II. rész: Mi a rossz eredete?
A bűnbeesés
Ha Isten a végtelen jóság és szeretet Istene, akkor jogosan merülhet fel a kérdés: honnan származik a rossz? Ha magunkba tekintünk, azonnal észrevesszük, hogy két ellentétes vágy él bennünk. Az egyik arra indít minket, hogy felemeljünk másokat, és törődjünk velük, a másik pedig arra, hogy először saját kényelmünkkel törődjünk, másokra való tekintet nélkül. Mi ennek az ellentétnek az oka? Vajon Isten, miután egy gyönyörű, harmonikus és ökológiailag egyensúlyban levő világot teremtett, hibát követett volna el, és legfőbb alkotását olyan belső ellentmondásokkal tervezte volna meg, mintha valaki egy csésze fenekére egy lyukat fúrna? Persze, hogy nem.
Az Alapelv részletes magyarázattal szolgál arra a kérdésre, hogy hogyan veszítették el az emberiség első ősei, és rajtuk keresztül utódaik is Istennel való kapcsolatukat. Ezt a magyarázatot még soha sem fedték fel az emberiség előtt. A rossz és a bűn igazi eredete egészen mostanáig ismeretlen volt számunkra, mintha valamilyen rejtélyes okból eltitkolták volna előlünk. Ha meg akarjuk oldani lelki konfliktusainkat, alapvető az, hogy megtaláljuk eredetüket. Egy orvosnak is ismernie kell a páciens betegségének okát, hogy kezelni tudja, és a megfelelő gyógyszert tudja felírni neki.
Nincsen történelmi feljegyzés arról, hogy hogyan jött létre a rossz. A Biblia azonban a Teremtés könyvében, ahol található egy történet arról, hogy Ádám és Éva hogyan követték el az első bűnt, figyelemre méltó magyarázattal szolgál. A történet azonban bonyolult jelképrendszerbe van beleágyazva, így az, hogy Ádám és Éva pontosan mit követtek el, nem derül ki belőle világosan. Az első emberpár bűne minden kétséget kizáróan félelmetes következményekkel járt, melyek minden leszármazottjukra kihatnak. Az Alapelv a rossz eredetének részletes magyarázatával szolgál, amely jelképekben kifejezve megtalálható az összes nagy vallásban. Különböző írások szövegei nyújtanak magyarázatokat a bűnbeesés kérdésére. A Teremtés könyvének története, amelyre az Alapelv is épít, az, amely talán a legszélesebb körben ismert. Az Alapelv magyarázatát azonban más vallások szentírásai alapján is meg lehet érteni.
Mi történt az „Édenkertben”?
A bűnbeesés története leírja, hogy az Édenkert közepén volt két fa: az élet fája és a jó és rossz tudás fája, amelynek tiltott volt a gyümölcse. A kertben volt még Ádám, Éva, és a kígyó, aki beszélt hozzájuk, és becsapta őket.
Isten megparancsolta a két embernek, hogy ne egyenek a tudás fájáról, különben még aznap meghalnak. Ezután megjelent a kígyó, aki arra csábította Évát, hogy Isten figyelmeztetése ellenére is egyen a gyümölcsből, s Éva később adott a gyümölcsből Ádámnak is. Ekkor a férfi és a nő félelmet és bűntudatot kezdtek érezni, eltakarták altestüket és elrejtőztek Isten elől. Isten ezek után elzárta az élet fájához vezető utat, és kizavarta az emberpárt az Édenkertből.
Fel kell most tennünk a kérdést, honnan tudhatjuk, hogy ebben a történetben mit kell szó szerint értelmezni, és mit jelképesen. A bibliai történet értelmezésénél a következő kritériumokat használtuk: a történelemből és az emberi tapasztalatokból származó általános emberi tudáson alapuló józan észt, a Bibliát mint egészet, és a teremtés elveit, melyeket az előző részben mutattunk be. Ezek alapján jelenthetjük ki, hogy az a gyümölcs, amelyet Ádám és Éva megettek, nem lehetett valóságos gyümölcs. Jézus is világosan megmagyarázta ezt a Máté 15,11-ben: „Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert”. Ráadásul a „halál”, amit a gyümölcs elfogyasztása eredményezett, nem fizikai halál volt, hiszen Ádám és Éva tovább éltek a bűnbeesés után is, hanem szellemi halál, amely az ember és Isten közötti kapcsolat megszakadását jelentette. Egy valóságos gyümölcs nem okozhat szellemi halált.
