Az emberi történelem kiteljesedése
I. Bevezetés: Történelmi szemléletek
A. Ciklikus szemlélet
Az ember a történelem során számos elméletet állított fel a történelem természetével és céljával kapcsolatban. Az ógörögök ciklikus szemléletet fejlesztettek ki, amelyben a történelemnek semmilyen különleges célt nem tulajdonítottak. Szerintük a történelem véletlen események sorozata, amelyek lefolyását a sors vagy a szerencse határozza meg. A korai gondolkodók, mint Hérodotosz és Thuküdidész, ezt a nézetet vallották, amely azonban pesszimista volta miatt népszerűtlenné vált. Ezenkívül, nem ad kielégítő magyarázatot arra, hogy milyen módon fejlődhettek a kultúrák, a technológia és az emberi értelem.
B. Gondviselési szemlélet
A gondviselési szemlélet azt állítja, hogy a történelemnek van egy világos célja. Isten az emberi történelem irányítója, s végleges rendeltetése teljesen az Ő kezében van. Szent Ágoston volt az, aki először kifejtette ezt a szemléletet híres könyvében, melynek címe „Isten városa”. Ez a szemlélet, mivel vallási dogmán alapult, nélkülözött minden logikus magyarázatot. Később, miután az ember intellektuális képességei jobban kifejlődtek, és a reneszánsz és a reformáció új gondolatoknak engedett teret, ez a szemlélet elvesztette hitelességét.
C. Spirituális szemlélet
A progresszív, vagy spirituális szemlélet a humanizmuson alapulva fejlődött ki, válaszként a gondviselési szemléletre. Ez a szemlélet azt állítja, hogy amíg az emberi szellem és értelem fejlődik, addig a történelem mindig technológiai és társadalmi változásoknak lesz tanúja. Az ebben a korszakban élt tudósok különbözőképpen magyarázták Isten részvételét a történelem folyamatában (csak hogy néhányat említsünk: Vico, Voltaire, Condorcet, Kant, Herder, Lessing és Hegel). Mindazonáltal általánosan elfogadott volt az a tény, hogy Isten részt vesz a történelem folyamatában.
D. Forradalmi szemlélet
A tudomány és technika fejlődésével párhuzamosan a modern idők embere arra a meggyőződésre jutott, hogy egyedül is képes mindent elérni. Mindent megmagyarázhatónak tart az emberi értelem segítségével. Istennek az emberi dolgokban való gondviselési szerepét, mint középkori babonát, elutasították. Ennek a folyamatnak az eredményeként egy teljes mértékben istentagadó szemlélet fejlődött ki, amelyet forradalmi szemléletnek nevezünk. E szemlélet szerint a történelem előrehaladását az anyagi feltételek fejlődése határozza meg, és ezáltal egy ideális világ, a „dolgozók paradicsoma” felé haladunk. Ez a szemlélet determinista és optimista is egyben, mert logikusan magyarázza az emberi kultúra fejlődését. Az a tény azonban, hogy Istent teljesen kizárja, és ezáltal az embert leértékeli, sok esetben az emberi jogokkal és szabadsággal való visszaélésekhez vezetett. A dolgozók paradicsoma még mindig nem valósult meg, és napjainkban ez a történelmi szemlélet nagymértékben hitelét vesztette.
E. A mai helyzet
Napjainkban még mindig azokkal a kérdésekkel küszködünk, hogy milyen a történelem természete, és mi a célja. Az emberiség ráébredt a tudomány és az emberi értelem korlátaira. Az a világ, amelyben élünk, sokkal összetettebb és csodálatosabb, mint valaha is képzeltük, s ahelyett, hogy a tudomány kétségbe vonná az Istenbe vetett hit szükségességét, ma nagyon közel jár ahhoz, hogy az istenhitet, mint az emberi élet valóságát magyarázza és hagyja jóvá. Ezért tehát érdemes még egyszer Isten létezésének és a történelemben való szerepének kérdéseire figyelmet szentelni.
