Az igaz szeretet világának alapjai
Bevezetés az Egyesítő Egyház tanításába
Bevezetés
A történelem kritikus szakaszba érkezett
Az emberiség hamarosan új évszázadba és évezredbe lép. Nagyon sokan próbálják megjósolni, mi fog történni a harmadik évezred beköszöntekor. Sokan hisznek abban, hogy az Idő apokaliptikus végéhez közeledünk, és a végítélet vár ránk. Mások ezzel szemben, a béke és az általános bőség korszakának kezdetét hirdetik.
A huszadik század sok szempontból az emberiség történelmének legmozgalmasabb időszaka volt.
Egyfelől, a két világháború által okozott pusztítás, valamint a regionális és nemzetközi konfliktusok száma és mérete példa nélkül áll a történelemben. Még ma is jelennek meg könyvek a náci holokauszt szörnyűségeiről, amely valószínűleg az emberi barbárság és kegyetlenség végső kifejeződése volt. Brutalitásban azonban világszerte riválisra talált a kommunista diktatúrákban. Ezek a diktatúrák több tízmillió ártatlan ember halálát okozták, egyben fenyegetve a világbékét és a demokráciák létét is.
Másfelől, ez a század megdöbbentő fejlődést hozott a tudomány és a technika területén. Tanúi lehettünk a Holdon tett első lépéseknek, a robotok és a mikrocsipek megjelenésének és a nukleáris energia fejlődésének. A számítógépek és a tömegtájékoztatási eszközök megjelenése által hatalmas adattömegekhez férhettünk hozzá és szinte azonnal informálódunk a világban megtörtént bármely eseményről.
Egyre egységesebb világban élünk. A világméretű telekommunikációs hálózat lehetővé teszi számunkra, hogy másodperceken belül felvehessük a kapcsolatot a világ bármely részén tartózkodó emberrel. John Naisbitt és Patricia Aburdene a Megatrends 2000 című igen sikeres könyvükben megjegyzik például, hogy 1987-ben az Egyesült Államok lakosai 4,7 milliárd percet (ez kb. 100 000 évnek felel meg) telefonáltak a tengeren túlra, és azóta ez a szám még emelkedett. A légi közlekedés és a repülőgépipar fejlődése szintén nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz.
A második világháború óta végbement látványos tudományos és technikai fejlődés alaposan megnövelte a társadalmi jólétet. Az anyagi javak, termékek és szolgáltatások hatalmas mennyiségben váltak számunkra elérhetővé. Sajnálatos módon azonban ez a bőség nem egyenletes eloszlású: emberek milliói élnek állandó nyomorban, napról napra tengődve, s a legalapvetőbb szükségleteiket is alig tudják kielégíteni.
Ezenfelül, századunkban az ipar robbanásszerű fejlődése mérhetetlen károkat okozott környezetünknek. Az életet adó óceánok, az erdők, a talaj, a levegő, az egész atmoszféra, sérültek. Az ENSZ becslése szerint 3000 hektár esőerdő tűnik el óránként a Föld színéről! A csernobili nukleáris robbanás, az afrikai éhínség, a bhopali mérgező gázszivárgás, az alaszkai olajkiömlés és az ehhez hasonló katasztrófák környezetünk kizsákmányolásának és rossz felhasználásának tragikus következményeire irányítják figyelmünket.
Fel kell tennünk önmagunknak a kérdést, függetlenül a technikai haladástól és a külső fejlődéstől, valóban jobb emberekké váltunk-e? Más szavakkal: szeretőbb, gondoskodóbb, felelősségteljesebb emberekké? A válasz: sajnos, nem. A technika lehetővé tette számunkra, hogy többet és jobbat termeljünk, de nem javított a családok és közösségek társadalmi jólétén. Habár a fizikai világról szerzett ismereteink félelmetesen megnövekedtek, ezt nem követte az élet szellemi dimenzióiról szerzett tudásunk ilyen mértékű gyarapodása. Napjainkban a háborúkat sokkal kifinomultabb fegyverekkel vívják, de vajon a gyűlölet, amely elválasztja az embereket, a nemzeteket, a fajokat egymástól, nem ugyanolyan erős-e még mindig?
A valóság az, hogy az azonnali élvezetek, az anyagi javak és a külső sikerek utáni vágyunk sokszor a tartós boldogság elérésének útjában áll. Társadalmunknak, amely a végletekig menő individualizmus és fogyasztás társadalma, szellemi válsággal kell szembenéznie. Elég az AIDS-ről, a bűnözésről, a kábítószer-használatról, a válásokról stb. szóló statisztikákat megnézni ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire komoly ez a válság. Az Egyesült Államok egészségügyi központjai által a 90-es évek elején készített statisztikák például kimutatták, hogy a középiskolai diákok 27% a már „komolyan gondolkodott” az öngyilkosságon. Ugyanez a felmérés azt is kimutatta, hogy az Államokban börtönbe került 14-17 évesek száma 1950 óta a 30-szorosára növekedett.