Általánosan elterjedt az a magyarázat, hogy nem maga a gyümölcs a fontos, hanem a történelem folyamán az emberiség által elkövetett összes bűnnek és problémának a gyökerét, Ádám és Éva engedetlenségében találhatjuk meg. Ez az elemzés azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért vált engedetlenné Ádám és Éva egy egyszerű gyümölcs miatt. Meglehetősen hihetetlennek tűnik az, hogy Isten beléjük ülteti a vágyat, hogy lázadjanak ellene, vagy az is, hogy egy gyümölcsért adják oda életüket. Ezért a gyümölcsnek, amelyet Ádám és Éva megevett, sokkal fontosabb jelentése van az emberi boldogsággal kapcsolatban, mint egy ízletes almának vagy körtének. Ahhoz, hogy megérthessük, mit is jelent ez a gyümölcs valójában, vessünk egy pillantást arra a fára, amelyen termett.
A jó és rossz tudás fáját csak itt, a Teremtés könyvében említi a Biblia, de az élet fájáról, amely az Édenkert közepén a tudás fája mellett állt, több helyen is említést tesz, további szövegkörnyezetet nyújtva jelentésének megértéséhez.
Az Ószövetségben például azt olvashatjuk a Példabeszédek 13,12-ben, hogy „a beteljesülő vágy az élet fája”, vagy egy újszövetségi rész (Jel 22,14) azt mondja, hogy „Boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében. Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba”. Ez is kifejezi az emberek korszakokon átívelő vágyát az élet fájának elérésére.
Ha az élet fája az egész történelem folyamán a hívő emberek közös reménysége volt, akkor Ádámnak és Évának is erre kellett vágyniuk. Az első emberpár azonban a bűnbeesés miatt nem juthatott el az élet fájához (Ter 3,24).
Mi tehát az, amire Ádám és Éva vágyott – hiszen minden szabadon elérhető volt számukra – de amit bűnös tettük elkövetése miatt nem érhettek el? Ez az Isten által adott cél, pontosabban a tökéletesség elérése. Ezt sem a bűnbeesett Ádám és Éva, sem az ő leszármazottaik nem tudták megvalósítani.
Az élet fája tehát egy tökéletes, igaz ember jelképe, aki képes az igaz, tartós boldogság megtapasztalására, és aki nem él a bűn igája alatt. A Biblia, amely Jézusra úgy utal, mint egy olyan fára vagy szőlőtőre, amelybe be kell oltatnunk, így jelzi, hogy Jézus egy ilyen életfa, azaz egy tökéletes ember volt. Az élet fája az Édenkertben egy olyan tökéletes ember jelképe, amilyenné Ádámnak kellett volna válnia. Ha Ádám eléri a tökéletességet, akkor gyermekei számára példaképpé válhatott volna, és őket is vezethette volna a tökéletesség felé. Így létrejött volna egy olyan minta, melynek alapján minden nemzedék megtaníthatta volna a következőnek, hogyan lehet megvalósítani Isten igaz szeretetének eszményét. Ebből következik, hogy mindannyiunknak gyümölcsöző életfákká kellett volna válnunk.
Ha tehát az élet fája a tökéletes Ádámot jelképezi, akkor mit jelképezhet a jó és rossz tudásának fája, amely az Édenkert közepén, mellette állt? Évát. Mindjárt bővebben rátérünk erre is, de előbb még meg kell vizsgálnunk a történet egy másik nagyon fontos szereplőjét is.
Egy úgynevezett „kígyó” beszélt Évához, és becsapta őt. Vajon igazi kígyóról van szó, vagy egy jelképről? Vizsgáljuk meg e teremtmény jellemzőit.
Az első kulcs a kérdés eldöntéséhez az, hogy a „kígyó” értelemmel rendelkező lény volt, és tudott beszélgetni az emberrel. Továbbá, ismerte azt a parancsolatot, amelyet Isten Ádámnak és Évának adott. Ahhoz, hogy ez a kígyó ilyen képességekkel rendelkezhessen, szellemi lénynek kell lennie, nem állatnak.