Ebben a fejezetben az Alapelvnek a történelemről alkotott szemléletét fogjuk kifejteni. Főleg a történelem céljáról lesz szó, és a következő vallási fogalom jelentéséről: az emberi történelem utolsó napjai. Végül megvitatjuk azt a kérdést is, hogy vajon az utolsó napokat éljük-e.
F. Mi a történelem célja?
Ha szeretnénk megérteni a történelem célját, először meg kell ismernünk az emberi élet célját. Erről már beszéltünk A teremtés elvei című fejezetben, amelyből megtudtuk, hogy az ember életének az a célja, hogy megvalósítsa Isten eszményét, a három áldást. Ha az emberiség ősei megvalósították volna Isten akaratát, akkor Ádám szívében eggyé vált volna Istennel. Jelleme így tükrözte volna Isten igaz szeretetét, és mint Isten igaz fia, feleségének igaz férje, gyermekeinek igaz apja lett volna, és ideális példaképpé vált volna minden férfi számára a történelemben. Évának pedig mint Isten igaz lányának, férje igaz feleségének és gyermekei igaz anyjának az összes nő számára példát kellett volna mutatnia.
Isten arra vágyott, hogy Ádám és Éva elérjék a tökéletességet az Ő szeretetében azáltal, hogy teljesítik felelősségüket, és ezután mint igaz szülők lefektetik az alapot az ideális család számára. Ezen az alapon állva felépülhetett volna az ideális világ. Tragikus módon azonban Ádám és Éva kudarcot vallottak feladatuk teljesítésében, és megszegve Isten parancsolatát saját lelkiismeretük ellenére cselekedtek. Ezzel a tettükkel egy olyan világot hoztak létre, amelyben a családokban, társadalmakban és nemzetekben bűn, fájdalom és szomorúság uralkodik.
Az az Isten által eltervezett világ, amelyben megvalósul a három áldás, sohasem jött létre. Ami ehelyett megvalósult, az a három hamis áldás. Az egyének élete mindenütt hamis szereteten alapul, amelynek eredete nem Isten, hanem Sátán. Életünket teljes mértékben ez az önző szeretet hatja át, és még azt a képességünket is elvesztettük, hogy érzékeljük Isten létezését. Családjaink és a világ így a családi, társadalmi, nemzeti és világszinten dúló háborúkon keresztül tükrözik a hamis szeretetet.
1. A történelem célja
Isten azonban nem hagyhatja gyermekeit ebben a nyomorúságos helyzetben. Az idők kezdete óta azért küzd, hogy visszaszerezze, amit elvesztett. Sokan gondolkodtak már azon, hogy mi a történelem célja. A történelem célja valójában az elveszett eszmény helyreállítása vagy újrateremtése, amit megváltásnak is nevezünk. Az Alapelv szerint Isten azért dolgozik a történelemben, hogy kivezesse az embereket az önzés és az Istentől való elszakítottság állapotából, amelybe a bűnbeesés miatt kerültek, és hogy a szeretet és a jóság eredeti mércéje szerint újrateremtse őket.
Isten próbálja megmenteni az embert úgy, hogy megsúgja a lelkiismeretének, hogy vállalnia kell felelősségét, ahogyan ezt Isten tervezte a bűnbeesés előtt. Az Alapelv szerint a megváltás egyenlő a helyreállítással, valamint az emberiségnek Isten normája és a három áldás szerint történő újrateremtésével.
2. A megváltás
Mi a megváltás? Ezt magyarázhatjuk egy fuldokló ember példájával, akinek minden erejére és ügyességére szüksége van ahhoz, hogy ellen tudjon állni a folyó sodrának, amely megpróbálja lehúzni és elpusztítani. Egyedül azonban nem járhat sikerrel, elengedhetetlen egy másik ember segítsége, aki a partról bedob neki egy kötelet, és kihúzza a vízből. Ahhoz, hogy a fuldokló megmeneküljön, szüksége van mind saját, mind megmentője erőfeszítéseire. Pontosan ezt tükrözte Isten helyzete a történelem folyamán. Isten ugyan mindenható, egyedül azonban nem tudja megmenteni a világot. Az emberiségnek erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy együttműködjön vele. A történelem tehát mutatja Isten erőfeszítéseit, amelyeket az ember megmentése érdekében tesz, és azt is, hogy az ember sikeresen vagy sikertelenül válaszolt-e Isten segítségére.