Svédországban, amely évtizedeken keresztül dicsekedett „jóléti társadalma” előnyeivel, a gyermekek fele házasságon kívül születik. Az utolsó néhány évben a válások száma az Egyesült Államokban elérte a megdöbbentő 50%-os arányt! A bűnözésre és családi problémákra vonatkozó statisztikák más fejlett országokban is hasonló arányokat mutatnak.
Magyarországon a válások aránya 1990-ben 37,4% volt! Vagyis 66 405 házasságra ebben az évben 24 888 válás jutott.
Az egyik legmegdöbbentőbb adat pedig az, hogy a statisztikák szerint Magyarország igen szomorú rekorddal büszkélkedhet: évente minden 100 emberből 4 követ el öngyilkosságot.
Nagyon nehéz gyors és könnyű kiutat találni a jelenlegi válságból. A kormányoknak és szervezeteiknek nincsen megfelelő válaszuk a problémákra, ezt nem is várhatjuk el tőlük, és tudományos kutatóintézetekben és laboratóriumokban sem fogják megtalálni a végső megoldást.
A vallási szervezetek, minden erélyük és hosszútávú elkötelezettségük ellenére, képtelenek voltak megakadályozni e válság létrejöttét.
A problémák nem új keletűek
Az erkölcsi válság, mellyel napjainkban szembe kell néznünk, megdöbbentő és riasztó. A társadalmi problémák mélyebb elemzése azonban kimutatja, hogy ezek nem új keletűek. A modern életstílus sikertelenségének és problémáinak gyökere valójában egészen az emberiség eredetéig nyúlik vissza.
Van egy hiányossága az embernek, amely a történelemmel egyidős s amelynek okára még senki sem tudott kielégítő magyarázatot adni. Mindannyian az igaz öröm és boldogság eléréséért küzdünk, mégis átadjuk magunkat azoknak a szokásoknak és annak a gondolkodásmódnak, amely boldogtalansághoz és a teljes nyomorúsághoz vezet. Hosszú ez a lista, amelybe beletartoznak a féltékenység, az arrogancia, a bosszúállás, a felelősség elutasítása, az önzés, a hűtlenség és az erkölcstelenség. Mi az oka annak, hogy az emberek annyira vágynak a békére és testvériségre, mégis olyan sok konfliktust és szenvedést okoznak egymásnak? Valóban igaz-e, mint ahogyan sokan gondolják, hogy a szeretet és a gyűlölet, a jó és a rossz kiegészítik egymást, s így a tartós béke és harmónia soha nem lesznek megvalósíthatóak?
Ezek, és még sok más nehezen megválaszolható kérdés, létünk lényegét és eredetét érintik. Mélyebben meg kell értenünk az élet alapvető kérdéseit, s szükségünk van egy igaz és abszolút értékrendre is a szeretettel és jósággal kapcsolatban, ahhoz, hogy legyőzzük a gonoszságot és az önzést, amely a történelem folyamán annyi szenvedést okozott az emberiségnek.
Ennek a kiadványnak az a célja, hogy megismertessen egy új és forradalmi tanítással, az „Alapelvvel”, amely Sun Myung Moon tiszteletesnek, az Egyesítő Egyház alapítójának tanításain alapul. Az Alapelv, isteni sugallat eredményeként, imában, a vallások szentírásainak és az élet tanulmányozása által jött létre. Sok könny és szenvedés volt az ára ezen ismeretek megszerzésének.
Az Alapelv lényegében Isten igaz szeretetre épülő világának eszményét mutatja be, és azt, hogy miként lehet ezt végül megvalósítani.
Három fő részből áll: az első Isten természetével foglalkozik, és azzal, hogy miért teremtette Isten az embert és a világegyetemet; a második rész elmagyarázza, hogy miért nem valósult meg Isten eszménye, és hogyan jött létre a gonoszság, míg a harmadik rész megmutatja, miként dolgozik Isten a történelem folyamán, hogy helyreállítsa az emberiséget és megvalósítsa az eredeti eszményét.
E rövid ismertető alapján nehéz áttekinteni az Alapelv teljességét, de ha már egy szikrányit meglát valaki abból, hogy általa mennyivel gazdagabbá teheti az életét, talán mélyebben is szeretné tanulmányozni. Többnapos szemináriumok lehetőséget nyújtanak az Alapelv mélyebb megismerésére és megértésére.