vagy pazarlást.
Összefoglalva, az élet célja az egyén számára az, hogy megvalósítsa az istenközpontú test-lélek egységet, a férfi és a nő számára az, hogy családi kapcsolatuk istenközpontú legyen, és az istenközpontú emberi társadalom számára az, hogy igaz szeretettel bánjon az összes teremtett lénnyel. Azt a világot, amelyben a három áldás megvalósul, ideális világnak nevezzük, és a földi mennyországnak tekinthetjük. Ez az a világ, amelyben mind Isten öröme, mind az emberiség béke és boldogság utáni vágya megvalósul. Így megérthetjük azt, hogy Istennel együtt azért a célért létezünk, hogy az igaz szeretet megismerése által minden kapcsolatban örömöt éljünk át.