G. Miért dolgozik Isten a bűnbeesett ember megváltásán?
Miért segít Isten nekünk még azok után is, hogy elárultuk Őt? Ennek egyik oka az, hogy Isten természeténél fogva abszolút, és ha elhatározza, hogy célját megvalósítja, semmi sem tudja Őt ebben megállítani. Sátán soha sem fogja Őt legyőzni. A Biblia erről így ír:
„Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom” – Iz 46,11
A másik ok az, hogy Isten az embert gyermekének teremtette. Ha bár számtalanszor elárultuk Őt, Isten a mi igaz szülőnk. Nem tud minket elhagyni, boldogsága tőlünk, gyermekeitől függ. Szülői szívünkhöz az a gyermek áll legközelebb, aki a legjobban szenved, s Isten figyelme is azon gyermekei felé irányul, akik a legnagyobb nyomorúságban élnek. Nem tud elmenni boldogtalanságunk mellett. A szülők nem boldogok addig, amíg gyermekeiket bármilyen veszély fenyegeti. A mindenható Teremtő, a mi szerető szülőnk velünk együtt szenved. Isten véget akar vetni az emberiség szenvedésének, ezért fogja megoldani a bűnbeesés problémáját.
Az utolsó ok az, hogy az ember lelke örök életű. Isten az ember szellemi énjét az örökkévalóságra teremtette. Ezért, még ha el is pusztulna a fizikai világ, a szellemi világban számtalan múltban élt ember szellemi énje megváltás nélkül maradna. Isten addig nem tudja helyreállítani az első emberpár bűnét, amíg a most élő ember lelke és teste helyre nem áll. E három ok miatt Isten azon dolgozik, hogy helyreállítson minket.
H. Isten helyreállítási munkájának vezérfonala
Azt már megtudtuk, hogy a történelem mutatja Isten és az ember erőfeszítéseit, hogy helyreállítsák Isten eredeti eszményét. Hogyan tükröződik ez az erőfeszítés a történelemben?
1. A vallás jelentése
A világ vallásainak története tükrözi Isten megváltási erőfeszítésének központi fonalát. A vallás szó latinul valójában újra összekötést jelent. Tehát minden vallás célja ugyanaz; a vallás Isten elsődleges eszköze, amely által meg tudja valósítani megváltási tervét. Ezenkívül, Isten megváltási gondviselése – ahogyan ezt már korábban említettük – az emberiség helyreállítási folyamatának feleltethető meg. Ahogyan Isten elsődleges célja az volt, hogy az egyénre és a családra alapozva Ádám és Eva megvalósítsa eszményét, úgy minden vallás célja az, hogy helyreállítsa vagy újrateremtse az ideális egyént, és hogy erre az egyénre alapozva kiterjessze eszményét családi, társadalmi és világszintre. A különböző vallási hagyományok más-más néven hívják azt a személyt, aki eléri ezt a célt. Az egyszerűség kedvéért mi a zsidók, a keresztények és a muzulmánok által közösen elfogadott Messiás kifejezést fogjuk használni.
2. A Messiás
A Messiás új Ádámként jön, és az a feladata, hogy beteljesítse azt, amiben az első Ádám kudarcot vallott. Miután megvalósította Istennek az egyén számára kitűzött eszményét, elkezdi az emberiség megváltásának folyamatát, helyreállítva először feleségét, mint új Évát. Ezután együtt, az emberiség igaz szüleiként vezetni fogják az egész emberiség megváltási, vagy helyreállítási folyamatát. A Messiás eljövetelével mind a vallás, mind a történelem célja megvalósul.