A kígyó kilétéhez a másik kulcsot a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések 12,9-ben találhatjuk meg. Itt azt olvashatjuk, hogy „Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” Az „angyalaira” tett utalás mutatja, hogy a sátán, a kígyó, az angyalok egyik vezetője volt. Ezenkívül az Izajás 14,12-t is hagyományosan egy Lucifer nevű angyali lényre vonatkoztatják, aki egykor a mennyben élt, de bűnbeesett, és „levettetett a földre”. Ezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kígyó nem más, mint Lucifer arkangyal, aki a bűnbeesés után a „Sátán” nevet kapta. Az ősi héber nyelvben a „sátán” szó ellenséget jelent, s ez azt jelenti, hogy van egy lény a világegyetemben, aki Isten ellen munkálkodik.
Isten nem gonosz lénynek teremtette Lucifert, hiszen Ő nem teremt rosszat. Lucifert és a többi angyalt is jónak teremtette. Az emberrel ellentétben azonban ők csak a szellemi világban élhetnek, a fizikaiban nem. Ezért szellemi testük van, de fizikai nincs. Isten az emberrel való kapcsolatukban szolgáknak teremtette őket. Az ember mindkét világban él, és így nagyobb lehetőségekkel és felelősséggel rendelkezik, mint az angyalok (1Kor 6,3). Minthogy szellemi érzékeink eltompultak, a szellemi világról és az angyalokról szerzett eddigi tudásunk nagyon behatárolt volt.
Szexualitás és az eredendő bűn
A következő kérdés, amit fel kell tennünk az, hogy milyen bűnt követett el Lucifer Isten ellen. A Bibliában a Péter 2. levele 2,4-ben ez áll, „Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek...” Júdás leveléből pedig kiderül, hogy az angyalok bűne a „kicsapongó élet” és a „természetellenes gyönyörök” hajszolása volt. (Júd 1,6-7). Ez azt sugallja, hogy Lucifernek, az arkangyalnak a bűne a paráználkodás volt.
Miután Ádám és Éva bűnbe estek, szégyenükben eltakarták nemi szerveiket, (Ter 3,7). Miért éppen a nemi szerveiket? A Jób 31,33-ban azt olvassuk, hogy „Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna.”. Az idézet, hogy Ádám elrejtette bűnét, és a leírás, hogy a bűnbeesés után Ádám és Éva eltakarták nemi szerveiket, jelzik, hogy bűnük szexuális vonatkozású volt. Abban az esetben, ha Ádám és Éva bűne egy valóságos gyümölcs elfogyasztása lett volna, akkor a szájukat takarták volna el szégyenükben.
Ebből arra következtethetünk, hogy a bűnbeesés egy tiltott nemi kapcsolat, egy törvénytelen szerelmi aktus volt az arkangyal és Éva között, és egy korai szerelmi kapcsolat Ádám és Éva között.
Mi lehet akkor a gyümölcs jelentése? A gyümölcs az a része a fának, amely a szaporodáshoz szükséges magokat tartalmazza. Lucifer arra csábította Évát, hogy egyen a gyümölcsből, majd Éva Ádámot kínálta meg vele. Amennyiben tehát a Lucifer és az első emberpár közötti bűn szexuális természetű volt, a gyümölcsnek Éva szerelmét kell jelképeznie annak szexuális jellegével együtt. A gyümölcs ilyen értelmezése alapján azt a következtetést is levonhatnánk, hogy Isten parancsolata azt jelentette, hogy Ádám és Éva soha nem létesíthetnek szexuális kapcsolatot egymással. Ahogyan azonban az előző fejezetben kifejtettük, Isten szándéka egyértelműen az volt Ádám és Éva számára, hogy megvalósítsák a második áldást („szaporodjatok”), de mindaddig nem köthettek házasságot, amíg érett személyiséggé, azaz tökéletes férfivá és nővé nem váltak. Ekkor, és csak ekkor lettek volna méltóak arra, hogy igaz szülői szeretetet nyújtsanak az utódoknak, elindítva ezzel egy önmagát örökké ismétlő körfolyamatot. Korai kapcsolatukkal azonban megszegték Isten parancsolatát, és bűnbe estek. Így Éva nem tudott jó, bűntelen gyermekeknek életet adni, majd felnevelni őket. Ehelyett gyermekei örökölték azt az önző természetet, amely Évában az angyallal, Luciferrel létesített kapcsolat szörnyű következményeként fejlődött ki. Éva szerelmének e két lehetséges eredménye miatt utal rá a Biblia a jó és rossz tudás fájaként.