A bűnbeesés eredményeként az emberek szellemi színvonala nagyon mély szintre süllyedt. Az emberiségben lezüllött élete ellenére is mindig élt az Istentől kapott eredeti természet. Isten ezért folyamatosan dolgozhatott az ember eredeti lelkén és lelkiismeretén keresztül, hogy lassanként felemelje szívét és értelmét. Ezért figyelhetünk meg számos közös pontot a különböző eszmékben, amelyek a vallás története során fokozatos egyesüléshez vezettek. Már a primitív ember barlangfestményei is nyilvánvalóvá teszik az ember szellemi mivoltát és vallásos természetét, amelyet mennyei lények és erők lefestésével fejez ki. Ahogyan Isten emelni tudta a bűnbeesett ember szellemi színvonalát, úgy fejlődött a vallás, egyre jobban tükrözve Istennek az ember helyreállításában elért eredményét. Isten célja az volt, hogy az ember szellemi énjét visszaállítsa arra a szintre, ahol a bűnbeesés előtt állt, hogy ezen a ponton elküldje a Messiást, aki megmutatja az utat a teljes helyreállítás felé.
3. A kultúrkörök fejlődése
A kultúrkörök fejlődéséről írt híres tanulmányában Arnold Toynbee brit történész kijelenti, hogy a történelem folyamán a különböző kultúrák a vallások körül fejlődtek ki. A vallás fejlettebb és egyetemesebb megnyilvánulásai köré egyre magasabb szintű kultúrák csoportosultak, amelyek magukba olvasztották az alacsonyabb szinten levőket. Ma olyan világban élünk, amelyet négy fő kultúrkör ural: a hindu, a zsidó-keresztény, a muzulmán és a távol-keleti, de ezeket megelőzően nem kevesebb, mint 26 különböző kultúra létezett, amelyek e nagy kultúrkörökbe olvadtak bele. Toynbee azt a következtetést vonja le, hogy egy egységes világkultúra felé haladunk. Az Alapelv nézőpontja szerint ez nem véletlen egybeesés, hanem Isten erőfeszítéseinek eredménye, amellyel próbálja helyreállítani a három áldás eszményét, amely a bűnbeesés miatt elveszett.
Isten helyreállítási tervének központi eszköze tehát a vallás, amelynek révén elküldheti a Messiást, mint új Ádámot, aki elkezdi Isten eredeti eszményének végleges helyreállítását. A nagy világvallások azt az időszakot, amelyben a Messiás él, hagyomány szerint az emberi történelem utolsó napjainak nevezik.
J. Az emberi történelem „utolsó napjainak” jelentése
A legtöbb nagy vallás tanaiban utal a világ jövendő sorsára. Ezt leginkább a világ drámai és katasztrofális végeként írják le, amikor a jó emberek megmenekülnek, a rosszak pedig örök kárhozatra lesznek ítélve. Ez a leegyszerűsített szemlélet nem állja meg helyét a mai világban, mégis a mai vallások számos hű követője osztja ezt. Miért? Mert a különböző vallások szentírás-értelmezése sok problémát vet fel. Sok történész és szentíráskutató megegyezik abban, hogy a szent írások lejegyzői sokszor szimbolikus és allegorikus módon fejezik ki mondanivalójukat. Tartalmuk nagy részét ezért csak jelképesen lehet értelmezni.
1. A keresztény hagyomány
Ez a kérdés végül nyilvánvalóan fölvetődik a keresztény hagyomány „utolsó napokról” alkotott szemléletében. Sok keresztény még mindig úgy gondolja, hogy a világ egy hatalmas katasztrófa folytán fog megszűnni. Jobban megvizsgálva azonban különböző bibliai részeket, ezt az elképzelést újra kell értékelni. Az Ószövetség például a Ter 6,13-ban lejegyzi, hogy Isten Noé idejében el akarta pusztítani a világot. Mi azonban tudjuk, hogy ez a valóságban nem történt meg. A 2Pt 3,12-ben az áll, hogy az „utolsó napokban” a föld tűz által vész el. Az Újszövetség azonban számos helyen, mint a Jn 12,48 és Lk 12,49-ben Jézus szavát a tűzhöz hasonlítja. Ezekben a részekben Jézus jelképesen beszél, és az a tűz, amelyről szól, az általa hozott igazság tüze. Vannak továbbá más részek a Bibliában, mint például a Préd 1,4, amelyben Isten kijelenti, hogy a világot örökkévalónak teremtette.
2. Az Egyesítő szemlélet
Az Alapelv szerint számos részt a Bibliában nem lehet szó szerint értelmezni, hanem csak jelképesen. Mint azt korábban már megvitattuk, Isten teremtési célja addig nem valósulhat meg, amíg az emberiség helyre nem állt. Isten tehát nem pusztíthatja el a világot, hanem helyre kell állítania. A Bibliában ezeknek a pusztításra utaló szavaknak többsége nem a világ, hanem a világban levő gonoszság végére utalnak. Ezenkívül, Isten nem tudja egyedül elhozni az „utolsó napokat”. Az ember felelőssége és együttműködése szükséges ahhoz, hogy az „utolsó napok” gondviselése megvalósuljon.
Az Alapelv szerint az „utolsó napok” Sátán uralmának végét és Isten uralmának kezdetét jelentik. Ezenkívül, a világ rossz történelmének végét és egy új, jó történelemnek a kezdetét jelölik. Végezetül, ez az időszak a drámai változások és az új remény ideje. Az „utolsó napok” ezért a történelem fordulópontját jelentik, amikor a Messiás visszatér, és elkezdi a világ helyreállításának folyamatát, amelynek eredményeként megvalósul Isten eredeti célja.
K. Vajon az utolsó napokat éljük most?
Az előző részekből már láthattuk, hogy a történelem Isten és az ember erőfeszítéseit jelzi, hogy helyreállítsák a bűnbeesés miatt elveszett három áldást. Ezért, az „utolsó napokban” olyan eseményeknek leszünk tanúi, amelyek tükrözik a három áldás helyreállítását. Más szóval, észrevesszük majd annak jeleit a történelemben, hogy kialakulnak a feltételek az ideális egyén, család és világ újrateremtésére. Ebből a szempontból tehát az „utolsó napok” azonosak az „első napokkal”, minthogy a három áldás megvalósulásának idejét jelzik.
Sokan azonban pesszimisták a világ jövőjét tekintve, mivel látszólag az emberi gonoszság ereje a nagyobb. Nem mindenki számára nyilvánvaló az, hogy a történelem Isten és az emberiség reményének megvalósítása felé halad, Számos bizonyíték utal azonban arra, hogy a történelem valóban ebbe az irányba halad.
1. Az első áldás helyreállítása
Az első áldás, az egyéni tökéletesedés, például megfigyelhető abban, hogy napjainkban nagy hangsúlyt fektetünk az emberi jogok, a szabadság, az egyenlőség, a vallás-, gyülekezés- és szólásszabadság megtartására. Modern társadalmunk egyetemesnek fogadja el ezeket az értékeket. Egyre tudatosabban érezzük minden ember életének felbecsülhetetlen értékét és azt, hogy föl kell lépnünk az emberekkel való visszaélések ellen. Ez a folyamat napjainkban erősebb, mint bármikor a történelem folyamán. Ezenkívül az egyre szaporodó szellemi jelenségek, amelyekről A teremtés elvei című fejezetben már szó esett, további bizonyítékok arra, hogy Isten segít nekünk visszanyerni azt a bűnbeesés miatt elvesztett képességünket, amelynek révén teljes mértékben kapcsolatot tudunk teremteni mind a fizikai, mind a szellemi világgal.
Mindezek a jelenségek nem különállóak, hanem egymáshoz kapcsolódó lépcsőfokai az eredeti emberi érték és az igaz szeretet felé vezető útnak. Isten előkészíti az emberiséget az első áldás helyreállításának utolsó szakaszára, vagyis az ideális egyén megvalósítására.