A bűnbeesés indíttatása
A következő kérdés az, hogy mi késztette Ádámot, Évát és Lucifert a bűnbeesésre, és az, hogy hogyan is zajlott ez le. Lucifer azért volt az Édenkertben, hogy szolgálja és vezesse a fiatal Ádámot és Évát. Ahogyan azonban ők növekedni kezdtek, Lucifer ráébredt arra, hogy Ádám és Éva több szeretetet kapnak Istentől, mint ő, és féltékeny lett. Mivel Ádám és Éva Isten gyermekei voltak, így Isten szeretetét elsősorban és legfőképpen ők kapták. Lucifer helyzete az olyan gyermekéhez hasonlítható, aki egy újszülött megszületésekor háttérbe szorul. Az újszülött megszületéséig az idősebb testvér az egyetlen befogadója anyja szeretetének, utána azonban az anya figyelme teljesen az újszülöttre összpontosul.
Lucifer meggyőződésével ellentétben, Isten egyáltalán nem szerette őt kevésbé, mint Ádám és Éva megteremtése előtt. Minthogy azonban látta, hogy az első férfi és nő sokkal bensőségesebb szeretetet kap Istentől, mint ő, úgy érezte, hogy Isten figyelme elfordult tőle. Ezért úgy próbálta kárpótolni magát az elveszettnek tűnő szeretetért, hogy közelebb férkőzött Évához. Lucifer Évát gyönyörű, vonzó teremtésnek látta, és ösztönözte az iránta fellobbant hirtelen szerelme. Évát, aki még éretlen volt, és így fogékony Lucifer csábítására, vonzotta az angyal bölcsessége és iránta tanúsított gondoskodása.
Bár Lucifer tudta, hogy szándéka önző és szembenáll Isten akaratával, az a vágya, hogy több szeretetet kapjon, arra vezette, hogy szorosabb kapcsolatot alakítson ki Évával. Végül megtagadta Istent és a Mennyei Törvényt azáltal, hogy szexuális kapcsolatot létesített Évával. Ez csak azért történhetett meg, mert Éva a bűnbeesés előtt szellemi érzékszervein keresztül szabadon kapcsolatba léphetett a szellemi világgal (a szellemi és a fizikai világ közti kapcsolat a bűnbeesés után szakadt meg).
Amikor Éva félelmet, bűntudatot és szégyent érzett tette miatt, az eredetileg neki szánt párhoz, a még tiszta Ádámhoz fordult. Ádám még megválthatta volna Évát és helyreállíthatta volna kapcsolatát Istennel, Éva azonban Sátántól örökölt önző („bűnbeesett”) természetével megkísértette Ádámot, és Isten parancsolatának ellenére is szexuális kapcsolatot kezdeményezett vele.
Ádám és Éva éretlenül, és rossz indíttatással kezdték el ezt a kapcsolatot. Ennek eredményeként Ádám is örökölte Évától ezt a Lucifertől örökölt sátáni önző természetet.
A bűnbeesés következményei
A bűnbeesés miatt Ádám és Éva elvesztették tisztaságukat, és kialakult bennük az önzésre való hajlam, melyet akár egy betegséget, továbbadtak gyermekeiknek. Ez tragikus következményekkel járt: Káin és Ábel, Ádám és Éva gyermekei, nem tudtak túllépni az egymás között lévő látszólagos különbségeken, és Káin gyűlölete az emberi történelem első gyilkosságához vezetett. Ez a máig is tartó gyűlölet és erőszak kezdete volt. Ezért mondta Jézus a bűnbeesett embereknek, hogy „a sátán az atyátok” (Jn 8,44) és Pál is ezért nevezte Sátánt „e világ istenének” (2Kor 4,4).
Az eredeti bűnbeesés valójában Isten szeretetének eltorzítása és lerombolása volt. A mások javát szolgáló igaz szeretetnek kellett volna az emberi élet központjává, a földi mennyország lényegévé válnia. Ehelyett az önző szeretet lett a földön kialakult pokol mozgatóereje.