2. A második áldás helyreállítása
A második áldás megvalósulását, vagyis az istenközpontú család megjelenését, a földön élő népek kölcsönös függőségének nagy mértékű elterjedése jelzi. Példa erre a Népszövetség (most Egyesült Nemzetek Szövetsége), a Nemzetközi Vöröskereszt és más nemzetközi segélyszervezetek megalapítása. Gazdasági téren a világkereskedelem robbanásszerű növekedése, és az olyan intézmények mint a Nemzetközi Valutaalap, vagy egy Európai Közös Piac terve, egy egyre egységesebbé váló világ jelei. Napjainkban tanúi vagyunk a kultúrák egymással való kölcsönhatásának, amely a földrajzilag távol levő emberek nyelvét, szemléletét, étkezési szokásait és ruházkodását egy közös kultúrává olvasztotta egy olyan megdöbbentő technikai forradalom révén, amelyre a történelem folyamán még nem volt példa. Maga a technikai forradalom Istennek ebben a században végzett munkájának eredménye, amely ledöntötte az emberek között az idő és a tér által felállított korlátokat. Napjainkban lehetségessé vált egy egységes világkultúra megvalósulása. Értékrendszereink megváltozása, valamint a kommunikáció és a közlekedés gyors fejlődése is mind elősegítették a kultúrák keveredését nemzetközi házasságok által. A kölcsönös megértés, a félelmek és az előítéletek megszűnése az emberiséget fokozatosan egy világcsaláddá alakítja. A szovjet-amerikai párbeszéd és a legújabb kelet-európai események nagymértékben igazolják ezt az észrevételt.
Ezek az események nem véletlenek eredményei, hanem Isten erőfeszítését mutatják, aki azon fáradozik, hogy a második áldás megvalósításán keresztül helyreállítsa az emberi kapcsolatok és a házasság eredeti színvonalát. Mindezek újrateremtése a mai világban egy további mérföldkő az Isten által eltervezett ideális család helyreállításában.
3. A harmadik áldás helyreállítása
Végül, a harmadik áldás, amely az emberiség és a természet harmonikus kapcsolatára vonatkozik, a technikai fejlődés és az egyre növekvő ökológiai mozgalmak révén napjainkban egyre közelebb kerül megvalósításához. A tudomány lehetővé tette a ma embere számára, hogy a természet félelmetes erejét felhasználva megteremtse magának azt az anyagi kényelmet, amelyet Isten eredeti eszményében eltervezett neki. A különböző, környezetünk állapotáért aggódó környezetvédő mozgalmak és szervezetek elterjedése mutatja azt a szeretetet, amellyel Isten gyermekeinek a föld iránt kellene viseltetniük.
A világon egyre inkább elterjedő környezetvédelmi mozgalmak és a technikai vívmányok új példák arra, hogy hogyan áll helyre napjainkban a harmadik áldás. Ebben a folyamatban tükröződik Isten erőfeszítése, hogy helyreállítsa a teremtés iránti szeretetnek és gondoskodásnak eredeti szintjét, hogy ezzel eredeti terve szerint megvalósítsa az ideális világot.
4. Következtetés
Napjainkban tehát valóban az utolsó napokat éljük, mint ahogyan mindezek a jelek is erre utalnak. Az ideális világ kezdetének korában élünk, amely azonban csak akkor valósulhat meg, ha az ember együttműködik Istennel. Ez azonban nemcsak Isten felelőssége. Isten odaadott mindent, amije volt, hogy már a kezdetben megvalósuljon az eszményi világ. Az ember felelőssége elmulasztásával ezt megakadályozta. Egészen mostanáig szenvedtünk, mert soha nem értettük meg és nem teljesítettük felelősségünket. Isten most új lehetőséget ad számunkra, hogy eleget tegyünk ennek a felelősségnek. Ha felismerjük Isten munkáját és benne a mi részünket, akkor Isten akarata valósággá válik ezen a földön. Az „utolsó napokban” arra kell a legjobban figyelnünk, hogy felismerjük Isten munkáját, és legfőképpen arra, hogy hogyan tudunk felelősséggel együttműködni Isten eredeti eszményi világának helyreállításában.