A nemi kapcsolatnak a férj és feleség közötti szeretet legcsodálatosabb és legszentebb megnyilvánulásává kellett volna válnia. Ennek a szeretetnek örökkévalónak kellene lennie. Sajnos sok ember azt gondolja, hogy a szeretetet a nemi kapcsolat jelenti, és mindkettőt a testi kapcsolat szintjére süllyeszti le. A szerelem eltorzulása miatt tekintik a cölibátust annyi vallásban az Istenhez való közelebb jutás módjának. A szexualitás bemocskolása mindig tragikus jelenség volt az emberi társadalomban, de talán soha nem jelentett ennyire súlyos problémát, mint napjainkban. Ma, ha a szülők, a tanárok és a vallási vezetők a fiatalkori szexuális kapcsolattól való tartózkodás értékére próbálnának nevelni, kétségbeesetten kellene küzdeniük a szórakoztatóipar félelmetes befolyása ellen, amely gyakran szexuális témákat és képeket használ fel a közönség vonzására.
A szexualitással való visszaélés a legkomolyabb és legtöbb rombolást végző társadalmi probléma. A házasságtörések, a szexuális szabadság és szabadosság, a prostitúció, az ezeket kísérő betegségek és visszaélések a felelősek kimondhatatlan szörnyűségekért és az emberek egymástól való elidegenedéséért. Mindezt nem lehet törvényekkel megszüntetni, s így más szexuális visszaélést sem, mint például a fajtalankodást, a nemi erőszakot, a szexuális zaklatást és a gyermekek ellen elkövetett erőszakot sem. Ezek az ember bűnös természetének következményei, és nem lehet őket gyökeresen kitépni addig, amíg minden egyes emberben le nem győzzük a bűnre való hajlamot. Ezért van olyan égető szükség a Messiásra, mivel egyedül ő tudja véglegesen felszabadítani az embereket a bűn szolgasága alól (lásd a 3. részt: „A történelem rejtett dimenziói”).
A bűnbeesés után Isten végtelenül szomorúvá vált. A gyermekeinek szánt tökéletes, gyönyörű világ megteremtésére irányuló erőfeszítései után mindent elvesztett, amikor gyermekei elhagyták. Többé nem remélhette, hogy Ádám és Éva egy napon hamarosan tökéletessé válnak és teljesen viszonozzák majd az Ő szeretetét. Évának Luciferrel létesített bűnös kapcsolata, és Ádámmal létesített korai kapcsolata következményeként az emberiség ősatyja és ősanyja olyan vérvonalat hozott létre, amelynek alapja nem Isten önzetlen, hanem Sátán önző, romlott szeretete lett.
A legnagyobb tragédia az, hogy annak érdekében, hogy megvédje az ember szabadságát és felelősségét és megtartsa az igaz szeretet törvényének abszolútumát, Isten nem avatkozhatott bele a bűnbeesésbe. Ha mégis megtette volna, ezzel elismerte volna Sátánt egy új rend megteremtőjeként.
A bűnbeesett természet
A bűnbeesés óta az emberek az Istentől kapott eredeti jó természetükön kívül egy önző, bűnbeesett természetet is örököltek.
A bűnbeesett természet első jellemvonása az, hogy él bennünk a hajlam arra, hogy a dolgokat saját, önközpontú látószögünkből nézzük, nem Isten szempontjából. Ez Lucifer azon hibájának következménye, hogy Ádámot nem Isten szemszögéből, hanem a sajátjából nézte. A történelem folyamán sok prófétát és igaz embert üldöztek és meg is öltek, mert kortársaik nem voltak képesek Isten szempontjából nézni rájuk.
Másodszor, a bűnbeesett ember olyan cselekedeteket visz véghez, amelyekre pozíciója és hatalma nem jogosítják fel. Amikor Lucifer úgy vélte, kevesebb szeretetet kap Istentől, törvényellenes kapcsolatra lépett Évával, s ezáltal elhagyta szolgai helyzetét. Harmadszor, a helyes pozíció elhagyásának eredményeként, az emberek nem haboznak másokat háttérbe szorítani azért, hogy több hatalmat és magasabb pozíciót szerezzenek maguknak, és minden eszközt felhasználnak saját céljaik elérésére. Ez is Luciferre emlékeztet, aki miután megtagadta, hogy Ádámot és Évát, mint Isten gyermekeit szolgálja, megfordította az uralkodási rendet, és őket állította saját céljainak szolgálatába. Végül pedig, a bűnbeesett természet szüntelenül próbál másokat is bűnre csábítani, és azután önmagát igazolni azon az alapon, hogy mások is hasonlóan cselekszenek.
Az igaz szeretet világának megteremtéséhez az embereknek Isten segítségével le kell győzniük ezt a bűnbeesett természetet, és ebből kiindulva meg kell oldaniuk a bűnbeesés problémáját.